„A maffiaállami megközelítés lett a rendszerváltás nyelve.”

(Magyar Bálint)

Matolcsy még mindig szabadlábon van?

Erre a kérdésre egyszerűsödött annak a megítélése, hogy mennyire vehető komolyan az új kormány elszámoltatási szándéka. Ebből a kérdésből azonban több további adódik.

Egy: Melyik Matolcsyról van szó? A Pénzügykutató Intézet ambiciózus ifjú munkatársáról, az 1987-es Fordulat és reform egyik szerzőjéről, az Antall-kormány államtitkáráról, az Európai Újjáépítési és Beruházási Bankba delegált magyarországi igazgatóról, a Fidesz programírójáról, kétszeres gazdasági miniszterről és a Magyar Nemzeti Bank két terminust kitöltő elnökéről, vagy a fiáról, Matolcsy Ádám Györgyről, a veszprémi Balaton Bútor Kft. tulajdonos-ügyvezetőjéről, a Magyar Stratégiai Zrt. egyedüli részvényeséről, az Origo hírportált rövid ideig birtokló New Wave Media Group Zrt. cégvezetőjéről – aki a céget ingyen átengedte a Fidesz propagandahangjaként működtetett Közép Európai Sajtó és Média Alapítványnak –, aki, baráti-rokoni körével együtt, az MNB alapítványi és ingatlanfejlesztési projektjeinek befolyásos üzlettársa? Vagy mindkettőről?

Kettő: Miért éppen a két Matolcsy érdemelte ki azt a megkülönböztetett figyelmet, hogy rajtuk méri le a közvélemény, hol tart a korrupciógyanús ügyek felszámolása, és nem Rogán Antal, Lázár János, Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István szintén többé-kevésbé feltárt machinációinak feltárásán?

Három: Miért éppen a Matolcsykra tekint a közvélemény, a Fidesz egykori és megmaradt híveinek nagy részét is beleértve, evidens módon bűnösként? Olyan cselekménysorozatok elkövetőiként, amelyeket nem volna szabad megúszni, azt pedig meg kellene akadályozni, hogy a zsákmányt Matolcsyék, barátaik és üzletfeleik külföldre menekítsék. Hiszen annak egy része már feltehetőleg Dubajban landolt.

Négy: A Matolcsyt börtönbe követelők miért feledkeznek meg nagyvonalúan arról, hogy Orbán Viktor jobbkeze aligha működhetett önállóan, titokban, a miniszterelnököt megkerülve, netán őt is átverve?

Ahhoz, hogy Matolcsy az elszámoltatás mércéjévé emelkedjen, több, egymást erősítő tényezőnek kellett bekövetkeznie. Volt rá idő bőven. Tizenkét év. Vegyük ezeket sorra.

*

A gyanút keltő kezdet: az alapítványok

A Magyar Nemzeti Bank készpénz és ingatlanok formájában legalább kétszázmilliárd forintból hat alapítványt gründolt „társadalmi felelősségvállalási célokra” – írta a HVG 2014. augusztus 20-i számában Csabai Károly. Ám az alapítványi iratokból nem lehetett kideríteni, hogy ezt az orbitális összeget az MNB honnan teremtette elő.[1] A jegybanktörvény szerint a felügyeleti bírságokból származó bevételt fel lehet ugyan használni közgazdasági, pénzügyi szakemberek képzésére, kutatásokra, a pénzügyi kultúra erősítésére, alapítványi támogatásokra és karitatív célokra, csakhogy ezen a címen az előző évben csupán 862 millió, 2014 addigi hónapjaiban 1,9 milliárd forint folyt be az MNB-hez – értetlenkedett a szerző, összevetve az alapítványoknak juttatott kétszázmilliárdot az annak legfeljebb másfél százalékára tehető bírságbevétellel.

A Pallasz Athénéről elnevezett alapítványok kuratóriumaiban és felügyelőbizottságaiban a HVG összegzése szerint az MNB teljes vezérkara szerephez jutott: Matolcsy György elnök, Balog Ádám, Windisch László és Gerhardt Ferenc alelnökök, Kandrács Csaba, a monetáris tanács tagja, későbbi alelnök, Szapáry György korábbi alelnök, Kardkovács Kolos jogi igazgató, 2016-tól a monetáris tanács tagja, Kalina Gábor számviteli igazgató, Nagy Róza főigazgató, Csizmadia Norbert, Palotai Dániel és Nagy Márton ügyvezető igazgatók. Rajtuk kívül például Kásler Miklósnak, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójának, 2018 és 2022 között az emberi erőforrások miniszterének, Bogár Lászlónak, az Antall-kormány államtitkárának, valamint a MIÉP képviselőjéből a Fidesz gazdasági szakértőjévé avanzsált Lentner Csabának – Matolcsy nagy csodálójának – is jutott kuratóriumi hely.

Egyikük sem firtatta, honnan van a pénz.

