„Ha egyszerre tudok meg mindent,
hogy itt mi van,
egész biztosan felkötöttem
volna magam.”
Szabó Lőrinc: Különbéke
Az első félidő összefoglalása
2020 első heteiben két dolgot nagyjából biztosan lehetett tudni. Azt, hogy júliusban olimpia lesz Tokióban, a novemberi amerikai elnökválasztást pedig Donald Trump fogja megnyerni. A tízmilliós kínai metropoliszból, Vuhanból indult koronavírus-járvány azonban felülírta ezt a forgatókönyvet. A járvány heteken belül elérte a Föld összes országát, a szigorú utazási korlátozások és a nemzeti és/vagy országon belüli adminisztratív határok lezárása csak lassítani tudta a pandémiát. Ahogy nőtt a halálozások száma, és ahogy egyre drámaibb képek töltötték be az elektronikus médiák terét, úgy erősödött világszerte a pánik, pontosabban egy moralizáló tartalommal átitatott egyszerű, kettős narratíva. A járvány azért terjed, mert (1) az emberek képtelenek betartani három egyszerű szabályt (távolságtartás, maszkviselés, gyakori kézmosás); (2) a kormányok túlságosan keveset tesznek azért, hogy teszteléssel kiszűrjék a megfertőződött egyéneket. Ha mindenki tenné a dolgát, meg lehetne állítani a járványt.[1] A végeredmény ismert: az olimpiát elhalasztották, Trump pedig elbukta a választást.[2]
Az év során egyre sötétebb tónusúvá vált az a kép, ami a Covid–19-járványról az újabb ismeretek birtokában kirajzolódni látszik. Azokban az országokban, amelyek egészségügyi statisztikáiban legalább valamennyire megbízhatunk, a járvány kezdete óta kumulatíve ezer főre egy-két halálozással kell számolnunk, a magyar adat 2,6. Más, hasonló járványos betegségekhez (pl. influenza) képest, a Covid pokoli kínokat képes okozni, akár átvészeli valaki, akár belehal. A kórházban ápolt, vagyis a súlyos állapotba került fertőzöttek egyharmadánál hosszan tartó, esetenként maradandó szövődményekkel is számolni kell. Azt, hogy tünetmentesen vagy enyhe panaszok mellett hányan estek át a fertőzésen, csak nagyon tág határok között lehet megbecsülni (vagyis nem tudjuk). Célzottan a koronavírus ellen kidolgozott, hatásos gyógyszer nincs. A határok lezárása működik, de hatása szükségszerűen átmeneti. A tesztelés sem csodafegyver: a hozzánk hasonló népességű Csehországban háromszor többet teszteltek, a kumulált halálozások száma ott mégis nagyobb egy árnyalattal (2,7). Németországban 20 százalékkal volt több a tesztek száma, mint Magyarországon, de a halottak száma kevesebb, mint a fele (egymillió főre). Japánban viszont alig teszteltek, mégis sokkal-sokkal kevesebb a halottjuk.
2020 végén Angliában kezdődött az utóbbi évtizedek legnagyobb preventív oltási kampánya – szűk egy évvel azután, hogy Vuhanban megmagyarázhatatlan vírusos tüdőgyulladásos megbetegedések történtek. Higgadt fejjel erre csak azt lehetett mondani: a gyógyszeripar csodát művelt. Azt ugyanis a kezdet kezdetén is tudni lehetett, hogy az oltás – optimális esetben – egyszerre két célt szolgál. Megakadályozza, hogy az oltott személy egy esetleges fertőzés nyomán súlyosan megbetegedjen, és számottevő mértékben csökkenti annak valószínűségét is, hogy az oltott emberek – miközben maguk tünetmentesek – mégis megfertőződjenek, és továbbadják a vírust a környezetüknek. De mégis, 2020-ban világszerte nagyon kevesen bíztak abban, hogy az új vakcina fejlesztésével, tesztelésével, gyártásával és az oltási kampány megszervezésével a globalizált világ ilyen gyorsan meg fog birkózni. Sikerült. Az is óriási eredmény, hogy a vakcinák ára – legalábbis a fejlett országok jövedelmi szintjéhez képest – nagyon alacsony (20-30 dollár). Az originális gyógyszerek és oltások kifejlesztése során többnyire nem ez történik – az új termékek ára dollárban számolva négy-öt-hat számjegyű is lehet.
