Elárulták, kigolyózták a Momentum gödi polgármesterét. A tavaly októberi önkormányzati választáson fényes (kétharmados) többséghez jutott ellenzéki összefogás emberei simán átálltak a Fidesz oldalára. Hogy mivel lehetett erre őket rávenni, arra nincs pontos és konkrét válasz. Csak annyit lehet tudni, hogy a derék pártharcosok, akik az önkormányzati bürokrácia jogászkodással telehányt mutyivilágában otthonosan mozognak, újabban ritkán szerepelnek a nyilvánosság előtt. Osonva járnak a kertek alatt, de fennen hangoztatják, hogy nem nyilatkoznak, és némelyiküket már kidobták abból a szervezetből, amelynek a nevében oly sokszor elmondták, hogy ők aztán tényleg a gödiek legigazabb szószólói. Tudják, hogy elárulták választóikat, és azt is tudják, hogy ezt a nép nem fogja nekik megbocsátani. Gödön ugyanis nem azért szavaztak ’19 októberében a Fidesz ellen, hogy aztán azt lássák: ma is minden úgy történik, ahogy a Fideszben vagy a Samsungnál akarják. Nyárvégi gödi bolyongásaim során több régi ismerős tudtomra adta: jön még kutyára dér.
Az elmúlt év tavaszán a Momentum a vártnál jobban szerepelt az európai parlamenti választáson, és már október előtt sejteni lehetett, hogy az ellenzéki pártok tudnak boldogulni, ha okosan felépítik a kampányukat. Sejteni lehetett Gödön is, hogy van esélyük a Fidesz megingatására (errefelé a legfiatalabb demokraták is hatvan fölött járnak), de ezt azért oly sokan nem akarták elhinni, augusztusban az ellenzéknek még polgármesterjelöltje sem volt a közel húszezres lélekszámú településen. Az MSZP-sek megkopva álltak félre. Megsértődtek, hogy nem jut nekik annyi a közösből, mint azelőtt. A választáson önállóan elindultak, de a nyolc körzetből csak hatban tudtak jelöltet állítani, polgármesterjelöltjük nem tudta összeszedni a kellő számú aláírást, csúfosan megbuktak. Maradtak a Demokratikus Koalíció, az LMP, a Momentum és a Párbeszéd jelöltjei. Hozzájuk csapódott a Jobbik, miközben a régi jobbikosok időközben beálltak a Mi Hazánk zászlaja alá, s a két körzetbe (ennyi jutott nekik a nyolcból, ami éppen nem lett volna rossz arány) úgy kellett jelölteket importálniuk, egyet Dunakesziről, egyet pedig Újpestről. De titkolták, nehogy idő előtt kiderüljön, hogy nem tudtak helybéli jelöltet előállítani. Ezek a hétvégi jobbikosok aztán annak rendje-módja szerint elvesztették egyéni körzeteikben a választást. Gyönge jelöltjeik indításának köszönhető, hogy győzni tudott ellenük két fideszes ősbölény.
De a másik hat körzetet elhozta az alkalmi összefogás, s a tizenkét tagú képviselő-testületben a polgármesterrel együtt kényelmes, nyolcfős (azaz éppen kétharmados) többséget szereztek. Ott állt velük szemben az a négy helyi politikus (két egyéni körzetben győztes és két listás fideszes), akiknek az utóbbi években más dolguk nem is nagyon volt, mint hogy a Samsung akkumulátorgyárának több mint egymilliárdos iparűzési adóját beszedjék, és míg világ a világ, megőrizzék hatalmacskájukat a helyi mutyik világában. 2018–19 egyébként is a nagy bevételek időszaka volt, befutottak a visszatérítendő és a nem visszatérítendő állami támogatások, kényelmesen hátra lehetett dőlni, s azt mondani, lám, a kormány nem feledkezik meg a hűséges önkormányzatokról. Ironikus tény, hogy a fideszesek akkor buktak meg, amikor végre lett volna mit elkölteni. Az ellenzékiek a harmincéves polgármester (és eredetileg dramaturg felesége, a szintén egyéni körzetet nyert Vajda Viktória) vezérletével legyőzték Markó Józsefet, a Fidesz nem keményvonalas, de Gödön meglehetős otthonossággal mozgó alapemberét. Az egykori tévészerelőt, aki a rossz nyelvek szerint szerette úgy megjavítani a masinákat, hogy eljött házhoz, fölnyalábolta a tévét, bevitte az újabb készülékeket jobban ismerő (régi) gelkás kollégákhoz, aztán pedig visszatért. Markó jó szakember volt, tőlem is elvitte többször a tévénket Vácra (Felsőgödön laktam pár évig). Fölöttébb jól elevickélt a kilencvenes évek szocialista időszakának áporodott viszonyaiban, 2006-ban simán befutott. Tizenhárom évig nem lehetett kirobbantani. A helyi hatalomtechnika eszközeit alkalmazva (rokonok, ismerősök, barátok helyzetbe hozása a strandon stb.) el tudott lavírozni.
