Mesterséges környezet, mesterséges fajok
Koronczi Endre munkáiról
„[A] kétértelműségek, redundanciák és hiányosságok azokra a jelenségekre emlékeztetnek, amelyet dr. Franz Kuhn egy bizonyos kínai enciklopédiában – A jóravaló ismeretek égi gyűjteménye a címe – mutat ki.”
(Jorge Luis Borges: A John Wilkins-féle analitikus nyelv)
A Ploubuter Park elnevezésű projekt célja, hogy egy újonnan felfedezett faj, a spiritus – a szél által átlelkesített vagy fogságba esett nejlonzacskók életét vizsgálja. Koronczi ezzel hatalmas feladatot vállalt magára, hiszen a kutatásnak ki kellett terjednie a spiritusok rendszerezésére (magashegyi ~, mezei ~, víz alatti ~ és vízfelszíni ~, fogságba esett ~, lakótelepi ~, dolgozó ~, zacskófa és zacskóbokor, háziasított ~, tenyésztett ~ stb.), valamint viselkedésük és az emberhez való viszonyuk leírására, ezenfelül a konzerválásuk és bemutatásuk kérdéseire.
A vadon élő spiritusok dokumentációja a természetfotó és -film analógiájára épül, az alkotó a puszta megfigyelő szerepébe helyezkedik, fényképen archiválja a természetben lezajló folyamatokat, leírja megfigyeléseit. Ezen túlmenően azonban a 19. századi természettudományi múzeumok kiállításainak mintájára Koronczi is megalkotta a maga taxidermiáját – vagy állatkertjét? –, a Kiscelli Múzeum terében a 2013-as kiállításon apró ventilátorok szimulálták a spiritusok természetes közegét.
A nyilvánvaló lélekmetaforán túl (a spiritus egyszerre jelent latinul fuvallatot, levegőt, leheletet és lelket) a művek a tudományos megismerés és a taxonómia problémáját is felvetik. Hogyan és miképpen osztályozhatók az élőlények? Túl lehet-e lépni a nyilvánvaló morfológiai osztályokon? Nyilván könnyű definíciót alkotni olyan helyzetben, amikor a biológiai felépítés radikálisan eltér, így könnyű megkülönböztetni az előgerinchúrosokat a gerincesektől. Ha valaki figyelemmel olvassa a spiritusfajták leírásait, feltűnő, hogy az egyes fajták nem formájukban, hanem viselkedésükben különböznek igazán. Etológiai megközelítést idéző módon vízparti, munkára fogott, szabadon utazó, bokrokon megtelepedő spiritusok szerepelnek a leírásokban, amelyekben az egyes egyedek magatartása, illetve a kényszerítő körülmények jelentik a különbségeket. Nem véletlen az áthallás az emberi szabad akarat és a társadalmi predesztináció irányába, a spiritusok leírásait emberi életutak paraboláiként is érthetjük.
A 2013-as kiállítás óta Koronczi továbbra is fejleszti és árnyalja megfigyelt teremtményei leírását, különös tekintettel a Paratusspiritus manuatum-csoportra, amely az ember által befogott és csoportba rendezett spiritusokat foglalja magában. A Kopaszi-gátnál, Pilisvörösvárnál, Galgagyörkön, Sopronban és még sok más helyen felállított installációk további kérdéseket vetnek fel az ember és a természet kapcsolatáról. Mennyiben és hogyan helyezhető el egy mesterséges faj mesterséges csoportja a természetben? Mi az ember és a természet viszonya? Ha a leírás antropomorfizálta, szó szerint fellelkesítette a spiritusokat, akkor ezek a munkák épp hogy tárgyiasítják őket. A fogyasztói társadalom tárgybőségét és csomagolóanyag-kultúráját hangsúlyozzák.
Gárdonyi László
