Lady Chatterley a szeretőjére emlékezik
Ha minden sejt kicserélődött bennem,
ami ismerte, rég kicserélődött
mind, akkor mégis mi a franc emlékszik
olyan élesen, mintha egy fog fájna?
Ellentmondást nem tűrően hatol be,
pont mint akkor, csak most a tudatomba,
hogy üvöltenék tőle. És nem értem,
miért a fájdalom marad? Miért nem
az élvezet? Akkor csak elég lenne,
ha eszembe jutna, és elélveznék
felsikítva, vagy csöndes félmosollyal,
esetleg apró nyögésekkel bárhol,
közlekedési eszközön, színházban,
vagy az alvó férjem mellett az ágyban.
Lady Chatterley tavaszra ébred
a vadőr belsőséget hozott a kutyáknak
hajtás után, tornácon hagyta a dézsát.
a kamra mellől néztem, hogy dohányzik,
pirkadt, félprofilja egyesült a nappal.
a tálból lassú pára szállt fel, odaléptem,
vonzott a síkos húsmeleg szaga, kezem
a zsigerek közé csúsztatva éreztem a
vadszív lágy, feszes szilvaívét, hosszan
követve ujjaimmal egy domború eret.
tenyerem bújt, bújt a mászkos melegbe.
a férfi egyszerre mellettem állt, figyelt,
szemében düh, veremsötét, moha.
izzadtan ébredtem ölem illatában.
Lady Chatterley függővé válik
Az a szag. Húsz százalék rothadás,
a többi termőföld és pézsma,
pár csepp tömény, fekete lötty,
nem kávé, nem cikória, nem is tinta,
mozdulatlan sziklák alól fakadó,
szennyezett, idegen, zavaros,
belemerülni elkerülhetetlen,
nehézbúvár, a látótávolság csökken,
csak megérzésre enged hagyatkozni,
üröm, abszint, szivarfüst,
nehezen párolgó, ülepített szeszek,
leheletnyi vajsav és ammónia,
alig pár csepp, megül
a bőrön és a bőr alatt,
cserzett, kemény, élő, meleg,
foltokban, szőrszálak tövén
párolgó, pulzáló, sűrű kavargás,
ami már soha le nem mosható.