Ki került a sor legelejére?
Angliában az első oltást 2020. december 8-án egy 91 éves nyugdíjas nagymama kapta. Nem nélkülözte a szimbolikát az amerikai oltási kampány sem, amely december 14-én indult. A Long Island-i Jewish Medical Center afroamerikai orvosnője adta be az oltást egy ugyancsak afroamerikai kórházi dolgozónak, aki szintén nő volt. December 19-én Izraelben is elkezdtek oltani. Nagy nyilvánosságot kapott – és persze ez sem volt véletlen –, hogy először a miniszterelnök, Benjamin Netanjahu kapta meg az oltást. Azok után, hogy a brit trónörökös, Károly herceg márciusban, Boris Johnson angol miniszterelnök áprilisban, Donald Trump, az USA elnöke októberben kis híján belehalt a Covidba, Merkel kancellárnak pedig azért kellett márciusban karanténba vonulnia, mert az orvosa kapta el a fertőzést, volt abban ráció, hogy Izrael Állam miniszterelnöke példát akart mutatni, és kockáztatni sem akart azzal, hogy várakozik.
Alig két héttel később, december 26-án megérkezett Magyarországra is az első vakcinaszállítmány, az amerikai–német konzorcium, a Pfizer–BioNTech gyártmánya. Még aznap, 26-án – karácsony második napján, ami éppen szombatra esett – Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézetének osztályvezető főorvosa beadta az első oltást a kórház egyik osztályvezető főorvosnőjének. A kormánypropaganda nem győzte hangsúlyozni, hogy sikerült belerondítanunk az Európai Unió előre megtervezett, összehangolt akciójába. December 27-én kellett volna indulni, miképpen a többieknek is, de mi (és a szlovákok) az EU által Magyarországnak juttatott vakcinából egy nappal előbb oltottunk, mint minden más tagállam. Miért? Csak úgy, dafke.
Mielőtt megkezdődött az oltási kampány, december 26-án Magyarországon a napi halálozás 118 fő volt, a március 16-tól december 26-ig terjedő időszakban elhunytak száma pedig 8951. E számok nemzetközi összehasonlításban akkor egyértelműen kedvezők voltak (Ausztriában a napi halálozás ekkor ugyancsak 120 körül járt), és úgy tűnt, hogy náluk is, nálunk is megindult a halálos esetek napi számának trendszerű csökkenése. Ma már tudjuk, hogy ennek ellenkezője történt. A január még rendben volt, de február elejétől április közepéig drámaian nőtt a naponta elvesztett emberéletek száma. Ebben a koronavírus Nagy-Britanniában felfedezett variánsa játszhatott meghatározó szerepet. E változat az ősvírustörzshöz képest 60 százalékkal nagyobb valószínűséggel végződik halállal, sokkal fertőzőbb, és olyanokat is nagyobb arányban ér el, akiknek nincs ismert alapbetegségük.
Paradox módon az járt jól, aki a járvány első és második hulláma idején kapta el a Covidot, és azok kerültek romló esélyekkel a vírus elleni „struggle for life” helyzetbe, akiket a sokkal veszélyesebb angol mutáns ért utol. Ráadásul a fentebbi okok miatt a harmadik hullám idejére a magyar egészségügy minden tekintetben abszolút túlterheltté vált, ezért is romlott mindenki számára a túlélés esélye. A mából visszatekintve szerencsésebb lett volna, ha a ténylegesnél sokkal több honfitársunk esett volna át a fertőzésen 2020 első kilenc hónapjában. Amiről Orbán Viktor 2020 májusában úgy beszélt, hogy „a vírus elleni első csatát megnyertük”, az valójában a lehető legrosszabb időzítésnek bizonyult.
E cikk nyomdába adásakor, április végén még nem látszik, hogy az oltási program előrehaladásával arányosan csökkenne a halálozás, de nyilvánvaló, hogy az oltásokkal Magyarországon is megkezdődött a járvány elleni küzdelem második félideje. Sajnos nagyon rosszul kezdődött.
