Magyarországon befejeződött az önkényuralomból a nyílt diktatúrába váltó rendszer kiépítése, mégpedig a törvényesség látszatának leple alatt – jelenti ki beszélgetésünk során Vörös Imre volt alkotmánybíró. A Magyar Tudományos Akadémia tagja a folyamatot azzal magyarázza, hogy a parlament elé beterjesztett átmeneti rendelkezésekről szóló törvényjavaslat elfogadásával a jelenlegi hatalom kikapcsolhatja az Országgyűlést és az Alaptörvény által nem ismert egészségügyi válsághelyzet bevezetésével korlátlan időre szóló teljhatalmat szerezhet. A jogász szerint az egész meg van hintve járőröző, géppisztolyos katonákkal, rendőrökkel. Tehát a magyar kormány nagyon veszélyes útra lépett.
Professzor úr, nem gondolkodott még azon, hogy bocsánatot kérhetne, mert diktatúraépítéssel vádolta meg a kormányt? Azóta már beterjesztették és el is fogadták a törvény tervezetét a hatalom visszaadásáról.
Eszem ágában sincs bocsánatot kérni. Hiába fogadták el a vészhelyzet megszűnéséről szóló törvényt, a kormány valójában nem adta vissza a hatalmat. A rendszer tehát maradt az, ami a felhatalmazási törvény óta: alapvető alkotmányos jogokat a járványveszélytől függetlenül is korlátozó nyílt diktatúra. Így aztán nekem aligha kell bárkitől bocsánatot kérnem. Ez inkább azoknak lenne feladata, akik a folyamatot levezénylik. Szégyellem magamat helyettük. Kétségtelen persze, hogy a veszélyhelyzet megszűnéséről szóló törvény 2. paragrafusa kimondja ugyan: a diktatúrát létrehozó felhatalmazási törvény hatályát veszti. Csakhogy a jogszabály 3. paragrafusa szerint majd a miniszterelnök határozza meg a hatályvesztés napját. Elfogadhatatlan, hogy a törvény szövege még a dátum kiszámításának módját sem írja elő.
Ön tehát nem bízik a kormányfő bölcsességében, hogy ez megtörténik?
Nem bízom, mert nincs rá okom. Legfeljebb az egyértelmű törvény jelentene számomra jogállami, jogbiztonságot jelentő garanciát.
Pedig az igazságügyi miniszter az időpontot jó előre jelezte. Eleinte ugyan június elején szűnt volna meg a veszélyhelyzet, s vele a kormány teljhatalma, ez később június 20-ára tolódott. Ezt a dátumot viszont már többször beharangozták. Így sem volt egyértelmű?
Nem, mert számomra csak a beterjesztett törvény szövege a mértékadó, és nem a blöffölései miatt Európában is hiteltelenné vált igazságügyi miniszter ötletelése. Ne tekintsen bizalmatlannak, de júniusban két nap alatt három dátumot is hallottam. Közben folyamatosan gyártották az elképesztő kormányrendeleteket, amelyekhez esetleg még szükségük lehetett néhány napra. A veszélyhelyzet megszűnéséről szóló törvény szövege – pedig csak néhány sorról van szó – egyébként is zavaros. Hogy szándékosan, vagy trehányságból szövegezték-e meg így, azt nem tudjuk. Ráadásul ez a törvény nem visszavonja a felhatalmazási törvényt, csak azt deklarálja, hogy érvényét veszti – majd valamikor. Mint vázoltam, annak az időpontját pedig a miniszterelnök mondja meg, vagyis a miniszterelnöknek még erre is szabad kezet adtak.
Ha jól tudom, akkor a törvény a kihirdetése napjától hatályos. Ez sem egyértelmű?
Persze hogy nem. Amiről ön beszél, az már egy másik törvény, amelyet a veszélyhelyzet megszűnése utáni időre fogadtak el; vagyis az egy úgynevezett átmeneti rendelkezéseket tartalmazó jogszabály. Tudni kell, hogy a két törvényjavaslat tárgyalása párhuzamosan futott. Ez a helyzet pedig tökéletesen alkalmas volt a laikus közvélemény megtévesztésére. Főleg azért, mert a többségében egyáltalán nem átmeneti, hanem tartósan érvényes szabályok tömkelege szintén a miniszterelnök határozata szerint fog hatályba lépni. Amikor ő úgy akarja! A veszélyhelyzet megszűnéséről szóló törvénnyel egyidejűleg akarták elfogadni az átmeneti törvényt. Ebbe pakolták a járvány időszaka, vagyis a rendeleti kormányzás alatt született összes olyan rendeletet, amely a kormány teljhatalmát biztosítani hivatott. Vagyis törvényerőre emelték a rendeleti kormányzás idején „bevált” rendeleteket. Így fenntarthatják a totális hatalmat az idők végezetéig, immár a törvény erejével.
Erre gondolhatott Varga Judit igazságügyi miniszter és Gulyás Gergely miniszter, amikor azt ígérte, hogy a kormány munkáját segítő néhány bevált rendeletet törvényerőre emelik?