Az alapítványok létrehozásának hónapjaiban kontroll nélkül működött a jegybank – emlékeztetett Csabai Károly. Az MNB felügyelőbizottsága 2014 májusában megszűnt, az új pedig még nem állt fel. A távozó testület, Járai Zsigmond korábbi MNB-elnökkel és Katona Tamással, a KSH volt elnökével a soraiban a legutolsó jelentésben már óvatosan bírálta, hogy a jegybank kétmilliárd forintot tervez a Pallas Athéné Közgondolkodási Programra, gyakorlatilag a későbbi alapítványok elődjére költeni – valamint négy év alatt 30 milliárdot az Értéktár-programra, azaz hazai műkincsek vásárlására. Ezek a programok „a jegybanktörvény rendelkezéseiből közvetlenül nem vezethetők le” – figyelmeztetett 2014 márciusában a felügyelőbizottság, megjegyezve, hogy az MNB nem alapvető feladataihoz tartozó tevékenységek efféle bővülése miatt a jogalkotóknak – magyarán az Országgyűlésnek – erre külön szabályozást kellene kialakítania.[2] 

Az új felügyelőbizottság a Fidesz egykori elszámoltatási biztosának, 2010 és 2014 között Zugló fideszes polgármesterének, Papcsák Lászlónak az elnökletével csupán 2015. július 6-án lépett hivatalba. Addig már megtörtént, aminek az MNB vezetése szerint meg kellett történnie. Ez a testület még annyit sem aggályoskodott, mint az elődje. Jelentésében megállapította, hogy „a jegybank a közgondolkodási program keretében hat alapítványt hozott létre, melyeknek a 2013–2016-os időszak során összesen 259,6 milliárd forint pénzbeli alapítói vagyont adott át”, majd összegezte, hogy melyik alapítvány mennyi jegybanki támogatásban részesült, de megspórolja a minősítést: „a program vizsgálata az éves jelentés lezárásáig nem fejeződött be”.[3] Később Papcsák – aki ma is az MNB felügyelőbizottságának elnöke – az alapítványok létrehozását nem tartotta törvényellenesnek. Azok gazdálkodásának ellenőrzésére a felügyelőbizottság jogköre nem terjedt ki. Az Állami Számvevőszéknek azonban lett volna erre is jogosítványa, de csaknem egy évtizedig lényegében nem támasztott kifogást.

Bár a jegybanki alapítványok létrehozásának és feltőkésítésüknek, valamint későbbi működésüknek a körülményeit a független sajtó és a Transparency International Magyarország csak évtizedes munkával tárta fel teljes mélységében, a közvélekedés a manővert eleve tolvajlásnak minősítette. Ezt a benyomást a Fidesz sután mentegetőző frakcióvezetője, Kósa Lajos nyilatkozata erősítette meg igazán azzal a hírhedetté vált mondatával, hogy az alapítványoknak juttatott pénz „elveszíti közpénzjellegét”. Nem nyelvbotlás volt. Az Országgyűlés kormánypárti többsége Kósa szavait valóban törvénybe akarta iktatni, és megszavazta, hogy a Magyar Nemzeti Bank vagy a kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társaságok, valamint az MNB által létrehozott alapítványok közérdekből nyilvános adatainak megismerhetőségét korlátozni lehet. Csakhogy Áder János köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz fordult, amely ezt a törvénymódosítást elmeszelte. A 2016. március 31-én hozott ítélet szerint „az MNB által alapított, és többségi vagy kizárólagos tulajdonában – tehát az irányítása alatt – álló gazdasági társaságok, valamint az MNB által létrehozott alapítványok közpénzt kezelnek, ebből következően […] az általuk kezelt közérdekű és közérdekből nyilvános adatok vonatkozásában az adatnyilvánosság biztosítására kötelesek.”[4]

A HVG 2016. április 18-i számának címlapja pedig már fekete csíkozású, rabruhára emlékeztető trikóban ábrázolta Matolcsy Györgyöt, A közpénz rabja szlogennel. Ez a címlap az évek folyamán beégett a köznapi emlékezetbe.

A teljes kép hosszú évek alatt állt össze. Az MNB 2014-ben 511 milliárd forint árfolyamnyereséget ért el azon, hogy a forint az euróhoz viszonyítva egyre kevesebbet ért. Más nézőpontból, a korábban vásárolt, később eladott euróért több forintot kapott. Ez az árfolyamnyereség tette lehetővé, hogy csupán abban az évben 245 milliárd forint alapítói vagyont (összesen, több éven át, 266 milliárd forintot) pénzügyi ráfordításként (!) elkönyvelve az alapítványainak juttasson. Vagyis nem a nyereségéből hozott létre alapítványokat, hanem az arra szánt összeget saját költségei közé rejtette. Ezek az extra költségek jócskán leapasztották az MNB nyereségét, 2014-ben szerény 27,4 milliárd forintra. Némi leegyszerűsítéssel: ha az alapítványok pénzügyi juttatását az MNB nem költségként számolja el, hanem az is a mérleg szerinti eredmény része lett volna, akkor az MNB háromszázmilliárd forint körüli nyereséggel zárta volna a 2014-es pénzügyi évet. A korábbi szabályok szerint ezt a pénzt befizette volna a költségvetésbe.

Csakhogy addigra megváltozott a jegybanktörvény, és az új változat már kimondta, hogy az MNB nyereségéről nem a tulajdonosi jogok gyakorlója, a pénzügyminiszter dönt, mint régebben, hanem az MNB igazgatósága. Ezt a hatáskört bővítette tovább az igazgatóság azzal, hogy az árfolyamnyereség nagy részét kifolyatta a költségek között az alapítványoknak. Matolcsy György az alapítványok révén olyan méretű saját költségvetést kezdett működtetni, amely az egyetemek, főiskolák akkori egész éves állami támogatásával vetekedett.

