Gergely Ágnes
Maszkabál
A ház ledőlt nem épül vissza
a kert sem hordoz több nyarat
nincs aki a kaput kinyissa
menekülnek a madarak
éjjel a holdkráter barangol
a platán kérge leszakad
a novemberi szélviharból
az avar sebhelye marad
fölírtad egyszer a falakra
„kerek évben kezdődik el”
ha maszkabál lesz vess magadra
egy idegen hang énekel
egy ismeretlen arc forog
mi kezdődik? honnan tudod?
István László
Egyiptomi vallatás
A karvalycsőrű úgy ért hozzám,
ahogy álmomban szoktam szőrös
felületekhez, amelyeket tollnak érzek.
Higgye el, nem tudok repülni. Ő
elhiszi, csak bajos lesz elszámolnom
a lelkiismeretemmel, repülés nélkül
nem talál ki a homlokomon. És az
előző generációk bűnei is ott tisztulnak,
a homloküregen át – mintha, így én, az ősöktől
náthával lehetne szabadulni. Nevetett,
de nevetése, mint a fogzománc-hiány, jobban
nyomasztott bármi vallatófénynél. Higgyem el,
könnyű lesz, szárny nélkül a legszebb, ilyenkor
az emlékezet uszonyként nyílik ki, és áram-
vonalas lesz a szorongásom, elsiklik mellőlem,
mint a hal. Most vettem észre, hogy a
szeme halszem. Szemhéj nélküli, klórszínű,
kínlódó nézés. De nem ő néz engem,
hanem én nézem őt. Azóta is, ha
megszagolom, halszagú a tenyerem.
Jenei Gyula
Fényes, sárga
a tarló fényes, sárga szaga talán örökre
bennmarad az orromban, ahogyan a húgyé
a búzaföldről hazavitt bálákból nyaranta
telitöltjük a szalmazsákokat. az elhasznált,
törekesedő tavalyit kiöntjük a szemétdombra,
szétkapirgálják majd a tyúkok. az újonnan
megtömött szalmazsák magas lesz és puha,
halkan ropog, ahogy elhelyezkednek benne
a szálak, mikor rávetem magam, bele a lágy
süppedésbe. sárgán fénylő illattal telik
a szoba, s kitart pár napig, amíg be nem
hugyozok. iskolás leszek már, s akkor
néha naponta, máskor egy hónapig sem,
aztán arra ébredek, hogy ágyékomon
szétömlik a forróság, máskor meg, ha
kitakaródzom, hideg, tapadós latyak
a pizsamám. olyankor magamra húzom
a dunnát, s mozdulatlanul várom, hogy
felmelegedjek és aludjak. a lepedő alatt
persze védőnejlon, utálom, mert zörög. és
egyáltalán. ha forgolódom, a neszre felébred
anyám, gyanút fog, rákérdez, mi van, kiszedi
alólam a pisis lepedőt, szárazat ad, száraz
ruhát, s néha tüntetően, vagy a fene tudja,
miért, elkezd mosni az éjszaka közepén. én
csak pislogok a nem túl erős, mégis bántó
lámpafényben, amely a csupasz, légyszaros
izzóból árad. így büntet. néha szótlanul mos,
néha zsörtölődik, néha kiabál. sajnál, sajnálja
magát. visszaaludni száraz ágyneműben
sem könnyű, ha nyirkos a lelkiismeret.
Két birs
két birsalma az asztalon, mint két zöld dió. héjukról
ledörzsölődött a piheszőr. az egyiket fölveszem,
megszagolom. nem áraszt gyerekkorillatot, pedig
a régi kertünk mellől szedtem. hátul mentem,
az udvarvégeken, s nem ismertem a kertre, a házra,
nagyanyám házára, ahol sokáig laktunk. a fehérre
meszelt házon ablakot cseréltetett az új tulajdonos,
sárgára festette a falakat, átalakíttatott ezt-azt,
úgyhogy mára az épület idegen. a kertet, az udvart is
alaposan átszerkesztették. mindig terveztem,
hogy bezörgetek, bekéredzkedek, s körülnézek
kicsit egykori portánkon. de sosem zörgettem.
azt sem tudom, kik lakják a házat. biztosan ők is
hasonlóképp boldogok és boldogtalanok, ahogy.
