Képzőművészet

Kezdőlap Rovatok Képzőművészet

Képzőművészet

Budapest, 2010. június 16.
Sinkovics Ede festőművész áll Xiaolai fröcsköl című alkotása mögött budapesti műtermében 2010. június 15-én. A művész kiállítása 2010. június 19-én nyílik A teremőr rémálma címmel a Symbol Art Galériában; a tárlat az alkotó tíz zenélő képét, valamint híres festmények nyomán született feldolgozásait mutatja be. A megnyitót követően Sinkovics Ede a Múzeumok Éjszakája programjaként tárlatvezetést tart műtermében.
MTI Fotó: Czimbal Gyula
Budapest,
A művész a Marsalbot című alkotásával a műteremben. Nagy Árpád Pika Munkácsy Mihály-díjas festőművész budapesti műtermében készül a MAMŰ Galériában, február 17-én, Valós, vagy virtuális címmel nyíló kiállítására. A tíz nagyméretű alkotást bemutató tárlat március 9-ig tekinthető meg.
MTI Fotó: Czimbal Gyula

A művész a Lakodalom című óriási méretű képe előtt. Sugárút címmel Kocsis Imre Munkácsy-díjas festőművész gyűjteményes kiállítása nyílik a Kogart Házban március 1-én. A több mint fél évszázad munkáját, mintegy száz alkotást, festményeket, szobrokat, grafikákat bemutató tárlat április 15-ig tekinthető meg.

Budapest, 2010. szeptember 3.
A művész az alkotásával.
Gaál József Munkácsy-díjas festőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docensének Vésett arcok címmel nyílik kiállítása szeptember 6-án, az Aulich Art Galériában. A harmincöt különleges, régi technikával készített festett domborművet és a mintegy harminc monotípiát szeptember 28-ig láthatja a közönség.
Mti Fotó: Czimbal Gyula
Budapest,
Czene Márta Barcsay-díjas festőművész készül különböző, többek között az Ernst Múzeum április 5 -től nyíló Derkovits ösztöndíjasok és a március 29 Párizsban nyíló ART PARIS Art Fair 2012 nemzetközi bemutatóján, mint az INDA Galéria egyik magyarországi művésze.
MTI Fotó: Czimbal Gyula

Kecske című kép előtt ül Batykó Róbert Leopold Bloom Képzőművészeti Díjjal tavaly kitüntetett budapesti festőművész aki készül aszterdami kiállítására és tanulmányútjára.

Koronczi Endre munkáiról

Mesterséges környezet, mesterséges fajok

Koronczi Endre munkáiról

 

„[A] kétértelműségek, redundanciák és hiányosságok azokra a jelenségekre emlékeztetnek, amelyet dr. Franz Kuhn egy bizonyos kínai enciklopédiában – A jóravaló ismeretek égi gyűjteménye a címe – mutat ki.”

(Jorge Luis Borges: A John Wilkins-féle analitikus nyelv)

 

A Ploubuter Park elnevezésű projekt célja, hogy egy újonnan felfedezett faj, a spiritus – a szél által átlelkesített vagy fogságba esett nejlonzacskók életét vizsgálja. Koronczi ezzel hatalmas feladatot vállalt magára, hiszen a kutatásnak ki kellett terjednie a spiritusok rendszerezésére (magashegyi ~, mezei ~, víz alatti ~ és vízfelszíni ~, fogságba esett ~, lakótelepi ~, dolgozó ~, zacskófa és zacskóbokor, háziasított ~, tenyésztett ~ stb.), valamint viselkedésük és az emberhez való viszonyuk leírására, ezenfelül a konzerválásuk és bemutatásuk kérdéseire.