Ezen az alapon értékelte át az egész ügyet a közelmúltban a kiváló közgazdász, Oblath Gábor (2003 és 2009 között az MNB Monetáris Tanácsának tagja). Felidézi, hogy 2014 májusában az MNB elnöke és alelnökei közzétettek egy kevéssé ismert és mára feledésbe ment hitvallást Függetlenség és Felelősség – A Magyar Nemzeti Bank Alapokmánya címmel, amelyben meglepően nyíltan bejelentették, hogy a jegybank eredményének egy részét nem is tervezik a költségvetésbe befizetni, hanem abból a társadalmi felelősségvállalási program keretei között támogatásokat fognak nyújtani. Ezt Oblath ekként minősíti:

„A Matolcsy György által irányított MNB-igazgatóság a Fidesz által kreált Alaptörvénnyel is ellentétesen, az államháztartásról szóló törvényt kijátszva, és a maga által készített Alapokmányra hivatkozva, 2014-ben 245 milliárd forintot kreatív könyveléssel kiszervezett az államháztartásból. Ezt az összeget – az akkor és a ma is érvényes szabályok szerint – az államadósság csökkentésére kellett volna fordítani. Csak a miniszterelnök és a nemzetgazdasági miniszter (a jelenlegi jegybankelnök, Varga Mihály) tudomásával történhetett meg, hogy az összeget mégsem adósságcsökkentésre, hanem alapítványok létrehozására fordították”.[5]

Tiszta beszéd. Itt tartunk.

*

A gyanú erősödik: a székházfelújítás

Az alapítványok által kiváltott felzúdulás után az MNB igazgatósága egy időre meggondolta magát, a jegybanki nyereséget már nem tartotta vissza saját céljaira, hanem 2016-ban és 2019-ben 50-50 milliárd forintot, 2020-ban és 2021-ben 250-250 milliárdot befizetett a költségvetésbe. Ez felért egy utólagos beismerő vallomással. Vagy inkább közvetett bizonyítékkal: ezt kellett volna tennie a korábbi évek nyereségével is, nem alapítványokba menekíteni.

Ám 2021-ben Matolcsy György úgy döntött, hogy felújítja a Szabadság téri székházat. „A műemlék épület teljes külső és belső felújításának költsége 55 milliárd forint, melyet a jegybank az évek óta nyereséges gazdálkodásából fedez. A munkálatok Popovics Sándor munkássága előtt tisztelegve, az önálló magyar jegybank 1924. június 24-i alapításának centenáriumához igazodva zárulnak” – tette közzé 2021 októberében az MNB, egyúttal azt is bejelentve, hogy a munkavállalók a Szabadság térről október végéig a Krisztina körút 55. szám alatti irodaházba, az egykori Telekom-épületbe költöznek.[6]

Tetszetős ígéret, ám rövidesen kiderült, hogy több sebből vérzik. Az első és a legfontosabb mindjárt az, hogy az MNB 2021-ben már nem volt nyereséges, sőt 58 milliárd forint veszteséget produkált. Ezt októberben Matolcsyéknak már látniuk kellett, mégis fogadkoztak, hogy a székház rekonstrukciója nem igényel majd közpénzt. Ha látták, hogy veszteségbe tartanak, mégis hazudtak, az bűn, ha nem látták, hiba. Hiba, mert azt sejteti, fogalmuk sem volt a várható pénzpiaci folyamatokról.

Hónapokkal később felpörgött az addig csak éledező infláció, amelyet az MNB kezdetben óvatos, fokozatos kamatemelésekkel próbált csillapítani. Majd 2022 októberében a forint összeomlóban lévő árfolyama védelmében 13 százalékról 18 százalékra vitte fel az irányadó kamatot. Ennyit fizetett a nála elhelyezett betétek többségére, miközben az általa nyújtott hitelek után jóval kevesebb, egy részük után nulla kamatot kapott. Az alapvetően a betéti és hitelkamatok különbségével magyarázható jegybanki veszteség 2022-ben 402 milliárd, 2023-ban 1763 milliárd, 2024-ben 789 milliárd forint volt. Négy év alatt több mint háromezermilliárd forint.

Farkas Zoltán

A veszteség az inflációs időszakban részben elkerülhetetlen volt – akkor az Európai Központi Bank is veszteséges volt, a cseh jegybank pedig hosszú évek óta így működik –, részben azonban az MNB hibái és bűnei is belejátszottak. A következmény: a jegybank teljesen elveszítette saját tőkéjét. A mérlege 2024 végén már 1763 milliárd forint tőkehiányt mutatott. A régi szabályok szerint ezt a költségvetésnek meg kellett volna térítenie. Csakhogy a Pénzügyminisztérium előterjesztésére az Országgyűlés 2022 decemberében módosította az MNB-törvényt, ezzel lehetővé tette, hogy a jegybank negatív saját tőkével is működhessen, azt csak „elfogadható időn belül” kell kipótolni. Az elfogadható időt azonban a módosított törvény nem definiálta. A saját tőke pedig továbbra is mínuszban van. Ami egyrészt annyit tesz, hogy a törvényben meghatározott „elfogadható idő” három és fél évnél bizonyítottan hosszabb, bármennyi lehet, másrészt, hogy a tőkehiány magától nem fog eltűnni. Egyszer majd nagyon sokba fog kerülni az adófizetőknek.

