valami kivonulás-féle
szégyenből reménytelenségből
ébren-nem-létbe vagy nem-létbe
nem elefántcsont legfeljebb föld
nem vagyok résztvevője annak
amit ellenemre csinálnak
mért kell patkányfészek-hatalmak
országos trágyájában járjak
én hát kiáltok és sikoltok
ne bántsd a magyart mindhiába
önvére hozza a balsorsot
önfia dönti rabigába
hol zsarnokság van zsarnokság van
aki szól magában beszélne
mint cigány a siralomházban
magával kötve mint a kéve
kitántorognak Angliába
nekünk meg már vess puha ágyat
csend hó halálnak éjszakája
mend azhoz járó szemem könnyel árad
Kép: Roskó Gábor – Hungarian Alien