Regisztráció és oltási terv
December 7-én még egyetlen engedélyezett vakcina sem volt az országban, amikor a kormány meghirdette, hogy az interneten lehet regisztrálni a koronavírus elleni védőoltásra. Ezzel még nem lett volna semmi gond, ha a kormány járványügyi főkommunikátora, Müller Cecília országos tiszti főorvos nem jelentette volna ki azonnal, hogy „a regisztráció célja az igényfelmérés, annak érdekében, hogy meg tudják becsülni, hányan szeretnének élni a védőoltással”. Ennek nyomán sokan gondolhatták, hogy valójában fideszes propagandaakcióról van szó, amelyhez ezen a módon akartak e-mail-címeket és telefonszámokat gyűjteni. Hetekkel később született döntés arról, hogy mégis komolyan kell venni a regisztrációt: csak az kap oltást, aki regisztrál.[3] Ennél nagyobb bajok forrása volt, hogy pár héten belül kiderült, nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a kormány rendelkezik a nemzetközi ajánlásoknak megfelelő oltási tervvel – jóllehet ennek létezését váltig állították. Müller Cecília december 7-i tájékoztatása szerint csak arról született előzetes döntés (valahol, valakik által, valamikor), hogy az egészségügyi dolgozók, a védekezésben részt vevők és a krónikus betegek elsőbbséget fognak élvezni.
Ámde hamar kiderült, és botrány is lett belőle, hogy ezek az első hallásra világosnak tűnő meghatározások a gyakorlatban nehezen értelmezhetők. Így és ezért kapott a legelsők között Pfizer-típusú oltást – személyes szakmai-baráti nexusaik alapján – nagyszámú nyugdíjas orvos és olyanok is, akik már tíz-húsz éve nem gyakorolják hivatásukat. Miközben százezrek háborodtak fel, hogy ők miért nem kapnak időpontot, pedig magas a vérnyomásuk, szívproblémáik vannak, évtizedek óta cukorbajjal vagy asztmával élnek, elhízottak – vagyis krónikus betegek.
Ezen a logikai nyomvonalon a járvány elleni küzdelmet irányítók két további problémába ütköztek, de erről egyszer sem beszéltek őszintén. Egyfelől nem született döntés arról, hogy az oltási kampányt alapvetően a háziorvosok végezzék (akik tényleg meg tudják ítélni, hogy a hozzájuk tartozó lakosok közül kinek milyen súlyos a krónikus betegsége – akár olyannyira, hogy nem is szabad beoltani), vagy pedig nagy áteresztő képességű, centralizált oltópontokra építik a rendszert. Másfelől kiderült, hogy az évtizedek óta jól működőnek gondolt, centralizált informatikai rendszer nincs rendesen feltöltve adatokkal. Sok-sok TAJ-kártya-tulajdonos adatai mellett nincs feltüntetve, hogy ki a háziorvosa és az sem, hogy milyen krónikus betegséggel kezelik.
Így aztán rendszerré vált a rendszertelenségben, hogy az a társadalmi csoport, amelyik hangosan követelőzött, vagy eleve a kormány szíve csücskében lakozott, soron kívül kapott oltást (élsportolók, bírók, ügyészek, önkéntes tűzoltók, tanárok), vagy éppenséggel mégsem kapta meg, ilyenek voltak a lelkészek, akik a húsvéti ünnepek idején álltak elő ilyen kéréssel.[4] Már ezek a példák is jelzik, hogy valójában egy modern, integrált társadalomban nem lehet egyértelmű elvek alapján fontossági sorrendiséget felállítani, nyersebben fogalmazva: kivételezni. A kórház működéséhez hozzátartozik a portás, a karbantartó és takarítószemélyzet is, ahhoz, hogy a főváros működjön, a buszvezetőkre is szükség van. A nap 24 óráját tekintve, a vírus nagyjából ugyanolyan eséllyel találja meg a lelkészt, a tanárt vagy az áruházi pénztárosokat. A fertőzöttek többsége nem a munkahelyén fertőződik meg.