El lehet adni a halcsalit
Markó tehát nem bizonyult tehetségtelennek, miközben nagy ívű tervei a Duna-parti település felvirágoztatására nemigen születtek. A felsőgödi Ady utca, mely a régi 2A felől a villanytelepen át vezet át a városon, s visz le bennünket a Duna-partra, nagyjából ma is ugyanúgy néz ki, mint a hatvanas-hetvenes évek közepén. Lángossütők, kolbászosok, patika, szépítőszerboltok találhatók itt. Sok-sok pár négyzetméteres üzlet, a kóceráj-kapitalizmus egykori félgebinjének barna lazúrral bekent földszintes építményei. A vízelvezető árkok ugyanúgy betemetve és elhanyagolva, miként ’98-ban, amikor a szokatlanul sok eső miatt benyelte a belvíz Felsőgödöt. A Duna-parti csónakházak, villák is úgy néznek ki, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Ami persze nem bűn, a 2-es út melletti kócerájokban is el lehet adni a halcsalit meg a rododendront, nem a felhőkarcolókat keresi errefelé az ember. Mégis olyan érzetünk támad, hogy irgalmatlan pénzeket görgettek maguk előtt a fiúk a rendszerváltás utáni évtizedekben. Mégse látszik.
Horn Gyula avatta különben a 2A főútvonal egyik szakaszát 1998-ban, de a dolog cseles volt, mert se Dunakeszi, se Vác felé nem lehetett akkor még innen továbbautózni. – Itt állunk az Európába vezető út kellős közepén – mondta lelkesülten a kampányba belefeledkező, alkalmi dobogóra állított miniszterelnök, mire a mérnökök harsány nevetésben törtek ki, és szóltak neki, lassabban indítson, mert az út két vége még egyáltalán nincs készen. A Göd és a Vác közötti szakaszt egyébként egy olyan olasz konzorcium nyerte, amely azelőtt sok mindent, köztük leginkább kerti medencéket, uszodákat épített; na, utat, azt pont nem. A rosszmájúak szerint ez lehetett a fő oka annak, hogy az út elkészülte után már egy év múlva jókora kátyúk keletkeztek, mert a lejtésről megfeledkeztek. De ez oly régen volt, hogy a fiatalabbak már nem is emlékezhetnek rá. Araszolva, bújócskázva, építési sitthalmok mellett elosonva jutott be az ember akkoriban Pestre. Mehetett persze vonattal is, Gödnek a hosszúsága miatt három megállója is van. Nem volt zsúfoltság. 1990-ben 12 ezren lakták a várost, a beköltözés a rendszerváltozás óta szinte folyamatos. A nyugdíjba vonuló tisztviselőknek, a tágabb tereket kedvelő nagyvárosi művészeknek vagy a vizet használó sportolóknak lett Göd afféle célállomásuk. A Budapestről történő kifelé mozgás felgyorsult az ezredforduló táján.
Ennek köszönhetően ma több mint 21 ezren lakják Alsógödöt és Felsőgödöt, több lett az iskola, és megépült az Oázis lakópark, melynek közvetlen szomszédságában nagyfeszültségű távvezeték és egy kiterjedt villanytelep működik. Mielőtt a Samsung egy öthektáros telken megépítette az első gyárát, már épültek a lakóházak, berobbant az ingatlanbiznisz, trükkös ügyvédek kezdték szőni a hálót a jövőbeli (mára megvalósult) 2-es autópálya környéki erdősávokban és szántóföldeken. Amelyeket jól ki lehetett vonni művelés alól, az ingatlanspekuláció hatalom, a telkek továbbadásával jó pénzt lehetett keresni. Nem volt ez egyedi dolog itt, ugyanez megtörtént az ország túlfelén, Szombathelyen a Zanati út környékén is, valakik ott is tudták előre, hogy elkerülő út lesz az ipari park közvetlen környezetében. Gödön is tudhattak páran arról, hogy mire készül, merre óhajt terjeszkedni a Samsung.