A vadon élő spiritusok dokumentációja a természetfotó és -film analógiájára épül, az alkotó a puszta megfigyelő szerepébe helyezkedik, fényképen archiválja a természetben lezajló folyamatokat, leírja megfigyeléseit. Ezen túlmenően azonban a 19. századi természettudományi múzeumok kiállításainak mintájára Koronczi is megalkotta a maga taxidermiáját – vagy állatkertjét? –, a Kiscelli Múzeum terében a 2013-as kiállításon apró ventilátorok szimulálták a spiritusok természetes közegét.

A nyilvánvaló lélekmetaforán túl (a spiritus egyszerre jelent latinul fuvallatot, levegőt, leheletet és lelket) a művek a tudományos megismerés és a taxonómia problémáját is felvetik. Hogyan és miképpen osztályozhatók az élőlények? Túl lehet-e lépni a nyilvánvaló morfológiai osztályokon? Nyilván könnyű definíciót alkotni olyan helyzetben, amikor a biológiai felépítés radikálisan eltér, így könnyű megkülönböztetni az előgerinchúrosokat a gerincesektől. Ha valaki figyelemmel olvassa a spiritusfajták leírásait, feltűnő, hogy az egyes fajták nem formájukban, hanem viselkedésükben különböznek igazán. Etológiai megközelítést idéző módon vízparti, munkára fogott, szabadon utazó, bokrokon megtelepedő spiritusok szerepelnek a leírásokban, amelyekben az egyes egyedek magatartása, illetve a kényszerítő körülmények jelentik a különbségeket. Nem véletlen az áthallás az emberi szabad akarat és a társadalmi predesztináció irányába, a spiritusok leírásait emberi életutak paraboláiként is érthetjük.

A 2013-as kiállítás óta Koronczi továbbra is fejleszti és árnyalja megfigyelt teremtményei leírását, különös tekintettel a Paratusspiritus manuatum-csoportra, amely az ember által befogott és csoportba rendezett spiritusokat foglalja magában. A Kopaszi-gátnál, Pilisvörösvárnál, Galgagyörkön, Sopronban és még sok más helyen felállított installációk további kérdéseket vetnek fel az ember és a természet kapcsolatáról. Mennyiben és hogyan helyezhető el egy mesterséges faj mesterséges csoportja a természetben? Mi az ember és a természet viszonya? Ha a leírás antropomorfizálta, szó szerint fellelkesítette a spiritusokat, akkor ezek a munkák épp hogy tárgyiasítják őket. A fogyasztói társadalom tárgybőségét és csomagolóanyag-kultúráját hangsúlyozzák.

Gárdonyi László

Gárdonyi László: A festészet és a felületek

A festészetben a kifeszített vászon eredeti lapossága

folyamatosan minden más fölé próbál kerekedni.

Clement Greenberg: Egy újabb Laokoón felé

 

Ghyczy Dénesh műveinek központi problémája az épített tér és az ablak, valamint az általa megnyitott látvány viszonya a képhez, amely a szemlélő elé kerül.

A képek felület- és médiumreflexív attitűdjének előzménye a 2010 óta tartó Into the Void sorozat, mely festői, a kép anyagiságára jellemző felületproblémákat vet fel. A képeken álló, zuhanó, lebegő alakok nem valódi térben léteznek, hanem egy festői felületen, abban félig belemerülten (Dancing Again) vagy éppen annak formai logikájának engedelmeskedve (Age Dive). A kép felülete és a realista módon térbe komponált, virtuóz rövidülésben megfestett alakok ellentéte a sorozat központi témája.

Később, az Artificial Nature sorozatban ellentétből összhang vagy legalábbis kapcsolat lesz, a Fountain vízfelületének koncentrikus hullámai vagy a Pool of Thought vizuális törései mintha éppen azokat a hullámjelenségeket imitálnák, amelyek a képeken is látható medence felületén jelentkeznek. A mesterséges természet általában az urbánus tér metaforája, ennek megfelelően ebben a sorozatban több kép foglalkozik az építészet és a befogadó viszonyával. Az épületek mind egy jellegzetes stílus, a harmincas évek modernizmusának képviselői. Nagy, homogén felületek, a külső és belső tér elmosása jellemzik őket, lehetőséget adva Ghyczynek arra, hogy (az immár valós térbe) helyezett alakjainál megőrizze a korábbi képek felülettapasztalatait és hatásmechanizmusát. A sorozat szinte ars poetica szintű darabja a When Real Days Break, ahol a klasszikus ión oszlopok alkotta tornácon álló repussoir figura nem az elébe terülő tájat, hanem egy absztrakt festői felületet néz.

