Az én életemben eddig pontosan hatvanhétszer
jött meg a tavasz, de ha az emberiség írásos
emlékeit veszem figyelembe, akkor sem
beszélhetünk négy- vagy ötezer esetnél többről,
vagyis statisztikailag eléggé valószínű,
hogy ezúttal is teljesen rendben lesz minden,
viszont ugyanezt gondolhatnánk például
a tépőzárról is sokezernyi használat után,
hiszen a teherbíróbbaknál a gyártók körülbelül
tízezer tépést szoktak szavatolni, nem többet,
tehát egy adott pillanatban még rendesen működik,
aztán egyszerre csak nem lehet összecsukni,
vagy éppen ellenkezőleg, nem lehet kinyitni,
mint ahogy egy idő után már sok ezer szeretkezés,
beszélgetés vagy alvás van mögöttünk,
és még ennél is több indulás vagy érkezés,
mégsem állíthatná senki, hogy mindig így lesz,
bár egyelőre valószínűleg nem változik semmi,
és a valószínűség meg a bizonyosság között
annyi a különbség, mint az a hajszálvékony repedés,
ahol az élet és a halál egymásba ér majd,
vagy mint egy párafolt a hideg tükrön,
természetesen az idén is megjön a tavasz,
nem most, hanem valamivel később,
még a tél közepén vagyunk, csak látszat
ez a hirtelen tavaszi felmelegedés, visszafagy
hamarosan, illetve mégsem ugyanúgy,
ha közben elolvadt, és beszivárgott a föld
repedésein a hó, tehát nem minden
reprodukálható pontosan, hiába fagy meg ismét,
egyre többet gyanakszom, miközben már
hatvan-, hetven-, nyolcvan-, kilencven-
százalékos biztonsággal meg lehet mondani,
hogy mi is történik holnap vagy holnapután,
sőt, egyszer talán kilencvenkilenc százalékra is
feltornásszuk magunkat, minél nagyobb
a tapasztalatunk, és minél több elemét ismerjük
annak a jelenvalóságnak, amelyből a jövő épül,
ám az a tíz százalék, aztán az az egy százalék,
vagy esetleg még kevesebb úgyis megmarad,
azt hiszem, úgy hívják ezt a hiányzó részt,
hogy Isten, és fel kell készülnünk a pillanatra,
amikor éjjel nem csukódik össze az ég a földdel,
ernyedten lógnak a fák ágai, akárcsak a
végképp elhasznált tépőzár fekete horgai,
szorítjuk vissza Istent, már egyre kisebb,
de csak nevet rajtunk, és meghúzódik lent
a visszafagyott kertben, mint egy alvó tücsök.
Kép: Kelemen Zénó (Élet menete)