Ma már látszik, az, hogy a dél-koreai multit ide, a lakóövezet peremére kormányozták, eléggé szűk látókörű döntésnek bizonyult. Nem merték „kitenni” a 2A (azaz az M2) túloldalára, mert attól féltek, hogy a gyár Csomád vagy Veresegyház felé kezd majd terjeszkedni. A Samsung úgy építette meg végül a gyárcsarnokait több mint húsz hektáron, hogy túlságosan közel került hozzá a kiterjedt Oázis lakópark. Vagy inkább a Göd-Újtelep (Bócsa) telkein lévő házak. A gyáróriás másik vége Alsógöd keleti szélét nyaldossa, ami, mondjuk, ipari zónának tekinthető, mert a régi téesztelkeken a Dunamenti Zrt. alcégei, a fideszes városok kedvenc királyi építője, a Penta és a Perico betonüzem boldogítja a kertváros lakosságát. A lényeg, hogy akik a kilencvenes években vidéki nyugalomra vágyva fölkerekedtek, és méregdrágán megvásárolták itteni kertvárosi ingatlanjaikat, egyszer csak egy hatalmas gyár közvetlen szomszédságában vagy az ipari zóna szomszédságában találták magukat. Az időközben autópályává lett 2A miatt több helyütt óriási zajvédő falak is épültek. A kertvárosi béke és idill odalett, a beetetés véget ért. Ma a Samsung gyár mellett már van olyan út, amelyet biztonsági őrök felügyelnek. A Samsung hatalmas gyárkomplexummá nőtte ki magát, és az, hogy nem szeparálták el jobban a lakóövezettől, egyszer még visszaüt. Erre a kilencvenes években még nem gondoltak. Nem biztos, hogy a kertvárosi újgazdagok büszkén mutogatják majd vendégeiknek hétvégi sütögetés közben, hogy kénytelenek együtt élni az akkumulátorgyártásból fakadó környezeti problémákkal.
Nem tehettek mást: lefeküdtek a Samsungnak
Markóék korosodó Fidesz-csapata nem ment olyan vadul a nagyot merő Fidesz-központ után, mint például Dunakeszi, de hát ott Szijjártó Péter vagy a műugrószövetségi elnök Tuzson Bence miatt állandó a bizonyítási kényszer. (Tuzson a gödi strandra is szeretett volna egy spéci toronyugró létesítményt, de mikor kiderült, hogy kellene hozzá egy irgalmatlanul mély medence is, hirtelen alábbhagyott a nekibuzdulás.) A gödiek becsületére legyen mondva, hogy itt nem szították az idegenek elleni gyűlöletet sem. Valószínű, hogy a Samsungnál alkalmazott ázsiaiak miatt tanúsítottak mérsékletet, noha a munkásokat általában Pestről szállítják buszokkal Gödre. Tudunk azért olyan esetről, amikor egy-egy családi házban negyven munkás is be volt jelentve ideiglenes lakcímen.
Markóék hosszú időn át ajándéknak tekintették a Samsung idetelepítését. A korrupciógyanús ügyek miatt Dél-Koreában indított eljárások sem rémítették meg őket, a Samsung minden kérését azonnal és önfeledten teljesítették. Ha belterületbe kellett vonni a régi kiserdőt, érdekes módon annak sem volt semmi akadálya, a multi pedig hálás volt a gördülékeny ügyintézésért. Valljuk be őszintén, a koreai befektetőnek tökéletesen megfelelt Orbánék diktatórikus alapon működtetett hatalomtechnikája, ez jóval közelebb áll a szöuli „vonalhoz”, mint a nyugat-európai szokások. A leosztás ismert: Szijjártó megegyezik a külföldi kormányokkal és lobbistáival, a helyi önkormányzatnak pedig annyi feladata marad, hogy a lecsorgó, nem jelentéktelen iparűzési adó igézetében ne akadályozza építéshatósági meg más helyi döntésekkel a központi akaratokat. Nem véletlen, hogy a váratlan ellenzéki győzelem után a kormány azonnal leválasztotta a Samsungot a városról, és a fideszes megye fennhatósága alá terelte a várost éltető gyárat. Az itteni lélegeztetésnek az lett a módja, hogy különleges gazdasági övezetnek nyilvánították a Samsung-érdekeltségeket.