Igen, de amikor ezt mondta, akkor még nem tudtuk, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt született rendeletek túlnyomó többségéből törvény lesz. Vagyis a kormány jogilag állandósítja a veszélyhelyzetet úgy, hogy megalkotja a jogállami jogrenddel párhuzamosan egy bármikor igénybe vehető veszélyhelyzeti, különleges jogrendet, de erre előtte az Országgyűléstől már nem kell majd újra felhatalmazást kérni.
Ha újabb veszélyhelyzet jön, tehát ha lesz a járványnak újabb hulláma, akkor szükség is lehet erre. Nem gondolja?
Kétségtelen, de az nagyon fontos új elem, hogy a parlamenti felhatalmazásra akkor már nem lesz semmi szükség. Meglepetésemre az egyik kormányszóvivő, Orbán Balázs el is szólta magát, mert egyértelműen kimondta, hogy a nevezett törvény elfogadása után a jövőben a kormánynak többé nem kell majd az Országgyűlés „támogatását” kérni, ha a különleges jogrend körébe tartozó veszélyhelyzet – lásd: járvány, katasztrófa – előállna. Miközben az Országgyűlésnek épp az a feladata, hogy esetenként a helyzet gondos mérlegelése után adjon felhatalmazást. Az átmenetinek nevezett 250 oldalas, 393 paragrafusból álló törvénybe foglalt szabályok alkalmazásáról a kormány önállóan, teljhatalommal dönthet. Még a kormánypárti honatyák sem jöttek rá, vagy csak úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a későbbiekben rájuk már nem lesz szükség. Mivel a veszélyhelyzetet most is egyedül a kormány rendeli el, felhatalmazási törvény nélkül is „konyhakészen” rendelkezésére áll a komplett különleges jogrend, csak használni kell. A kormányszóvivő fura elszólása világossá teszi, elárulja a mai hatalom logikáját, amely azt feltételezi, hogy a parlament – mint valami külső szemlélő – támogatja a kormányt. Holott az Alaptörvény szerint a közhatalmat a törvényhozó parlament gyakorolja. Az Országgyűlés nem egyszerűen támogatja, hanem létrehozza, „kreálja” a végrehajtó hatalmat, a kormányt, és ellenőrzi is azt! Ezt jogvégzett embereknek illene tudni. Ha ugyanis a kormány logikája érvényesül az átmeneti törvény elfogadásakor, akkor a kormány a parlament fölé helyezné magát, s valójában azt közli a törvényalkotóval, hogy „nekünk rátok már nincs szükségünk”. Ez a felfogás azonban ellenkezik még az érvényben lévő Alaptörvénnyel is. Ez egyértelműen azt üzenné, hogy Magyarországon a kormánynak van parlamentje, nem pedig a parlamentnek kormánya. Ami persze nonszensz!
Az igazi veszély tehát ön szerint az, hogy a jelenlegi kormánynak már a saját, korábban bátornak tartott képviselőire sem lesz szüksége a kormányzáshoz?
Mindenesetre megteremtik a feltételét annak, hogy a miniszterelnök a parlament ellenőrzése nélkül is tudjon kormányozni. Az átmeneti rendelkezésekről szóló törvény elfogadásával – amely tartalmát tekintve csak nyomokban tartalmaz valódi átmeneti rendelkezéseket, mint például a hitelmoratórium fenntartását – a rendeleti kormányzás rendeletei állandósult részévé válnak majd a magyar jogrendnek a mostani veszélyhelyzet megszűnése után is, de most már törvényként.
Ez egy kicsit bonyolultnak tűnik.
Az egész folyamat ködös, követhetetlen, zavaros. Néha az az érzésem, hogy azért ilyen bonyolult, hogy még én se értsem (nevet). Az egésznek a végső célja viszont teljesen egyértelműen az, hogy a kormány a vírusjárvány idején megszerzett totális hatalmát később is fenntartsa, illetve állandósítsa. Az átmeneti rendelkezésekről szóló jogszabály ugyanis éppen arról szól, hogy a különleges jogrendet bármikor igénybe vehető módon állandósítsa az országban.
Mindezt parlamenti kontroll nélkül. Elég hozzá az, hogy a kormány alkalmazottja, a tiszti főorvos Müller Cecília úgy dönt: erre szükség van. Ez a helyzet?
Az új törvénybe bevezetik az egészségügyi válsághelyzet fogalmát, ami nincs benne az Alaptörvényben, jóllehet ugyanúgy alkotmányos jogok súlyos korlátozását jelenti. A lényeg azonban az, hogy az átmeneti rendelkezésekről szóló törvény segítségével – az Országgyűlést kikapcsolva – egy új intézmény, az Alaptörvény által nem ismert egészségügyi válsághelyzet bevezetésével korlátlan időre szóló teljhatalmat lehet biztosítani a kormány számára. Ugyanis a leendő jogszabály már nem tartalmazza azt a mostani veszélyhelyzetre még az Alaptörvény által előírt szigorú feltételt, hogy 15 nap rendeleti kormányzás után szükség van a parlament által elfogadott felhatalmazási törvényre.