Az elmúlt hetekben az is kiderült, hogy még az életkor sem tekinthető biztos döntési sorvezetőnek, jóllehet a regisztráció során ezt az adatot mindenkinek meg kellett adnia. Egyfelől igaz ugyan, hogy minél idősebb valaki, annál rosszabbak az esélyei a SARS-CoV-2 vírussal szemben (a 65 évnél idősebbek esetében a halálozás valószínűsége százszor nagyobb, mint a 35–44 éves korosztályban), de az is igaz, hogy a nagyon idős emberek oltása sokkal bonyolultabb logisztikai feladat, mint az egyedül közlekedni képes felnőtteké.[5] Másfelől az elmúlt hónapok adatai arra utalnak, hogy az Angliából importált vírus mostanság uralkodó mutációja a fiatalabb korosztályt relatíve sokkal inkább veszélyezteti, mint azt az eredeti, Vuhanból kiinduló vírustörzs esetében tapasztalni lehetett. Ezért is tekinthető a fiatalok gyors átoltása fontosabbnak, mint az év elején. Az is tény, hogy az idősebbek sokkal kevesebb emberrel kerülnek kontaktusba, mint a fiatalok, ezért a vírus terjedésének fékezése szempontjából sokkal hatékonyabb a fiatalabb, dolgozó és mobilis egyének oltása. Sőt, ma már eléggé sok tudományos bizonyíték van arra, hogy – legalábbis a Pfizer-vakcinával – célszerű beoltani a terhes, a szoptatós anyákat, és a 12 évnél idősebb gyermeket általában is. Nagyon is logikus tehát a kínaiak egyetlen pillanatig sem titkolt stratégiája: 59 éves kor felett – főszabályként – senkit sem oltottak be 2021 első három hónapjában.
Összefoglalva a fentieket, mai tudásunk szerint azt kell mondanunk, nem olyan nagy baj, hogy a kormánynak nem volt (és ma sincs) szakmai konszenzusra épített oltási stratégiája, mert az élet azt is gyorsan felülírta volna. Pontosabban szólva, hosszú távon mégiscsak baj, mert a közvélemény jelentős része a folyamatosan változó prioritásokról szóló híreket úgy fordítja le magának, hogy a kormány nem mond igazat és összevissza beszél.
Keleti nyitás – elhiggyük?
Orbán Viktor az oltási kampány legelső napjától kezdve kommunikációs háborút folytatott az Európai Unióval. „Az nem lehetséges, hogy azért haljanak meg magyar emberek, mert a brüsszeli vakcinabeszerzés lassú. Ez egész egyszerűen nem fogadható el, vakcinát kell szerezni!” – mondta január 22-én a Kossuth rádióban, és egyúttal azt is bejelentette, hogy a forrás Oroszország és Kína lesz. Egy héttel később pedig ezt nyilatkozta: „Én is beoltatom magam, kivárom a sorom, én megvárom a kínai vakcinát, abban bízok.” És lőn! Videokamerák előtt Orbánt február 28-án beoltották a Sinopharm-vakcinával.[6] Szijjártó Péter még egy hónapot kivárt, hiszen sokkal fiatalabb, mint a főnöke, és egyébként is védettnek volt tekinthető, miután november elején már átesett a Covidon. Ő az orosz Szputnyik V vakcinát választotta.
Nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy valójában mindkét esetben színjáték – modernebb kifejezéssel fake news-gyártás – történt. A fentebb már említett példák (Trump, Johnson stb.) után teljesen indokolt lett volna, ha a rengeteg emberrel kontaktusba kerülő miniszterelnök a lehető legkorábban beoltatja magát, és ez kellett, hogy legyen a felelősségteljes döntése a 73 éves Pintér Sándornak, a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs vezetőjének is. Ha nagyon sietni akartak volna, akkor az orosz oltást már novemberben is megkaphatták volna (az első mintaanyag november közepén [!] benn volt az országban), de ez bizonyára nem történt meg. Az a valószínűbb, hogy 2021 első napjaiban Orbán és Pintér az elsők között kapták meg a Pfizert, azután néhány héttel később a második dózist is. Erre vonatkozóan egyelőre semmiféle bizonyíték nincs, de ha így történt, akkor ez helyes döntés volt.
Április közepéig kb. 500 ezren kaphatták meg a kínai Sinopharm oltóanyagának első adagját Magyarországon, de a végső szám ennél jóval magasabb lehet, mert a magyar illetékesek összesen 2,5 millió ember beoltására elegendő oltóanyagot kötöttek le – több fiktív vállalkozás és stróman bevonásával – 55 milliárd forintért. Ehhez képest Szputnyik V-vel beoltottak száma lényegesen kisebb (kb. 150 ezer), és valószínűleg kisebb is marad. Oroszország saját magának sem tud elegendő vakcinát előállítani. Nyilvánvaló, hogy Putyin és Orbán érdekbarátsága okán köttetett meg az üzlet, a lehető legkisebb volumenben.