Ez is belejátszott abba, hogy a mélyben szunnyadó parázs újra lángra kapjon. Érdekes, hogy az önkormányzati viharok során az időközben hátrahagyott ellenzékiek Samsung-koalíciónak nevezik ma a fideszesek és az átálló ellenzékiek által Göd Fejlődéséért frakciónak nevezett (többségbe került) csapat közösségét. Tisztük ma már az, hogy a negyedmagával kisebbségben maradt polgármestert, Balogh Csabát rendszeresen leszavazzák. A nyolcfős többség tehát most is megvan a képviselő-testületben. Csak már nem azok alkotják, akik megnyerték a választást. Hanem a Fidesz által vezérelt túloldal. Melynek annak ellenére megmaradt a kétharmados uralma, hogy vesztett.
Mielőtt lemerülnénk e szégyenletes árulás mélységeibe, utazzunk vissza az időben, és nézzük meg, mi volt a helyzet 2019 júniusában. Markó (tizenhárom éve) kényelmesen uralkodgatott. Sokáig arról folytak a végeláthatatlan viták, hogy mi legyen a bebukott luxusszálló, a Pólus Palace Golfklub és mellette a 70 hektáros (!) területet elfoglaló golfpálya helyén. Ez volt az ezredforduló utáni évek legnagyobb balfogása. A gazdag vendégek a főváros közelsége ellenére sem érkeztek meg Gödre, a milliárdos beruházás elvitte az önkormányzat és a Magyar Fejlesztési Bank pénzét (Pólus Péter a szocialista kormányok idején kezdett prosperálni, de vállalkozásai elbuktak, nevéhez köthető a szintén csúfos kudarcba fulladt balatonfüredi görögfalu-projekt is). Pólus feltűnésekor Markó, a (későbbi) fideszes polgármester a Településellátó Szervezet élén ügyködött. Ahogy később a Samsungot, a Pólus álombuliját is készséggel kiszolgálta. A luxusszálló befulladása mellett a strandfürdő ügye mozgatta meg olykor-olykor a helyi közvéleményt. Ez ugyanolyan perspektívátlan ígéreteket és magatartásokat testesített meg, mint a nagy ívű, fellengzős, milliárdokat felemésztő Pólus-ügy. A luxusszálloda-álmok egyben azt is megakadályozták, hogy Göd újfajta városközpontot építsen magának. Erre is voltak ugyan törekvések, a régi hangulatú 2-es út melletti Kincsem-istálló helyén kialakított üzleti központról vizionálták a helyi politikusok azt, hogy egyszer majd ez lehet a város új centruma. Teljességgel illuzórikus, mert itt végképp nincs hozzá hely. Közel vannak a vasúti sínek és maga a Duna.
A városi strand wellnessközponttá fejlesztésének sem voltak meg a feltételei. Ez tipikus magyar betegség. Találnak valahol egy kis termálvizet, mindenki rögtön Hévízt és Zalakarost álmodik magának, s rögtön szárba szökkennek a település felvirágzásának idegenforgalmi tervei. Gödön sem sikerült rendesen megvizsgálni, hogy pontosan mit bír el a nyomorult termálvízkészlet. Itt az is bökkenő volt, hogy a fürdőbővítéshez elengedhetetlenül szükséges telkeket feláldozták az ingatlanspekuláció oltárán. Golfpálya kezdett terebélyesedni az egyik, lakópark a másik oldalon, és utána tűnt föl helyigényeivel a Samsung. Az a fura helyzet állt elő, hogy miközben Dunakeszi ügyesen sáfárkodott távolabbi földjeivel (és bevásárlóközpontokat telepített a városon kívüli zónába), Göd beleütközött saját kisszerűségébe. Markóék nem mertek nagyot álmodni, s nem akarták észrevenni azt sem, hogy egy évtized alatt is jelentősen meg tud nőni a lélekszám a településen. Ez másfajta, nyitottabb, organikusabb, a Duna-parti üdülőterület és az autópályához közeli ipari zóna jobb összhangját megteremtő városmenedzselést kívánt volna.