Ezt a gondolatot fejleszti tovább a 2017 óta tartó Inside Outside sorozat. A képeken jellemzően belső, zárt térben ülő figurákat látunk, akik ablakokon keresztül néznek ki valamilyen festett tájra. A nagy üvegfelületeknek jelentős előzményük van a festői életműben, a 2011 és 2013 között készült Echo Vision sorozatában a kép tárgya és a festő/szemlélő tekintete között mintha prizmák vagy különleges prizmák helyezkednének el, ezek megsokszorozzák, megtörik a látványt. Az Inside Outside képek ennek megfelelően többszörösen összetettek. A néző egy olyan festői felületet néz, amely nemcsak magán viseli saját anyagiságának a nyomát (festékfoltok képében), de egyben olyan tér illúzióját is kelti, ahonnan egy megfelelő eszközön (az ablakon) keresztül egy másik térre nyílik kilátás. Olykor szerepelnek a képen alakok is, akik a tekintet útját mutatják (Curzio’s Dog vagy Guitar Monk), máskor nem (Kino International), a festői és festett felületek játéka mindig komoly kihívás marad a befogadónak.

Gárdonyi László

Gárdonyi László: Az eredet nyomában

Káldi Katalin műveiről

 

Elsőnek jött létre Khaosz, majd Gaia követte,

szélesmellű Föld, mindennek biztos alapja.

Hésziodosz: Istenek születése

 

Az Arisztotelésztől származó lételmélet szerint a világot anyagra (hülé) és formára (morfé) lehet bontani, minden létező ezeknek valamilyen kombinációjából épül fel. Az anyagot itt nem a modern természettudomány szerint kell érteni; az elemek (föld, víz, tűz, levegő) alkotják az alapját, egyedi keveredésük adja a mindennapi tapasztalatainknak megfeleltethető anyagokat. A forma a megfelelő geometriai testek és alakzatok rendjéből – az elmélet szerint – levezethető, hiszen ezek a legjobban meghatározottak, és így leginkább maradandók.

 

Káldi Katalin művei ezt az eredetet keresik és állítják elénk. A színhasználat szándékosan egyszerű és a szó eredeti értelmében primitív. Káldi színelmélete egyben színtörténet is: az első három színnév megjelenési sorrendje minden nyelvben azonos: először a fekete és a fehér, majd pedig a piros színek nevei alakultak ki […] Egy idő múltán a másik cselekvő szín, a sárga is előkerült.

 

A formák hasonlóan redukáltak: átlók által négy részre osztott téglalap, háromszögek, egyszerű térbeli testek (henger, kúp) alkotják az eszköztárat. Az egyszerű elemekből azonban bonyolultabb konstellációk állnak össze: a kúpok csúcsa összeér, és egy hiányos hatszöget formáznak (Három függőón) vagy hat henger egy képzeletbeli középpontból divergens sugarak részleteként jelenik meg (Hatékonyság). Ez a redukció azonban nem teljes értékű: az elrendezések túlmutatnak az egyszerű geometrián, a szigorú és egységes perspektivikus szerkesztés a projektív geometria szabályai szerint elválasztja a kép felületét és a megjelenített teret. Ez különleges következményekkel jár: megjelenik egy pont, ami nem része a képtérnek, de mégis ott van a kép síkján, ami felé a szerkesztővonalak tartanak. Különösen szembetűnő ez a jelenség a Pont II. című képen, ahol a horizonton összetartó vonalak egy alagút vagy naplemente illúzióját keltik, mint egyszerű csúcsuknál összeillesztett háromszögeket.