Ha alaposabban végiggondoljuk, beláthatjuk, hogy a kínai és az orosz vakcinák tömeges alkalmazása európai uniós és/vagy WHO-hatósági engedélyezés nélkül másképpen értelmezendő kockázatot jelent, mint amit egy-egy személy beoltása esetén indokolt számba venni. Mielőtt ezt kifejteném, el kell árulnom, hogy e sorok írója március 6-án elfogadta háziorvosától a kínait, és március 30-án megkapta a második dózist is.
Egy-egy konkrét személy esetében – legyen szó akár e sorok írójáról, akár a miniszterelnökről –, annak valószínűsége, hogy a kínai vakcina nem képes megakadályozni a súlyos megbetegedést vagy azt, hogy a beoltott ember belehaljon a Covidba, egészen minimális. Nagyjából ezt tudja garantálni az unió által engedélyezett többi vakcina is – tehát a Pfizer, a Moderna, az AstraZeneca és a Johnson & Johnson cég által gyártott Janssen vakcina is. Ám azzal a döntő különbséggel, hogy ezek esetében a szakma legszigorúbb szabályai szerint lefolytatott, ún. kettős vak tesztelés alapján kiszámított és folyamatosan ellenőrzött, pontos adatok is rendelkezésre állnak. A Sinopharm vakcinájáról viszont nagyon kevés validált adat látott napvilágot, hatékonyságát sem a magyar, sem az európai hatóságok nem vizsgálták, hazai engedélyezése egy olyan körmönfont kormányrendelet alapján történt meg, amelyben az „oltás” vagy „vakcina” kifejezés nem is szerepel.[7] Ehhez képest sokkhatással ért fel, amikor a kínai járványmegelőzési és járványvédelmi központ vezetője április elején elismerte, hogy a „jelenlegi vakcinák nem rendelkeznek nagyon magas védettségi aránnyal”. Ez fontos beismerés, csak éppen az a baj vele, hogy Kína többféle, különböző márkanév alatt forgalmazott vakcinát gyárt, s ezért a fenti mondatból nem lehet megállapítani még csak azt sem, hogy a nálunk használt, az állami tulajdonú Sinopharm vállalat által előállított oltóanyag hatásosságával van baj, vagy inkább a többivel, amelyek közül többet kínai magáncégek állítanak elő, és nincs is tervbe véve, hogy ebből a típusból vásárolnánk. Egyáltalán mit jelent az, hogy nem „nagyon magas”?
Mégis, egyéni szinten érdemes úgy gondolkodni, hogy a legrosszabb lehetőséget, a súlyos betegséget, a kórházat és a lélegeztetőgépet mindenáron el kell kerülni. Ez nem társadalmi optimum, hanem egyéni esélylatolgatás. Ebből kiindulva már akkor is érdemes magát valakinek beoltatnia, ha a vakcina csak 51 százalékban hatásos. Egyszerűbben szólva: az 51 százalék is több, mint a semmi. A semminél akkor is jobb a kínai vakcina, ha nem két adag, hanem három kell belőle. Márpedig én személy szerint és még nagyon sok velem egykorú vagy nálam fiatalabb ember csak a semmi és a kínai vakcina között választhatott! Csakhogy ha 2,5 millió emberrel folytatja le a kormány ezt kísérletet, akkor a jó és a rossz vakcina közötti nagyon kis különbség már sok száz emberélet elvesztését okozhatja. Ilyen nagyságrendben már az idő és a pénz is számít. Ha háromszor kell oltani, az tovább tart és többe kerül.