Lehet különben, hogy ez volt bukásuk fő oka. A választók (köztük a nagyváros kiköltöző alkalmi „migránsai”) észrevették, hogy nincs bennük kellő elszántság a váratlan és bátor lépések megtételére. Csak arra ügyelnek, hogy a strandon és az önkormányzati intézményekben az ilyen-olyan állások fölött rendelkezni tudjanak. Hogy a helyi beszállítók az ismerősök közül kerüljenek ki. „Tudja, hogy van ez, Józsi bácsi” – így kezdődnek a beszélgetések a helyi viszonyokat ellenőrző és felügyelő atyafiak között. Ezt unta meg a nép, és már látszottak az előjelek az európai választáson is. De sokan nem mertek belegondolni abba, mi történne, ha most hirtelen megszabadulnának a jellemzően perspektívátlan, nagyokat ígérő helyi vezetőktől, akik valahogy mindig oda jutnak, hogy a végén a csókosaikkal megpályáztatják a szemétgyűjtés vagy a közterületi javítások munkálatait. És valahogy mindig az nyer, akire előre számítani lehet („Tudja, hogy megy ez minálunk, Józsi bácsi.”). Amikor Orbánék 2006-ban rátenyereltek az önkormányzatokra (azaz magasan nyertek a helyi választáson), tanújelét adták annak, hogy jól ismerik a helyi polipszerű kapcsolatok világát. A golfpályás álmok idején a Gödi Lokálpatrióták Egyesülete, a Gödi Vállalkozók Egyesülete volt nyeregben, de a háttérben ott állt ugrásra készen a helyi ügyek lefedéséhez a Fidesz–MDF-koalíció. Ami már a szocialista polgármester idején is egybeesett Markóval és a barátaival. Az agyonbürokratizált önkormányzati polip pénzügyi ellenőrző meg településfejlesztési, szociális vagy más hangzatos nevű bizottságaiban az ingatlanügynökké lett kiszolgált öreg szocik mellett a kommunizmus feltörekvő divatüldözöttjei is föltűntek, akiknek gyakorta az volt a fő érdemük, hogy már a nagyapjuk, a dédapjuk is idevalósi volt. A kiköltözők nem érthetnek annyira a helyi viszonyokhoz, hogy beleszólásuk legyen a közélet alakításába. Ebből is elegük lett azoknak a fiataloknak, akik évek óta azt látták, hogy a helyi polip mindenre rátelepszik.
Nos, 2019 nyarán úgy állt a helyzet, hogy az MSZP sértődötten kiszállt az ellenzéki összefogásból, mert az EP-választások adatai alapján a Momentum két helyet merészelt kérni októberre a nyolc egyéni körzet közül, a szociknak csak egy jutott volna. Az ellenzékiek nem hullattak krokodilkönnyeket a távozó szocialisták miatt. Hlavács Judittól, az eseményekről blogot jegyző, Baloghékkal végül kisebbségben maradt képviselőtől tudjuk, hogy az ellenzékiek a Tó bisztróban és a Belga sörözőben találkozgattak. Balogh Csaba mellett ott volt a felesége, az egész kampányt kézbe vevő (eredetileg színháztörténész és dramaturg) Vajda Viktória, a szintén momentumos Andrejka Zombor és mások. A DK részéről (a dunakeszi) Rónai Sándor EP-képviselő , Lukácsi Bálint és a gödi dr. Tóth Ágnes, az LMP-ből Fülöp Zoltán tette tiszteletét („Áruló, takarodj!”, ezt kiabálták neki 2020 augusztusában Balogh polgármester felfüggesztésekor), a Jobbik részéről pedig a szintén dunakeszi illetőségű Varga Zoltán jelent meg. A minimális elvárás az volt, hogy a DK-s Lőrincz László megnyerje a 8-as körzetet (ő lett később a Balogh elleni hadjárat kulcsfigurája), és a másik DK-s körzetet is nyerhetőnek tartották. A kompenzációs lista első helyére tették dr. Tóth Ágnest. Aki végül elindult Dunakeszin egyéni körzetben, a helyére Lőrincz László ugrott be, aki győzelem esetén alpolgármesterségre pályázott. A DK és a Momentum adta az összefogás magját, a jobbikosok nyerési esélyei minimálisak voltak.