A második seb magán az épületen esett – és mindmáig elcsúfítja. Bár az MNB az Alpár Ignác által tervezett épület műemléki rekonstrukciójára („visszaadva így a világviszonylatban is egyedi szépségű műemlék épület eredeti pompáját”) és átfogó műszaki felújítására tett ígéretet,[7] ezt sem tartotta be. Aki arra járt, egy idő után azzal szembesült, hogy a legfölső emeleten, a födém alatt az épülettől idegen üvegkalitka éktelenkedik. „Ez a legrondább emeletráépítés Budapesten, megkockáztatom, hogy a legrondább kortárs toldalék” – írta Zsuppán András a Válasz Online-ban, ami azért különösen súlyos bűn, mert „a megújult székház belső értékeit mintaszerűen, magas színvonalon állították helyre”.[8]

A legnagyobb sebet pedig az ejtette az ígéreten, hogy a felújítás az ígért határidőre, a századik évfordulóra nem fejeződött be, a költsége pedig 55 milliárd forint helyett csaknem a duplája volt. Zsuppán tömör összegzése szerint: „A Magyar Nemzeti Bank székházának felújítása érthetetlenül drágára sikerült, a felelős gazdálkodás szempontjai nem érvényesültek, a munkát a jegybankelnök fiához köthető baráti cégek végezték, és a költségek az éveken át elhúzódó építkezés egy pontján radikálisan megugrottak.”

Hivatalos helyről a Matolcsy ügyeit övező közkeletű gyanakvást elsőként, váratlanul, sőt meghökkentő módon az MNB felügyelőbizottsága erősítette meg. Ami egyúttal arra is utalt, hogy immár a Pénzügyminisztériumnak is lehettek aggályai mind az alapítványokkal, mind a költséges ingatlanfejlesztésekkel kapcsolatban. Varga Mihály pénzügyminiszter 2022-ben Banai Péter Benőt, az államháztartásért felelős államtitkárt, a kiváló szakembert delegálta az MNB felügyelőbizottságba (ő ma a jegybank egyik alelnöke). A testület 2024-ről szóló éves jelentése pedig már feltűnően kifogásolta, hogy MNB építési projektjeinek jó része nem a beruházások között jelenik meg, azokat a jegybank projekttársasága, az MNB-Ingatlan Zrt. végzi el. Ezzel a trükkel épp úgy kiiktatta az MNB saját felügyelőbizottságát, mint alapítványai esetében.

A pénzügytechnikai megoldás a következő volt – összegzi a felügyelőbizottsági jelentés. Az építkezésekhez, fejlesztésekhez és rekonstrukciókhoz az MNB tőkét juttat a saját tulajdonában álló ingatlanos cégnek, majd pedig „a projekt befejeztével a kész ingatlan kerül át az MNB mérlegébe.” Az előbbit, hogy melyik ingatlanfejlesztésre mennyi pénzt adott át az MNB, szépen listába szedte az Állami Számvevőszék egyik jelentése: összesen 210 milliárdot. Arra azonban, hogy az elkészült épületek bármelyikét visszaemelték volna az MNB mérlegébe, máig nem tudunk példát.

Tehát az MNB igazgatósága odaadta a pénzt tőkeemelés formájában az MNB-Ingatlan Kft.-nek, amelynek felhasználására a felügyelőbizottság éppúgy nem látott rá, mint az alapítványi ügyekre. Sem a Balatonakarattyai Oktatási Központ, a BOK, sem a Krisztina körúti egykori Telekom-székház, sem a korábbi Postapalota, sem a Szabadság téri székház felújításának menetére, költségeire. „Általános érvénnyel fogalmazható meg, hogy a jegybanki beruházások az említett megoldás miatt – hasonlóan a leányvállalatok helyzetéhez – nem kellően transzparensek, a felügyelőbizottság által tervbe vett ellenőrzések során akadályok merülnek fel, az ellenőrzések korlátozottak vagy korlátozhatók, melyet a bizottság több alkalommal is szóvá tett.”[9]

Érlelődött a felismerés, hogy valamiféle külső kontrollra a jegybanki függetlenség – részben álságos érve – ellenére szükség volna. Varga Mihály egy gyors törvénymódosítással ki akarta terjeszteni a felügyelőbizottság jogkörét, egyúttal szűkítette volna és az igazgatóságét, egyebek mellett azt szorgalmazva, hogy az utóbbi negyedévente számoljon be a testületnek, és annak jóváhagyása nélkül nem dönthet nagyobb összegű kiadásokról. A törvényjavaslatot a pénzügyi tárca elküldte véleményezésre az Európai Központi Banknak – a jegybankot érintő korrekciók esetében az EKB jóváhagyása kötelező –, amely 2024 februárjában tette közzé vizsgálódása dodonai eredményét: „Az EKB úgy értelmezi, hogy a felügyelőbizottságnak nincs joga felügyelni az MNB többségi tulajdonában lévő vállalatok tevékenységeit, ha az ilyen tevékenység közvetlenül vagy közvetve érinti az MNB ezen alapvető feladatait. A jogbiztonság érdekében az EKB azt javasolja, hogy a többségi tulajdonban lévő vállalatok felügyeletéről szóló tervezet rendelkezését úgy fogalmazzák át, hogy az tükrözze ezt az értelmezést.”[10]

Magyarán: a felügyelőbizottságnak semmi köze az MNB monetáris politikájához, és leányvállalatai, alapítványai működéséhez sem, amennyiben az összefügg a monetáris politikával. Minden mást vizsgálhat, beleértve az alapítványok, leányvállalatok gazdálkodását is, feltéve, hogy a törvény hangsúlyosan kimondja, hogy pontosan mit nem.

Érthető, nem?

