ó– A legszegényebb, zömmel romák lakta településeket nyolcvan-kilencven százalékkal nyerte a Fidesz, volt, ahol kilencvenhét százalékkal tarolt. Vajon miért?

– Hát nem azért, amit az interneten keringő elképesztő, megbélyegző, gyűlöletkeltő szélsőjobbos videók állítanak, miszerint a cigányok ostobák, ezért meg kell vonni, iskolai végzettséghez kell kötni a választójogukat. A romák valóban nagy arányban szavaztak a Fideszre. Nem csak most, korábban is. Ennek oka most az, hogy bedőltek a kormányzati propagandának, és a migránsoktól való félelem Orbán Viktorhoz hajtotta őket.

 

Menekültnek, migránsnak eszébe sincs Magyarországon letelepedni, ha mégis, egész biztosan nem a legnyomorultabb falvakat veszi célba, s ha némelyikük véletlenül depressziós térségbe keveredne, nincs is munka, amit elorozhatna a helyiektől. Ez a nem túl bonyolult érv hogy nem ért el a legszegényebb magyar községekbe?

– A félelem nem racionális állapot. A félelem nyomása alatt nem mennek át az észérvek. Aki fél, meg se hall egy olyan kérdést, hogy észszerűnek tartja-e, hogy egy ember azért gyalogoljon ötezer kilométert, hogy Magyarországon megóhajtson egy kilencvenéves nem roma nénit. Pedig hát azt olvasni a neten rémült kommentekkel kísérve, hogy bezúdulnak a migránsok, és rávetik magukat még az öreganyánkra is. És működik a propaganda! De hangsúlyozom: nemcsak a romák szavaztak tömegével a Fideszre, hanem az egész ország. A magyarországi társadalmi mozgásokról sem ebben, sem más kérdésben nem választhatók le a cigányok. Amikor a baloldal volt népszerű az országban, a romák is a balos pártokat támogatták. Amikor a jobboldalnak kedvező társadalmi klíma alakult ki, a romák is arra mozogtak.

 

Tényleg a migránsozás döntött el mindent?

– Jórészt. A romákat illetően említeném azt is, hogy az ellenzéki médiában annyira nyomták, hogy az egyéni körzetekben szavazzunk át az esélyes jelöltre, akár a Jobbikra is, hogy a balos romák a szélsőjobbtól való félelmükben inkább behúzták az ikszet a fideszes induló neve mellé.

 

Miből gondolja ezt?

– Kommentek százai bizonyítják, és azok a viták, amelyeket a Fideszre szavazó romákkal vívtam a Facebookon. Hadd kérdezzek valamit. Autóztam hazafelé Borsodba, átgurultam öt falun, és mindenütt csak fideszes és jobbikos plakátot láttam, de az lépten-nyomon. Vajon miért?

 

Mert az ellenzéki pártok hivatalos visszalépések nélkül is felosztották egymás között a százhat választókerületet: aki kapta, kampányolt keményen, aki farolt, másutt költötte a plakátpénzét.

– És arra gondolt bárki is, hogy ebből mi jött át a helybélieknek? Segítek. Hát az, hogy van egy jobbikos út, meg van egy fideszes út, nincs más. Naná, hogy nem a jobbikost választották. Mutasson nekem egyetlen romát, aki elfelejtette a fáklyás, üvöltözős gárdafelvonulásokat! Sőt, állítom, az egész ország emlékszik a félelemkeltő akciókra.

 

A városokban kopik a Jobbik nyilas imázsa. A „bármi áron, de váltsuk le Orbánt” jegyében főként az értelmiség feledte az éveken át ismétlődő rasszista megmozdulásokat, s elfogadta hitelesnek a néppártosodást, a cukisodást, Vonáék európaivá válását.