De a pártoknak még júniusban sem volt polgármesterjelöltjük, ezért fellélegeztek, amikor a kétgyermekes Balogh Csaba, a British Telecom vállalatfejlesztési szakembere „bejelentkezett” a posztra. Az ellenzékiek nem gondolták, hogy nyerhetnek, ezért nem dolgoztak ki részleteket bizottsági helyekkel meg elosztható posztokkal. De ez csak addig tartott, amíg ki nem derült, hogy nyertek. A DK-sok azon nyomban több bizottsági helyet és tanácsnokot szerettek volna, és abban egyeztek meg a momentumosokkal (szóban!), hogy fél év múlva újra előveszik a kérdést. „Készítettünk egy frakciómegállapodást – írta Hlavács Judit –, de nem írtuk alá, mivel a DK-sok ettől elzárkóztak. Akkor ez egyáltalán nem tűnt tragédiának, de a történtek fényében súlyos hibának bizonyult. Mint ahogy az is, hogy nem hallgattam arra a zsigeri rossz érzésre, amikor az első testületi ülésen megpillantottam egy régi ismerőst, és nem próbáltam meg minden erőmmel lebeszélni Balogh Csabát arról, hogy a gödi önkormányzat közelébe engedje…”
Kéznél voltak, megtették
Min vesztek össze a gödi összefogás váratlan győzelmet arató ellenzéki politikusai?
Nem nehéz kitalálni: a pénzen. A választások után derült ki, hogy annyi Samsung-pénz maradt az önkormányzati kasszában, hogy azt a tizenhárom éven át kormányzó helyi Fidesz sem tudta időben elkölteni, pedig nem nyeretlen kétévesekről van szó. Noha a kormány a különleges gazdasági övezet ötletével a megyéhez irányította a Samsungot, a járványra hivatkozva pedig elvette a gépjárműadót, még így is megmaradt közel négymilliárd forint. Vágyak születtek a pénz elköltésére a frissen diadalt arató ellenzéki elmékben, a műfüves futballpályától a nyaralóházak felújításáig terjedt a hirtelen kívánságlista. Csakhogy az új polgármester rövid úton közölte, nem tűri tovább a baráti cégek sertepertélését, és ha úgy adódik, akár nyilvánosságra is hozhatja a kétes üzletek dokumentumait. Melyben, ki tudja, milyen részben voltak benne a győzelemre jutó ellenzékiek is. Ezt azért meg kellett valahogy akadályozni. De kinek? A kisebbségben lévő maradék fideszesek már nem tudták megtenni, mert kevesen voltak hozzá. Minő szerencse, hogy ott volt kéznél a DK-s és a „zöld” (leánykori nevén LMP-s) alpolgármester, Lőrincz László és Fülöp Zoltán. Akik aztán ügyesen levezényelték Balogh felfüggesztését. Ráadásul azt is elérték, hogy a Samsunggal történő tárgyalásokon ne vehessen részt, és kifizetéseket se eszközölhessen. Béna kacsát csináltak a polgármesterből.
Miután Balogh megbuktatásán mesterkedtek, Gyurcsány Ferenc és a DK kizárta ugyan az átálló képviselőket a pártból (amit ők szerényen úgy kommunikáltak, hogy felfüggesztették tagságukat), aztán saját frakciót alakítottak Göd Fejlődéséért néven, és megszervezték maguknak a fideszesek feltétlen támogatását, hogy leszavazzák a választáson győztes maradék négyeket. Azokat a momentumosokat, akiknek új látásmódja kellett a kampány végigviteléhez. És akiknek végül az ellenzéki közösség tagjai azt köszönhették, hogy újra lett belőlük valaki. A nyári hónapok botrányai (manipulált hangfelvétel, hajnalig tartó jogászkodások) után a szavazati arány az, ami eldönti a hatalmi kérdéseket Gödön. Abban pedig nincs változás. Az ellenzékiek pár hónapot se bírtak ki együtt, felmorzsolódtak, hiszen mindjárt egymás torkának estek. Ezt Orbán Viktor és a Fidesz köszöni szépen. Ilyen ajándékot ritkán kap.