Az EKB véleményét fel lehetett volna fogni figyelmeztetésként is, sorvezetőként is. Matolcsy mindenesetre ünnepelte, hangsúlyozva, hogy „a jegybanktörvény Pénzügyminisztérium által kezdeményezett módosítása nem eredményezheti a jegybanki függetlenség csorbulását”.[11] Varga Mihály pénzügyminiszter viszont figyelmeztetést látott az EKB véleményében – talán hibásan, talán mert így volt egyszerűbb, egy gonddal kevesebb –, és letett arról, hogy a jegybanki felügyelőbizottságba delegált pénzügyesei révén hivatalosan is rálásson az alapítványok, az alapítványi és jegybanki tulajdonú vállalkozások gazdasági ügyleteire. Ezt egy ideig még megúszta.

*

A beigazolódott gyanú: színre lép az Állami Számvevőszék

Matolcsy György mandátuma 2025. március 3-án lejárt. Távozása előtt néhány héttel, január 27-én a Lámfalussy-konferencia tekintélyes külföldi előadói és hazai hallgatósága előtt Orbán Viktor személyesen búcsúztatta.

„Ma hallottuk utoljára jegybankelnökként köszönteni a Lámfalussy-konferencia közönségét Matolcsy Györgytől. Azt tudjuk mondani a jegybankelnök úrnak, hogy ez még nem a történet vége. A Terminátor című filmből megtanulhattuk, hogy nincs végzet, csak ha bevégzed. Ez azonban még odébb van. Biztos vagyok abban, hogy az elnök úr továbbra is jelentős, meghatározó szereplője marad a magyar gazdaságpolitikai gondolkodásnak. Ebben a minőségében – a mai konferenciát is ideértve – köszönettel tartozunk neki az elmúlt bő tíz évért. Az örökség, amit az elnök úr itt hagy, a legnagyobbak közé emeli, magyar összefüggésben Széll Kálmánt, Wekerle Sándort vagy éppen az első jegybankelnököt, Popovics Sándort kell említenem. Matolcsy György korszakos gazdaságpolitikus és korszakos jegybankelnök. Köszönjük szépen a munkáját!”[12]

Megrendítő búcsú – kettős értelemben is. Egyrészt Orbán Viktornak pontosan tudnia kellett az Állami Számvevőszék készülő jelentéseiről, hiszen azok főbb megállapításairól hónapok óta folyt a levelezés az MNB alelnöki székéből az ÁSZ élére teleportált Windisch László és Matolcsy között, aki igyekezett azt szépíteni. Másrészt a miniszterelnök olyan emelkedetten méltatta Matolcsy jegybankelnöki munkásságát, mintha gúnyolódna – vele vagy kritikusaival, egyre megy –, vagy legalábbis ironizálna.

A piacon máig azt rebesgetik, az elismerést Orbán Viktor nem adta ingyen Matolcsynak.

A konferencia magyar résztvevői közül alighanem mindenki biztosra vette, hogy ezzel Matolcsy menlevelet, szabad eltávozást kapott. A külföldi vendégeknek pedig biztosan nem mondott semmit, hogy Matolcsy egy személyben volna Wekerle, Széll Kálmán és Popovics.

Mindössze két héttel Matolcsy leköszönése után az ÁSZ nyilvánosságra hozta addigra elkészült elmarasztaló jelentéseit. Aligha tehette meg volna Orbán Viktor hozzájárulása nélkül.

Az ÁSZ egyik jelentése főleg az MNB ingatlanos ügyeit vette sorra.[13] Ezek kevésbé voltak ismertek, mint az alapítványi vagyont övező s ölelő, azt megcsapoló cégek és magántőkealapok hálózata, viszont könnyebben áttekinthetők. Megállapította, hogy az MNB-Ingatlan Kft. 2019 és 2023 között összesen 210 milliárd forintot költött ingatlanvásárlásokra, ingatlanfejlesztésekre és művészeti alkotások vásárlására. A beruházások, fejlesztések során az MNB „nem teljesítette a takarékos működés követelményét”, nem vette figyelembe „saját pénzügyi helyzetét” és azt sem, hogy a beruházások hosszú távon növelik a veszteségét. Külön hangsúlyozta, hogy „az egyes ingatlanok vételára nélkül számított beruházási érték 86,1 százaléka, 95,8 milliárd forint értékben azonos érdekeltségi körhöz tartozó gazdasági társaságok (Somlai Invest Zrt. és Raw Development Kft., Raw Facility Kft. és Somlai Design Kft.) részére került kifizetésre”; e társaságok árbevételének döntő többségét az MNB gazdasági társaságai és alapítványai adták. Szabad átfogalmazásban: ezek a cégek voltak az MNB kiváltságos beszállítói, mellettük más nem rúgott labdába, ők pedig jól megéltek ebből, nem is kerestek más megrendelőt. Felvetette az ÁSZ a szerződések „esetleges túlárazásának lehetőségét” is. (A Somlai–Raw-cégcsoport Matolcsy Ádám György barátjának és üzletfelének az érdekeltsége.)

A Szabadság téri székház felújításának költségvetését az MNB igazgatósága több alkalommal megemelte, első határozata még bruttó 55 milliárd forintról szólt, ez a generáltervezési és generálkivitelezési szerződés alapján bruttó 69,2 milliárd forintra, egy 2023-as igazgatósági határozat alapján bruttó 104,9 milliárd forintra duzzadt, épp abban az évben, amikor az MNB vesztesége 1763 milliárd forint volt – jegyzi meg találóan az ÁSZ. Jelentéséből kiderül, hogy ingatlanos beszerzésekre és fejlesztésekre a Szabadság téri székházon kívül a legtöbb pénz az egykori Postapalotára, a benne lévő Pénzmúzeumra (44 milliárd) és a Krisztina körúti ideiglenes székházra (43 milliárd) folyt el. Műalkotások, köztük szoborcsoportok vásárlására 6,4 milliárdot költött az MNB-Ingatlan Kft.