– A nem roma balos értelmiség könnyen megbocsát a mi kontónkra! Nem őket terrorizálták. De visszatérve a plakátokra: a depressziós térségek jelentős részében csak a Fidesz és a Jobbik volt jelen, nemcsak vizuálisan, hanem szervezetileg is. Decemberben jártam egy háromezer fős, többségében romák lakta faluban, kérdeztem a polgármestert, mikor fordult meg utoljára náluk baloldali politikus. Azt felelte, hogy 2010-ben. Vagyis nyolc éve. Értem én, hogy a politikus szívesen zsebel be szavazatokat, de ha nem vagyok jelen sem személyemben, sem apparátusban, sem helyi csoportban, sem üzenetben, de még csak plakáton sem, akkor mitől is szavaznának rám? Programnak, törekvésnek kevés, hogy váltsuk le Orbánt, ha mindeközben nem szólítják meg a társadalmat, és ha a közösségekben nincsenek konkrét aktivitásaik.

 

Miért nincsenek? Lusták? Feladták? Megvette őket Orbán?

– Fogalmam sincs.

 

Orbán mutatja a mintát. Kezdve azzal, hogy minden kampányban megújítja együttműködését a Farkas Flórián vezette Lungo Drommal.

– Amihez gyomor kell. Viszont kétségtelenül hatékony módszer. Miközben a baloldal még csak nem is egyeztet se a roma szervezetekkel, se a roma civilekkel és a roma értelmiségiekkel.

 

Varrjuk el a jobbikos szálat. Ön sem hisz a Jobbik most épp betegeskedő néppártosodásának?

– Dehogy hiszek. Kamu. Vonáék programja egészen a kampányfinisig tele volt rasszista elemekkel – megjegyzem, ilyenek a Fidesz programjában nincsenek és nem is voltak. Olyanokat állítottak, hogy az általuk antiszociálisnak minősített családok gyerekeit el kell hurcolni, a visszaeső bűnelkövetőket kvázi koncentrációs táborba kell zárni, és ami a legdurvább: fenn kell tartani az elkülönített oktatást. Ráadásul az oktatási szegregáció a legfrissebb programjuknak is része. Ami faji alapú elkülönítés. Azt kell mondjam, hogy a cigányellenesség 2010-re, a Jobbik parlamentbe kerülésével a mainstream politika részévé vált. Korábban ezen a téren csak elvétve fordultak elő kilengések.

 

Például?

– Még Horn Gyulának is volt aljas kiszólása, amikor 1997-ben azt javasolta, hogy a cigányok rekesszék ki maguk közül a bűnözőket. Na de egy bűnözőt a jogrendnek meg a rendőrségnek, az ügyészségnek, a bíróságnak kell kirekesztenie, és nem a cigányok közül, hanem a büntetése időtartamára a társadalomból. Mit tegyek én egy roma bűnözővel? Fogjam el? Mit gondolnak a politikusok? Szerintük én nem félek a bűnözőktől, akár roma, akár nem roma az illető? Én nem lehetek cigány bűnöző áldozata, csak a fehér ember?

 

Mi volt még a migránsozáson és a Jobbiktól való félelmen túl, ami most a Fideszhez hajtotta a roma szavazókat?

– A közmunka. A Fidesz a kistelepüléseken nyerte meg a választást. Különösen a délnyugati és az északkeleti aprófalvakban a közmunka az egyetlen munkalehetőség. Olyan régiókról beszélünk, ahol 2010 előtt a feketegazdaság volt az egyetlen megélhetési forrás: a férfiak felutaztak Budapestre, ahol, amíg működött, az építőipar alkalmazta őket úgy, hogy nem volt se biztosításuk, se szerződésük, semmiféle munkavállalói biztonságuk. Ehhez képest Kánaán, hogy most családonként egy-két ember közmunkapénzt kap, ha keveset is. Csakhogy a települések többségét fideszes vagy függetlennek álcázott fideszes polgármesterek vezetik, s rajtuk múlik, ki kerül be közmunkára. És az is rajtuk múlik, hogy kap-e lakásfenntartási támogatást a család, meg rendkívüli segélyt, hogy kiválthassa a patikában a gyerek gyógyszerét. Vagyis a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen források mindegyike a helyi hatalmon múlik. Lehetetlen szembemenni. Falun még azt is tudni lehet, ki nem szavaz, és aki szavaz, kire.