A közlésmód színvonaláról is ejtsünk szót. Betűhív közlés következik az egyik puccsista, Szilágyi László Facebook-oldaláról. „Az elmúlt hetekben elindult Göd fejlődése. Nyugodt körülmények között megindult a munka, előremutató döntések születtek. Balogh Csaba nélkül végre Göd érdeke érvényesült. Oltásprogram indult, megindult a körzetek fejlesztése, óvodabővítésről döntöttünk közösen pártállástól függetlenül. A múlthét (sic!) eseményei után bebizonyosodott, hogy az országos politika érdekei nem egyeznek Göd érdekével. Mi továbbra is Gödért dolgozunk, nincsenek országos politikai céljaink. Mi arra esküdtünk, hogy Göd város lakóit képviseljük. Az ő érdekükben és nem a budapesti pártközpontoknak akarunk megfelelni. Ezért azt is vállaljuk, hogy ha a mi személyünk gátja bármilyen ellenzéki összefogásnak akkor készek vagyunk megtenni amit a párt ránk ró. A mai nappal Göd 3 DK-s politikusa Lőrincz László Göd Város alpolgármestere, Szilágyi László pénzügyi bizottság alelnöke illetve Dr. Tóth Ágnes a DK Pest Megye képviselője felfüggesztette párttagságát. A továbbiakban, ahogy eddig sem nyilatkoztunk ebben az ügyben a sajtónak.” (A bejegyzés Balogh Csaba augusztus 10-i felfüggesztése után készült – R. L.)
Balogh Csaba felelősségéről annyi megjegyzést teszünk, hogy hamiskártyásokkal ült le játszani. Olyan helyi politikusokkal állt össze, akik szívesen felszállnak a hajóra, de amint szilárd talajt éreznek a lábuk alatt, az első adandó alkalommal hátba szúrják a kapitányt. A vállalatfejlesztéssel foglalkozó Balogh megszokhatta a munkahelyén, hogy minden megállapodást rögzíteni kell. Az agyonbürokratizált önkormányzati politika világában erre különösen nagy szükség lett volna. Elmulasztotta. Nem véletlen, hogy a zavarosban halászó figurák a háttér-megállapodásokat kedvelik, a szóbeli megegyezéseket alkalmazzák. Ezeket baj esetén bármikor le lehet tagadni. Mellesleg ilyen a politika. A gödi felfüggesztéses szappanopera része, hogy Balogh ellenlábasai fegyelmi eljárásokat kezdeményeznek a (bíróság által visszahelyezett) polgármester ellen. Nem az a céljuk, hogy új választás legyen, mert az kockázatos lenne számukra. Azt akarják elérni, hogy Balogh ne tudjon polgármesterként működni. Hiába mondta ki a bíróság, hogy a machináció semmis, a jó nem nyeri el végső jutalmát. Amikor ugyanis szavazni kell, semmit sem számít a jogi érvelés és a sok józan belátásra vonatkozó, unásig ismételt figyelmeztetés, nem számít a tájékozatlan közvélemény bekiabálása sem a nyilvános üléseken, csak a szavazatarány számít. Ebben most a fiatal és tapasztalatlan gödi polgármester vesztésre áll. Hárman maradtak ugyanis mellette. Ott tornyosul vele szemben a békétlenség és a gyávaság áthatolhatatlanul vastag fala. Helyzete egyszerre kétségbeejtő és drámai. Volt rá esély, hogy a fiatal politikusok megingassák a NER-t. Melléjük állt a választópolgár, s rájuk bízta a szavazatát. Ennek eredményeképpen legyűrték a Fideszt Gödön, aztán mégis abban a sötét veremben kell tovább bukdácsolniuk, amelyből egy pillanatra sikerült kidugniuk a fejüket. Nem csak meg kell szerezni a hatalmat, meg is kell tartani. Ez sikerült például a szomszédos Vácon (Rétvári Bence püspökvárosában), Veresegyházon, Gödöllőn és számos budapesti kerületben, közte a Gödhöz közelebb lévő Újpesten és Rákospalotán is. De nem sikerült Pest megye jó fekvésű, Telkihez vagy Budaörshöz képest nem oly gazdag, de azért jó lehetőségekkel rendelkező településén.
Göd e tekintetben az ellenzéki összefogás riasztó példája. Sokat lehet belőle tanulni 2022 előtt. Haszonlesőkkel nem lehet legyőzni az orbáni rendszert. (Nyitókép: a Gödi strandfürdő medencéjében, forrás: Gödi TESZ – Ui. Cikkünk megejelenése óta az történt, hogy a polgármester menesztette két ellenlábas alpolgármesterét. A harc nem ért véget. 2020. november 23. – A cikk lábjegyzetekkel ellátott teljes változata elérhető a Mozgó Világ októberi papírkiadásában)
