Fél hét lesz néhány perc múlva. Ő nyitja fentről a kaput. Friss. Zöld ing van rajta, talán szürke (máskor mindig fehér). Leülünk az ablak elé, a szokásos helyünkre, ő mindig szembe a könyvespolccal, háttal az íróasztalnak és a másik szobának, amelynek nyitva az ajtaja. Nem tudom megállni, hogy megint ne dicsérjem a faltól falig ablakot.