 

Ezzel megjelenik a képeken az irányultság: a formák nemcsak vannak, hanem környezetük szerint irányulnak valamire, széttartó és összetartó elemek, amik sajátos állandó mozgásban vannak, mint Newton elméleti testjei, amelyek nyugalomban lévőnek tekinthetők addig, amíg egyenes vonalú egyenletes mozgást végeznek. Ennek a mozgásnak különleges esete a pörgés, amikor egy test önnön tengelye körül forog, dialektikusan egyesítve ezzel a nyugalom és a mozgás követelményeit. Káldi képein ez a jelenség a turbulencia, ezeken a képeken a körök, gyűrűk rajza szemlélteti a végtelen, önmagába visszatérő mozgást.

Anyag (szín), forma és mozgás: ennél visszafogottabb eszköztárral talán nem is szemléltethetők.

Gárdonyi László

 

 

 

Gárdonyi László: Esztétikum és koncept

Az ész-szabta igát készséggel fölveszi,

S nincs ártalmára az, sőt dúsabbá teszi

Boileau: Ars poetica

 

Ha a művész egy kép képjellegét szeretné probléma tárgyává tenni, általában felerősíti a kép médiumának valamilyen ismert hibáját. Elmosódott elemek használata, az anyag, a textúra kiemelése szerepel az állandó eszköztárban. Kádár Emese éppen a fordított utat járja; képei megcsalják a szemet, formai-technikai tökéletességükkel csapdát állítanak neki úgy, hogy közben ironikusan fel is fedik saját csapdajellegüket. Hullámos vászonra nem lehet alföldet rajzolni, hirdeti a cím, a kép pedig éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A trompe-lʼoeil rögtön le is leplezi önmagát, ahogy a rajzolt puli felhívja a figyelmet a keretre, vagy ahogy a szürkemarha mint képi szereplő felfeszíti a vásznat, amelynek éppen hogy őt kéne hordoznia.

Ez az alkotói módszer, azaz a klasszikus festészeti esztétika és a rá épülő konceptuális gondolatiság jellemző Kádár minden festményére. A Szigetelés című kép értelmezhető mint egyszerű virtuozitás, a különböző anyagok és színek egymásra halmozása, festői erények bemutatása. Ennél azonban jóval több is: a látszatra üveglap mögé szorított textília nemcsak eszköz a hideg ellen a rosszul szigetelő ablakoknál, de egyben egy festészeti probléma ironikus felmutatása is. Ha – Albertit követve – a festmény tényleg ablak egy másik világra, akkor ezek a ruhák éppen ezt a másik világot takarják el, és teszik láthatatlanná, azaz szigetelik el tőlünk.

Hasonló módon lesz egyre mélyebb értelme a Száradás című képnek. A kifeszített kötélen lógó ruhák először mintha a női létet problematizálnák, a házimunkának, a hagyományos családmodellben a női feladatok közé sorolt teregetésnek állítanának mementót. A részletek azonban elárulják, hogy nem egy általános mosás után vagyunk; a ruhák egytől egyig feketék, és óhatatlanul is gyászfolyamatot mutatnak be.

Kádár Emese interaktív szobrai inkább koncepttárgyak, amelyek az alkotás és a befogadó interaktív viszonyát vizsgálják. A mozgással járó energia a témája az Őrlődés című szobornak, az apró gipszöntvény kezekből és egy hálós tartóból áll. A legkisebb rázkódásra is elmozdulnak egymáson, és a köztük keletkező súrlódás apró darabokat tör le belőlük, s ezek por formájában a tartó aljában gyűlnek össze.