Viszont a különleges jogrend bevezetéséhez mégis csak kell járvány, terror- veszély, esetleg katasztrófa, ne adj’ isten valamilyen háborús állapot. Ezek megléte nélkül veszélyhelyzetet hirdetni azért elég nagy politikai kockázat. Nem gondolja?
A különleges jogrendnek valóban több fajtája van, ezeket részben említette. De ezen kívül az Alaptörvény ismeri még a szükségállapotot, vagyis a törvényes rend megdöntésére irányuló kísérletet, vagy a vagyonbiztonságot tömegesen veszélyeztető cselekményeket. Továbbá ide sorolható a jelenlegi veszélyhelyzet is, de ennek kivételével valamennyi meghirdetéséhez, illetve a rendeleti kormányzáshoz szükség van más szervek közreműködésére. Így a külső támadás miatti rendkívüli állapotot, a súlyos, erőszakos cselekmények miatti szükségállapotot vagy a terrorveszély-helyzetet eleve csak a parlament hirdetheti ki. Az új törvénynek, tehát az átmeneti rendelkezéseknek az a lényege, hogy új fogalomként megjelenik az egészségügyi válsághelyzet, amely esetén már nem kell felhatalmazást kérni, illetve a kormány ezt az átmeneti törvény 303. paragrafusa szerint korlátozás nélkül meghosszabbíthatja, olyan okból, amelyet saját mérlegelése szerint maga kreálhat. Bármit kitalálhatnak, ha akarnak; lehet árvíz, tüntetés, akármi.
Mondjon már erre konkrét példát, hogy jobban megérthessük.
Illusztrálásul egy példa az elmúlt rendszerből: az útlevélkérelmeket a szocializmusnak nevezett korábbi nyílt diktatúrában sokféle ok miatt utasíthatták volna el a hatóságok. De végül egy hosszú felsorolásból a lehetséges „e” pont alapján tagadták meg a kiutazásunkat. Vagyis „egyéb” okból nem kaptunk útlevelet. Ám hogy ez mi volt, azt nem osztották meg velünk. Az a szörnyű, hogy a diktatúrák ezen kedvelt „megoldása” visszaköszön az egészségügyi válsághelyzetről szóló törvényi rendelkezésben is: a 302. paragrafus szerint „bármely” olyan körülmény esetén elrendelheti a kormány ezt a válsághelyzetet, amely „a lakosság egészségügyi ellátását súlyosan akadályozza”. Ilyen bizonytalanul megszövegezett fogalmak, feltételek a kormányzati mérlegelésnek egészen az önkényességig tág teret nyitnak – mindezt a törvény leplébe burkolva. Ilyen fogalmakat, érvelést, amelyek az alapvető alkotmányos jogok korlátozásának feltételeit fogalmazzák meg, a jogállam nem ismer, mert az Alaptörvény jogállamisági klauzulája éppen a jogbiztonságot ígéri. „Bármely körülmény”, mint a válsághelyzet bevezetésének feltétele olyan „gumiszabály”, ami alatt szinte bármi érthető, tehát ez a kitétel bizonyosan alaptörvény-ellenes, leánykori nevén alkotmányellenes. De folytatom: a leendő törvény 302. paragrafusa szerint az egészségügyi válsághelyzet meghirdetésének feltételeként hivatkozhat a kormány „minden esemény”-re, „amely veszélyezteti a polgárok életét.” Azon túl, hogy a „polgárok” kifejezés nem jogi fogalom, ugyanúgy megfoghatatlan és tetszőleges a „minden esemény” is, ebbe ugyanis bármi belefér, és annak az ellenkezője is. Vég nélkül tudnám sorolni a homályos és abszurd feltételeket, ahogyan a meghirdetett válsághelyzet szó szerint „bármire” felhatalmazza a kormányt, mert a 307. paragrafus felsorolásában visszaköszön a diktatúrák jogalkotásának előbb említett „gyöngyszeme”: a kormánynak joga lesz törvényben meghatározott „egyéb rendelkezéseket” is megalkotni. Ez a homály lényegében arra jó, hogy elfedje: a kormánynak szinte mindenre joga lesz, a végrehajtó hatalom mozgástere immár korlátlan, és ez nagyon veszedelmes. Ezzel ugyanis teljesen megszűnnek az alkotmányos, jogállami garanciák. Ha nem világos, hogy a kormány mely intézkedés meghozatalára jogosult, akkor az a kormány teljhatalommal bír! (Nyitókép: hvg.hu)
*
A teljes beszélgetés elolvasható a Mozgó Világ 7-8, júliusi-augusztusi dupla számában.
A folyóirat megvásárolható a Libri és a Relay üzleteiben, illletve a Láng Téka Könyvesboltban Budapesten a Pozsonyi úton, vidéken az igényes újságosoknál. Számlaszámunkat azért tesszük közzé, hogy annak, aki távoli helyeken él, lehetőséget teremtsünk az előfizetésre és a konkrét pénzbeli támogatásra is.
Magyar Külkereskedelmi Bank 10300002-203230080-00003285