ha nem tudnám, hol vagyok, eszembe sem jutna
a gyerekkorom. diófát ültettek az eper helyére,
ahol meg a bodzák álltak, mogyoró terebélyesedik,
noha annak pár méterrel arrébb, a másik oldalon
kellene lennie, de ott szilvafák vannak, s egy kis
veteményes. a kert buja, zöld és ismeretlen,
pedig ha akarnám, talán még megkereshetném
a helyet, ahová valamikor a macskánkat földeltük.
megszédülök az emlékek mélysége felett. milyen
lehetett itt a kertek alja, az utca, a házak, az élet,
amikor közel kilencven éve ideköltöztek
a nagyapámék? a birsalmafa a kis út túloldalán
nőtt, nyilván vadon, mert ki ültette volna
embermagas csalánok közé. letépek róla két
termést, beteszem őket a zsákom oldalzsebébe.
átírhatom a múltam? megváltozik akkor az
életem? hazudhatok-e bármit? két birs
az asztalon. illatuk semmi, nem is lesz soha.
talán átkerülnek valamelyik polcra, s ott
fonnyadnak valameddig. vagy megrohadnak. és
akkor mégis lesz szaguk.
Kürti László
nyár végi tisztulás
meghízott, foszló tamponok,
s parton kagylódögök,
napozni jöttem, angyalom,
vízen flakon pörög.
úszni is, persze, volna mód,
szlalom a holt Tiszán.
na jó, nem holt, még haldokló,
átláthatsz a szitán.
az áradó dögkút tövén
két lópata ragyog.
szerelmesemnek két szemén
vegyipari habok.
nyár végi néma tisztulás,
vonul a lassú víz,
tempóznék még, de ússz te is,
árral szembe, ha bírsz!
körjárat
Szeretem ezeket a ruhákat rajtad.
Semmi feltűnés, de minden csupa titok.
Utálom, hogy mindenki és mindent ugyanúgy,
szakadt a sort, hogy mindnek kint van
a segge partja. Nem a seggekkel van bajom,
tudhatod, de csodalényekre vágyom!
Mintás harisnyád a jel, jelek mögött,
ahogy magamat látom, félhetnél:
túlzott önszeretet, rejtőzködő önzés
– vagy undorodhatsz is tőlem,
s hogy nem hordok harisnyát, mobilt,
sorsot se feltűnően. fix pontom maradsz,
nem az a másik, de úgy nézek rád, szégyenből is,
lopva csak, miközben ringlispíl szédít feléd
egy felismerhetetlen ájulásig.
Petrence Sándor
A huncut alkatrísz
(an XXX parody)
Vót eccer egy falu,
Járásomtú messze,
Pornóapátinak
Hívják világ szerte!
Kacír nípek lakják,
Takaros menyecskík,
Szilikonbú gyúrtak,
S izmos, vaxót kecskík!
Gyakran szól ott füllett,
Verbunkós szakszofon,
Terike Starr fújjná,
De most a …-t …-om!
Mondja ártatlanú,
Mint egy kis deáklány!
Magam es a makkot
Bírom!, így az ártány!
Hun a patak folyik,
Lajos Schlong ott házal:
Ki rendellt itt pizzát
Gyulai Kóbásszal?
Te, Ilike Ocean?
Ín szerelűt várok!,
Így felel, s a varjú
Es kíjessen károg.
Bözsike Sparxxt nízi
Rock Szilárd a kertísz,
S megremeg kezíben
A huncut alkatrísz!
Teca Luvv hordobú
Kortyójja a pezsgűt,
A Yakht fedílzetín
Ötször es megeskütt.
Pityu Black meg ípp az
Ispotállyba ment el,
Míg jó, hogy Marika
Angel ípp ma rendel!
Icuka Skye meg íp
Álás interjún van,
A fogorvosnál, lesz
Tömís minden jukban!
Idősbb Laci Stone-né
Pirike Sweet bótban
Zavarba gyün, nincs píz,
Fizetni más mód van?
Nincs legíny a gáton,
Jóska Hard s Gay Imrus
Hová lett? Buzogjon
Bennük nípi vírtus!
De hogy eltellt a nap,
Lemenű fínyíben,
Roxxy Kató forgat
Valamit fírjíben.
Na hát ennyi, tudom,
Nem egy Kánya’ Szuttra!
De majd több lesz talán
A film-változatba!