A Magyarországon már bevezetett kínai vakcinával tehát az az egyik baj, hogy a kínai gyártó cég nem kérte sem az európai, sem az amerikai hatóságok engedélyét, még annyi sem történt, hogy a vakcinát megalkotó kínai kutatók legalább egy rangos, lektorált szaklapban cikket publikáltak volna a nagymintás vizsgálati fázisról. Még nagyobb baj, hogy a kínai vakcinát eddig ténylegesen csak olyan fejlődő országokban engedélyezték (harmincegy ilyen ország van), amelyben nincsenek meg a feltételei annak, hogy a beoltott emberek egészségi állapotának alakulását és a kialakult immunitás szintjét, illetve az oltás esetleges mellékhatásait szigorú protokollok alapján megszervezett, utókövetéses vizsgálattal nyomon kövessék. Az orosz vakcinával ugyanez a helyzet (huszonhat országban kapott engedélyt). Magyarország gyógyszeriparának, orvostudományának és informatikai potenciáljának köszönhetően képes lenne arra, hogy lefolytassa az utókövetést (ez az ún. negyedik fázis), de nincs hír arról, hogy ez lenne az Orbán-kormány szándéka. Pedig erre égető szükség lenne. Lehet, hogy a legegyszerűbb megoldás az lesz, hogy a második oltás után be kell adni egy harmadikat is, de az is lehet, hogy a harmadik oltás egy másik típusú vakcinával célszerű. Ám ennek eldöntéséhez nagyon alapos és időigényes adatgyűjtésre lenne szükség. Természetesen a kínaiak vannak a legjobb helyzetben, hogy ezt az utólagos monitorozást elvégezzék, csak éppen egy kommunista diktatúrában nincs semmi garancia arra, hogy a negatív eredményeket nyilvánosságra hoznák. Erre nézvést nem jók az esélyek a Kína-barát diktatúrákban sem.
Jól ismert, hogy az alaposan bevizsgált és engedélyezett AstraZeneca-vakcinával, illetve a Janssen vakcinával beoltott emberek töredékezrelékén (!) nem várt, esetenként halálos komplikációk alakultak ki több országban. Ám paradox módon éppen az nyugtathat meg mindenkit, hogy ezekre a problémákra gyorsan fény derült, s ennek nyomán számos országban már módosították is az eljárásrendet a tekintetben, hogy melyik korosztály kapja vagy ne kapja ezt a vakcinát. Így – például – március végétől Németországban már nem kapnak AstraZenecát a 60 év alattiak, Kanadában pedig az 55 év alattiak; az USA-ban április közepén hasonló gondok miatt a Janssen vakcina használatát teljesen felfüggesztették. Ezek alapján nehéz abban bízni, hogy a kínai vakcinával nincs semmi baj, és a kínaiak azért nem fedeztek fel semmiféle nem várt mellékhatást, mert a vakcina tényleg tökéletes. Egyébként Magyarországon az oltás utáni mellékhatások gyűjtése, illetve annak transzparens közlése a többi vakcina esetében is teljesen diszfunkcionális: a mai napig nem tudni, hogy előfordult-e akár csak egyetlen fulladásos túlérzékenység (anafilaxia) a Pfizer-vakcina beadása után, vagy egyetlen trombózis az AstraZeneca után, miközben lehetetlen, hogy ne lett volna ilyen, már pusztán a beadott vakcinák száma miatt is.
A kínai és az orosz vakcina tömeges bevetése még egy fontos kockázatot eredményezett, amelynek megítélése több hónappal az oltások megkezdése után is bizonytalan. Nem lehet tudni, hogy az Európai Unió területén, az Egyesült Államokban és másutt nem fogja-e hátrány érni azokat a magyar állampolgárokat, akiket kínai vakcinával oltottak be.
És most hadd váltsak ismét vissza a személyes hangvételre. E dilemmákat világosan láttam akkor is, amikor elfogadtam a kínai vakcinát. Akkor azt gondoltam, hogy Kína is és Oroszország is elegendő politikai erővel rendelkezik ahhoz, hogy az unió és az Egyesült Államok is elfogadja, hogy bármilyen oltással lehet repülőre szállni. Mostanság azonban már sokkal kevésbé vagyok biztos ebben, miután az elmúlt hónapokban mind az EU, mind az USA kormánya egyre keményebb hangot használ Moszkvával és Pekinggel szemben – a Covidtól teljesen független ügyekben is.
Utólagosan visszapörgetve az eseményeket, látható, Orbán a tavalyi év végére megértette, hogy a vírus elleni meccs első félidejét elvesztette. Nem kicsit, nagyon! A korábbi négy év átlagához képest novemberben 59 százalékkal, decemberben 46 százalékkal volt magasabb az adott hónapban az elhunytak száma. Ezért döntött úgy, hogy a második félidőben – ismételten hatalmasat kockáztatva[8] – megpróbál úgy szépíteni az eredményen, hogy Kínára és Oroszországra támaszkodva vakcinabőséget teremt az országban. Számszerű értelemben ez a terv be is jött, a magyar lakosság átoltottsága április közepén – az Egyesült Királyságot követően – a legmagasabb volt Európában (32 százalék).[9] Rossz azonban rágondolni, hogy mi lesz akkor, amikor kiderül, hogy a pánikba esett Orbán Viktor által megvásárolt kínai és orosz vakcina olyan, akár a magyar narancs: „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”.