Ez a számvevőszéki jelentés azonban csupán a túlárazások és összefonódások gyanúját erősítette, székházügyben az ÁSZ nem tett feljelentést. Megtette később a Matolcsyt az MNB élén váltó Varga Mihály, hűtlen kezelést, hanyag kezelést, csalást és hivatali visszaélést gyanítva. Az erről szóló közlemény megállapítja: az MNB „a rendelkezésre álló valamennyi jogi eszközt igénybe veszi a felmerült kár orvoslása érdekében”.[14]

A kár kimutatható, hiszen a jegybanki ingatlanfejlesztéseket és beruházásokat vezénylő, az MNB épületállományát összefogó MNB-Ingatlan Kft. folyamatosan veszít vagyonából. Könyv szerinti értéke 2023 végén az MNB éves jelentése szerint még 225 milliárd forint volt, ez 2024 végére 181 milliárdra, majd 2025 végére 162 milliárd forintra esett. Két év alatt 63 milliárdos bukta egy értékesnek tetsző ingatlanvagyonon – szinte művészet. Ennek a csodának az egyik lehetséges magyarázata, ha a beruházások, fejlesztések többe kerültek annál, mint amennyi az épületek piaci értéke. Erre utal az is, hogy az MNB-Ingatlan Kft. Varga Mihály által kinevezett új vezetői a Somlai-csoporttól 27 milliárd forint visszafizetését követelik.[15]

A kármentés jegyében az MNB az ingatlanportfólió három egységétől, a Balatonakarattyai Oktatási Központtól és két budavári ingatlantól meg kíván szabadulni – jóval alacsonyabb kikiáltási áron, mint amennyit a Matolcsy-érában ezek vételárára, felújítására költött.[16] Hovatovább már természetes, hogy a BOK-beruházások körül is felbukkannak Somlai-cégek, amelyek az ÁSZ szerint 13,9 milliárd forintnyi szerződést kaparintottak meg. Nem valószínű, hogy a nekik kifizetett summa a BOK értékesítése során megtérül.

A jegybankot ért kár kisebbik része kötődik az ingatlanos ügyekhez.

Vagyonvesztésben ugyanis jóval megelőzte az MNB-Ingatlan Kft.-t a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány. Ebbe olvadt össze 2019 decemberében az MNB öt évvel korábban létesített hat alapítványa, azok 266 milliárd forintos induló vagyonát a PADME vette át. Ez apadt a PADME legutóbbi mérlege alapján 25 milliárd forintra.[17]

A PADME 2021 és 2023 közötti ügyeinek ellenőrzése után az ÁSZ ügyészségi feljelentést tett, bűncselekményt gyanítva.[18] Ehhez az MNB új vezetése csatlakozott, csalás, hűtlen kezelés, hamis magánokirat felhasználása, számvitel rendjének megsértése, valamint tartozás fedezetének elvonása miatt tett feljelentést.[19]

Feljelentéshez vezetett a kecskeméti Neumann János Alapítvány és a PADME közti kötvénymanőver ellenőrzése is, amely után az ÁSZ az ügyészségnél törvényességi felügyeleti eljárás indítványozását is kezdeményezte.[20] A repertoárt idén májusban a Budapesti Metropolitan Egyetem, a METU ellenőrzése tette teljessé, amelyet az ÁSZ szintén feljelentéssel zárt.[21] Az utóbbi szinte már el sem érte a közügyek iránt érdeklődők ingerküszöbét, holott az egyetemet Matolcsy-egyetemként emlegették. Nem alaptalanul, hiszen az ő bizalmasai működtették, és a METU szintén a PADME érdekeltsége. Az ÁSZ-nak ez a jelentése név szerint említi Matolcsy György Ádámot, akinek Infoparkban lévő érdekeltségét bérelte a METU, amely lényegében a PADME és az MNB támogatásával működött.

Nem kell ahhoz a négy ÁSZ-jelentés bonyolult részleteiben elmélyedni, hogy tizenkét év után a közélet ülnökei úgy ítélkezzenek: a bankrablók bűnösök, börtönbe velük.

Mondhatni közkívánatra.

*

Ígéret, nem bizonyíték: megszólal a rendőrség, az ügyészség

Vajon a PADME és az MNB-ingatlanportfólió vagyonértékének egy része elpárolgott, eltőzsdézték, vagy magánzsebekbe játszották át? Ez itt a kérdés.

Mivel a független sajtó, a Transparency és az ÁSZ áldásos ténykedése folytán a feltárt ügyek mennyisége már rég elérte a kritikus tömeget, a rendőrség és az ügyészség is úgy érezte, ideje mondani valamit.

Hetekkel a választás után, május 29-én a Teve utcában egy időkorlát nélküli, hosszadalmas sajtótájékoztatón válaszoltak a meghívott újságírók kérdéseire, nem is titkoltan azért, hogy a nagy érdeklődésnek eleget tegyenek. Bár Matolcsy György, Matolcsy Ádám György neve nem hangzott el, viszonylag hosszasan bizonygatták a nyomozás irányítói, hogy a gyanúsított kiadatására van esély akkor is, ha Dubajba költözött. Számszerűen összegezték a nyomozás addigi jellemzőit: 2025 áprilisától az előző napig összesen 92 milliárd forintot zároltak – köztük négy magánszemélytől 506 millió forintot – 97 magánszemély, 36 cég és 11 magántőkealap körül kutakodnak. Némi kódfejtői leleménnyel azt is ki lehetett szűrni az utalásokból, hogy előző nap a Somlai Bálint érdekeltségébe sorolt Raw Developmentnél és környezeténél foglaltak le iratokat, számlákat, szerződéseket, ebben informatikusok is segédkeztek.