 

Hogyan derül ki? A fülkében mindenki egyedül van a szavazólappal.

– Kiderül az. Mert senki nem tudja megjátszani magát. Aki a polgármester meg az ő Fidesze ellen van, valahol biztosan elszólja, elkritizálja magát. És akkor nem beszéltünk az olyan nyíltan kriminális megoldásokról, amikor a szerencsétlen megvásárolt cigánynak parancsba adják, hogy fotózza le a szavazólapját.

 

Hogyan zajlik a szavazatvásárlás?

– A legegyszerűbb pénzzel elintézni. A dolog differenciáltabb módja, most is volt rá példa, amikor a kampány során kétszer, háromszor megjelennek valamely párt emberei, és nagy értékű élelmiszer- meg tisztasági csomagokat osztogatnak. Méghozzá az EU-forrásból működtetett, a rászorultakat segítő operatív program keretében. Egy Heves megyei faluban az egytől egyig Orbánra szavazó romák elkotyogták: nincs kérdés, megmondták nekik, ha a község zöme a Fideszt választja, 2020-ig minden család rendszeresen megkapja a nagy értékű csomagokat.

 

Melyik falu ez?

– Csak nem árulom el.

 

Mi a nagy értékű csomag?

– A tízezer forint fölötti.

 

Az ilyet karitatív akciónak szokás nevezni.

– Van is létjogosultsága, de nem választások idején.

 

Rétvári államtitkár krumplit osztott egy fővárosi kerületben.

– Méghozzá jól fésült, kabátkás néniknek. Ez is szavazatvásárlás ám! És az is, amikor kampányidőszakban tizenkétezer forintos rezsijóváírást hirdet a kormány. Meg az is, amikor tízezer forintos Erzsébet-utalványt küld a nyugdíjasoknak. A különbség csupán annyi, hogy az utóbbiakat elfogadja a társadalom.

 

Mi lett a sorsa a Ne add el a szavazatodat! mozgalomnak, melyben maga is szerepet vállalt?

– Nem én találtam ki, engem csupán vendégbeszélőnek hívtak két helyszínre. A mozgósításban hárult volna komoly szerep a mozgalomra. Más kérdés, hogy minden oldalnak jól sikerült a mozgósítás. Amúgy én 2010 óta kampányról kampányra, energiát nem kímélve részt veszek a mozgósításban, mert szeretném cáfolni azt a vélekedést, hogy a romák nem szavaznak, mert nem érdekli őket a közélet.

 

Ha kellő energiát fektettek volna a nemzetiségi listába, ma nem csupán német nemzetiségi képviselője volna az Országgyűlésnek, hanem roma is. Mindössze az egy normál mandátumhoz szükséges voksok negyede, nagyjából huszonnégyezer szavazat kellett volna hozzá. Ehhez képest a lista ellen szállt síkra.

– Jogos felvetés, hogy ha már a romák Magyarország legnagyobb nemzetisége, legyen nemzetiségi mandátumunk. Csakhogy a kormány még 2011-ben az országos nemzetiségi önkormányzatokhoz delegálta a nemzetiségi listaállítás jogát. Más nemzetiségek, például a németek esetében ez jó megoldás, ám a roma önkormányzatban nyolcvanszázalékos Lungo Drom-túlsúly érvényesül. Ha a civilek, köztük én, arra buzdítottuk volna a cigányokat, hogy listás szavazatukat ne pártra, hanem a roma kisebbségi önkormányzatra adják, azzal Farkas Flórián emberét juttatjuk a parlamentbe.

 

Mi lett volna a megoldás?

– Olyan listavezetőt keríteni, aki nem képviselő az országos roma önkormányzatban, viszont közmegbecsülésnek örvend. Volt javaslatom: dr. Kállai Ernő, a korábbi ombudsman.