A betonpixelek egymáshoz csatlakoztatható elemek, amelyeket a befogadónak magának kell összekapcsolnia egy – a lehetőségekhez képest – lehetetlenül szűk asztalon. Minden választás meghatározza a végső nagy egészet, és visszavonása, ha nem is lehetetlen, komoly energiát igényel.

 

Gárdonyi László

 

Gárdonyi László: Az idő és az anyag

Az idő és az anyag

 

Az állott tócsa idejében van idő,

hogy követ vágj belé, s hártyája fölhasadjon.

Petri György: Zátony

 

A Brunelleschi és Masaccio által megalkotott szerkesztett perspektivikus képet kikezdi az idő. Nem abban az értelemben, hogy az itáliai mesterek művei ne állnák ki a történelem próbáját és ne lennének maradandó mesterművek, hanem a szó mediális értelmében. A világra nyitott ablakként felfogott mű képes leképezni a teret, de nem képes megmutatni a világ időbeliségét, azaz a mozgás dimenzióját. Természetesen a problémával már a quattrocentoban is tisztában voltak, és annak érdekében, hogy a kép történetet tudjon elmesélni (azaz időbelivé váljon) a korábbi művészetből ismert technikát alkalmazták, a kronotoposzt; egy szereplő többször is megjelenhet a képen és az eltérő helyszín eltérő időpontot jelent. A megoldás aztán kikopott az általánosan elfogadott eszköztárból (nem kis részben az akadémiai szabályok hatására) hogy aztán egy váratlan helyen, az olasz futurizmusban térjen vissza, még ha megváltozott alakban is. Giacomo Balla A pórázon sétáltatott kutya dinamizmusa című képén már nem az egész alak, hanem csak egyes végtagok jelennek meg több helyen. A tacskó lábai, farka, a póráz és a sétáltató nő lábai a mozgásfázisoknak megfelelő minden kiemelt helyzetben megjelennek, és ezzel képesek az időbeliség és a mozgás illúzióját kelteni.

Balla műve Muybridge fényképtanulmányai alapján készült. Az azóta eltelt több mint száz évben a fényképészet alapjaiban változott meg, nem egyszerűen fejlődött a technika, hanem megjelent a digitális fotográfia, ami önálló médiumként is értékelhető. Vajon ez a változás lehetőséget teremtett arra, hogy a festészet is új technikákat alkalmazzon a mozgás ábrázolására?

Csurka Eszter festményein az alakok nem egyszerűen elmosódottak, hanem azokat a fényképeket idézik, amelyeken az egyik szereplő bemozdult, és ez nyomot hagyott az elkészült képen. Megnyúlnak a testek, kivehetetlenné, de mégis sajátosan kifejezővé torzulnak az arcok. Muybridge absztrakt, a mozgásfolyamatokat végtelen hurokba összekötő képei helyett ezek egyirányú mozdulatok leképzései. A szereplők összebújnak vagy éppen elfordulnak egymástól, a rövid sűrű történetek lenyomatai Francis Bacon festményeihez hasonlóan deformálják az alakokat.

Ugyanígy az idő a témája a szobroknak is. A vízben megszilárduló viasz magán viseli a hűtőközeg mozgásából és a tartó kézből származó deformációkat. Ez lesz az alapja a veszejtéses eljárással készült bronz szobroknak, így az absztrakt formák saját anyagiságuk történetét mesélik el, lecsupaszítva mutatva meg a képzőművészet és az idő viszonyát.

 

Legnépszerűbbek

Kedvencek

Spiró György: GANZ (tragédia)

0
Szereplők GANZ ÁBRAHÁM GANZ JOZEFIN, a felesége ADOPH MÜHLWENZEL hadbíró főhadnagy JULIUS JACOB HAYNAU teljhatalmú táborszernagy LUDWIG WALLMODEN nyugállományú tábornagy DELAMOTTE ANTAL belügyi osztályvezető KARL GERINGER belügyi főbiztos TÓTHNÉ főfoglárfeleség KÖRBÁTORY JÓZSEF segédtanár GROSS...