Az is kirajzolódott, hogy a nyomozás két szálon fut. Az egyik a hűtlen kezelés, amely a közpénzekkel való bánásmódra vonatkozhat, benne a Pallas Athéné Domus Meriti vagyonára, azaz vagyonvesztésére. A másik a pénzmosás, amely túlterjeszkedik az ÁSZ jelentésein, és azt vizsgálja, hogy a vagyonvesztésnek és a túlárazott beruházásoknak kik lehetnek a haszonélvezői.

„Szeretnénk érzékeltetni, nem olyan egyszerű ez az ügy, hogy mit loptak el. Sok jogszabálysértés történhetett, el kell különíteni, hogy melyik szándékos, melyik gondatlan és azt, amelyik nem büntetőjogi. Az ÁSZ jelentése után több feljelentés érkezett, további bűncselekmények körvonalazódtak” – taglalta Fürcht Pál főügyész, jelezve, hogy messze még a vége. Arra a kérdésre pedig, hogy miért nincs még senki előzetesben, azt válaszolta: „ez az ultima ratio, azaz a végső eszköz, őrizetbe vétel nyomozástaktikai okokból nem történt eddig.”[22]

Két hét sem telt, és Fürcht Pál főügyész lemondott. Ennek indoklása Magyarország Ügyészségének sajtóközleménye szerint a következő: „A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) vezetője a június 08-án benyújtott lemondását elsődlegesen az ún. aranykonvoj ügyben közte és a KNYF nyomozásának felügyeletét ellátó Legfőbb Ügyészség illetékes szakfőosztálya közötti szakmai nézetkülönbségekkel indokolta. Az ukrán pénzszállítók elfogása kapcsán a Fővárosi Nyomozó Ügyészségen jogellenes fogva tartás bűntette és más bűncselekmények miatt van folyamatban eljárás. Ezen ügyben egyes nyomozástaktikai kérdésekben – bizonyos nyomozati cselekmények és a gyanúsítottként potenciálisan szóba jöhető személyek kihallgatásának sorrendje miatt – szakmai vita alakult ki a KNYF és a szakfőosztály vezetője között. A Legfőbb Ügyészség szakfőosztályának szakmai álláspontja szerint egyes magas beosztású érintettek kapcsán már most megfogalmazódott bűncselekmény megalapozott gyanúja, míg a nyomozó ügyészség az eljárási cselekmények más sorrendjét preferálta.”

Az ügyészség dodonai közleménye azzal zárul, hogy Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész a Legfőbb Ügyészség másik szakmai szervezeti egységét jelölte ki az aranykonvoj körüli nyomozás további felügyeletére.[23] Arról a nyilatkozatban nem esett szó, hogy a Magyar Nemzeti Bankot érintő nyomozásban történik-e változás, holott a Legfőbb Ügyészség azt is ügyészségi hatáskörbe vonta, és a rendőrségtől a további nyomozást éppen a Központi Nyomozó Főügyészség vette át.[24]

Két héttel később Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész is lemondott.

Csődgondnokként momentán Varga Mihály posztja látszik a legstabilabbnak. Az elnök derekasan végzi a dolgát. Kinevezése után azonnal leállította elődje utolsó vagyonlenyúlási kísérletét, javaslatára egy törvénymódosítással megerősítette az Országgyűlés, hogy az MNB nem alapíthat vagyonkezelő alapítványt, és ha már létezik ilyen, az sem végezhet befektetési, vagyonkezelési tevékenységet, egyéb pénzforgalmi ügyleteket. Lecserélte Matolcsy teljes vezérkarát, ezt tette Matolcsy bizalmasaival is az alapítványi, ingatlanfejlesztési posztokon. Munkatársai pedig igyekeznek menteni a vagyonból, ami még menthető. Mi több, időről időre nyilatkoznak is, nem hagyják, hogy a vagyonvesztés részletei feledésbe menjenek. Respect. Az elnök együttműködik a hatóságokkal, és eltökélten dolgozik az MNB megkopott hitelessége visszaszerzésén. Mindeközben az MNB új vezérkara a szakmai megítélés szerint megfelelően vezényli a monetáris politikát.

Orbán Viktor újabb nyilatkozataiban is védi Matolcsyt.

Tíz éve még nyilvánosan vallott neki örök hűséget. Miután az alapítványi ügyek kipattantak, 2016-ban egy sajtótájékoztatón megkérdezték tőle, megingott-e benne a bizalma. „Ahhoz égnek és földnek össze kell szakadnia, hogy ez bekövetkezzék” – válaszolta.[25] Azóta ez megtörtént, ég és föld összeszakadt, beleremegett az egész MNB, Orbán azonban azóta sem adta jelét, hogy bármit kifogásolna. Időről időre azzal hárította el az MNB gyanút keltő ügyeire vonatkozó kérdéseket, hogy a jegybank független, neki semmi köze ahhoz, ami ott történt.