Mi lesz, ha kiderül, hogy a kínai és az orosz vakcinával beoltottak közül végül többen haltak meg Covidban, mint akiket az EU által bevizsgált vakcinákkal oltottak? Mi lesz, ha két és fél millió magyar állampolgár – zömükben az idősebb korosztályhoz tartozók – Ferihegyen vagy a hegyeshalmi határnál veszi majd észre, hogy a magyar oltási igazolvánnyal sehova sem lehet beutazni?
A dolgok jelenlegi állása szerint az sem mehet majd át a határon, aki nem a kínai vagy az orosz vakcinát kapta, hanem valamelyik EU-konform másfajta gyártmányt. Azért nem tud majd az illető utazni, mert a magyar hatóságok által kiadott angol és magyar nyelvű ún. védettségi igazolványon egyáltalán nincs feltüntetve, hogy ki milyen oltást kapott. Ezen még késhegyig menő vitái lesznek Orbán Viktornak Brüsszellel, illetve a többi EU-tagállammal, mert Brüsszel a tagországok hatáskörébe utalta, hogy milyen vakcinákat fogadnak el biztonságosnak és hatékonynak. Nem lesz könnyű helyzetben a miniszterelnök, mert nyilván a tárgyalópartnerek is értesültek arról, hogy a szépen kivitelezett védettségi igazolványt a magyar hatóságok már az első oltás felvétele után kiadták (amikor biztosan nem áll még fenn a védettség), és a magyar határőrök sem fogadják el, amikor arról döntenek, hogy – mondjuk – egy félnapos bécsi kiruccanás után kell-e karanténba mennie annak, aki rendelkezik ilyen igazolással. Miért fogadnák el akkor az osztrákok?
Én és mindazok, akik – Müller Cecília kedvenc szófordulataival élve – felvettük a kínai vakcinát és azzal oltakoztunk, most éppen vesztésre állunk. Hogy ez így is marad-e, majd csak a hosszabbítás során fog kiderülni, valamikor a nyár közepe táján.
2021. április 19.
Utóirat: A kézirat lezárása után 8 nappal, április 27-én közölte a mérvadónak tekinthető Worldometer adatbázis, hogy a világ kétszáz országát összehasonlítva, a pandémia kezdetétől számítva Magyarországon halt meg a járvány miatt a legtöbb ember: 1 millió lakosra számolva 2799 fő. Ez a legrosszabb várakozásainkat is alulmúlja. (Megjelent a Mozgó Világ 2021 májusi számában; képek: semmelweis.hu)
[1] Erről a Mozgó Világ 2020. júniusi számában írtunk cikket Szelényi Ivánnal A morális pánik természete címmel.
[2] Ld. Szelényi Ivánnal írt másik tanulmányunkat a Mozgó Világ 2021. évi 2. számában: Amerika már visszafordult, Magyarország még nem.
[3] Illetve ez sem igaz, 200 ezer egészségügyi dolgozó regisztráció nélkül kapott oltást.
[4] Két héttel később a kormány ebben is meggondolta magát, mondván, hogy a papok is „kiemelkedő szerepet játszanak a koronavírus elleni védekezésben, valamint a járvány okozta nehéz időszakban”.
[5] Kivéve, ha bentlakásos szociális intézményről van szó.
[6] Miként később kínai vakcinát adatott be magának Vučić szerb, Erdoğan török, Joko Widodo indonéz és Sagasti perui elnök is! Hogy Hszi Csin-ping kínai pártelnököt beoltották-e egyáltalán, és ha igen, mivel, arról a kínai média mélyen hallgat. Bizonyára életkora miatt, hiszen az elnök 67 éves.
[7] Ld. a Kormány 19/2021. (I.28.) rendeletét.
[8] Mint emlékezetes, 2020 tavaszán a pánikba esett miniszterelnök teljesen feleslegesen 16 ezer lélegeztető készüléket vásároltatott (főként Kínából) és sok-sok ezer nem covidos beteget hazaküldetett a kórházakból, hogy szabad ágyból is legyen jó sok.
[9] Azok aránya, akik legalább az első oltást megkapták.