Pénzügyminiszterként Varga Mihálynak nem állt módjában, hogy az MNB tulajdonosi jogait gyakorolja, mert a jegybanki függetlenségre hivatkozva egy törvénymódosítással elvették tőle. Majd kinevezték annak az MNB-nek az élére, amelynek kirablása fölött hatáskör hiányában, kényszerűen vagy önként szemet hunyt.

Aki kedveli az összeesküvés-elméleteket, könnyen rávágja: semmi nem véletlen.

Aki elfogadja Magyar Bálint diagnózisát, hogy 2026. április 12-ig Magyarországon maffiaállam működött, és ennek megerősítésére szinte naponta kap új s új bizonyítékokat – győzze csak követni –, messzebbre is ellát. Arrafelé, amerre nyomozók, ügyészek nyilvánosan még egyetlen lépést sem tettek.

Így aztán a tesztkérdés továbbra is ez marad: hogy lehet az, hogy Matolcsy még mindig szabadlábon van?


[1] Csabai Károly: MNB-alapítványok: mire megy el 200 milliárd? HVG, 2014/35. szám.

[2] Felügyelőbizottsági jelentés, 2013. június – 2014. március.

[3] Felügyelőbizottsági jelentés, 2015. július – 2016. május.

[4] Az ítélet itt olvasható: https://transparency.hu/wp-content/uploads/2016/03/Alkotm%C3%A1nyb%C3%ADr%C3%B3s%C3%A1gi-hat%C3%A1rozat-az-MNB-%C3%A9s-alap%C3%ADtv%C3%A1nyainak-k%C3%A9rd%C3%A9s%C3%A9ben.pdf

[5] Oblath Gábor: Ami bűnben fogant… – Adalékok az MNB-alapítványok keletkeztetéséhez. Portfolio, 2026. június 9.

[6] Novemberben indul az MNB Székház rekonstrukciója, MNB Sajtóközlemények, 2021. október 27.

[7] Megújult székházban ünnepli 100 éves fennállását a Magyar Nemzeti Bank. Sajtóközlemény, 2021. május 21.

[8] Zsuppán András: Az MNB-székház igazi botránya az utcáról is jól látható. Válasz Online, 2026. március 27.

[9] Felügyelőbizottsági jelentés, 2023. június – 2024. május.

[10] Opinion of the European Central Bank on the single treasury account managed by the Magyar Nemzeti Bank and the competencies of the Supervisory Board of the Magyar Nemzeti Bank, 26 February 2024.

[11] Az MNB üdvözli az EKB jegybanki függetlenséget támogató álláspontját. Sajtóközlemény, 2024. február 28.

[12] Orbán Viktor beszéde a X. Lámfalussy konferencián, 2025. január 27. Itt olvasható: https://kormany.hu/hirek/orban-viktor-beszede-a-x-lamfalussy-konferencian?isSpecial=true

[13] Jelentés – a Magyar Nemzeti Bank működése szabályszerűségének ellenőrzése. https://www.asz.hu/dokumentumok/25038.pdf

[14] A Magyar Nemzeti Bank feljelentést tett a Szabadság téri székház felújítása kapcsán. Sajtóközlemények, 2025. október 16.

[15] Gyenis Ágnes: 27 milliárd forintot követel vissza az MNB cége Matolcsy Ádám barátjától. Hvg.hu, 2026. július 8.

[16] Székely Sarolta: Az MNB megszabadulna három luxusingatlantól, amelyeket még Matolcsyék szedtek össze. 444, 2026. június 18.

[17] Gyenis Ágnes: A beszámoló szerint mindössze 25 milliárd forintnyi maradt meg az alapítvány 2014-es, 266 milliárdos induló vagyonából. Hvg.hu, 2026. július 1.

[18] Jelentés – A Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány gazdálkodásának ellenőrzése. https://www.asz.hu/dokumentumok/25035.pdf

[19] Szabó Gyula: Itt az újabb fordulat az MNB-botrányban: hűtlen kezelés miatt büntetőfeljelentést tesz az új vezetés. Index, 2025. április 25.

[20] Jelentés – A Neumann János Egyetemért Alapítvány tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírba történő befektetéseinek ellenőrzése. https://www.asz.hu/dokumentumok/25036.pdf

[21] Jelentés – A Budapesti Metropolitan Egyetem gazdálkodásának ellenőrzése. https://www.asz.hu/dokumentumok/26041.pdf

[22] Farkas Zoltán: Ügyvédek, gazdasági szakemberek sokasága építette fel az MNB-s bankrablást: 92 milliárdot zároltak, 97 magánszemély, 36 cég és 11 magántőkealap körül kutakodnak. Hvg.hu, 2026. május 29.

[23] Magyarország Ügyészsége: A Központi Nyomozó Főügyészség főügyésze lemondásáról. 2026. június 11. https://ugyeszseg.hu/a-kozponti-nyomozo-fougyeszseg-fougyesze-lemondasarol/

[24] Magyarország Ügyészsége: Ügyészségi hatáskörbe vonta a Legfőbb Ügyészség a Magyar Nemzeti Bankot érintő nyomozást. 2026. április 21. https://ugyeszseg.hu/ugyeszsegi-hataskorbe-vonta-a-legfobb-ugyeszseg-a-magyar-nemzeti-bankot-erinto-nyomozast/

[25] Orbán a Matolcsy-botrányról: az égnek és földnek össze kell szakadnia… Portfolio, 2016. április 27.

Megjelent a Mozgó Világ 2026 július-augusztusi számában – a szerk. (nyitókép: Index.hu)