A svájci típusú vegyes demokrácia – a képviseleti és a közvetlen demokrácia sajátos keveréke – a világ egyik legstabilabb, gazdaságilag legversenyképesebb és legtisztességesebb államberendezkedése. Mégis alig van ország, amely átvenné a politikai rendszerét. Ennek általunk vélelmezett okaira az írás végén térünk vissza, miután röviden ismertettük a svájci demokratikus berendezkedés lényegét, valamint értékeljük a mellette és ellene felhozott főbb érveket.
- A svájci „félig közvetlen”, félig képviseleti demokrácia rövid ismertetése
– 8,2 millió lakos, 6,3 millió állampolgár, 5,3 millió választó. Korhatár: 18 év. Megjegyzés: az állampolgársággal nem rendelkező svájci lakosok (a külföldiek) aránya: 25 százalék.
– 26 kanton, kétkamarás, 246 tagú szövetségi parlament, négyéves választási ciklus.
– Népszavazások lehetségesek helyi, kantonális és szövetségi szinten. Az utóbbi negyven évben évente mintegy hat szövetségi szintű népszavazás.
– A szövetségi vagy kantonális törvények kihirdetésük után három hónapon belül népszavazással megtámadhatók. Ehhez – a szövetségi szintű törvények esetén – ötvenezer aláírást kell összegyűjteni.
– Megtámadható az alkotmány is, de ahhoz tizennyolc hónap alatt legalább százezer aláírást kell összegyűjteni. (Emellett minden, a parlament által meghozott alkotmánymódosítást népszavazással kell jóváhagyatni.) Ugyancsak százezer aláírás szükséges valamely népi, tehát nem a parlamenttől eredő törvénykezdeményezésnek a szövetségi parlament elé utalásához. Ez az ún. iniciatíva.
– Érvényességi küszöb egyik fajta népszavazásnál sincs. Az eredmény kötelező és nem évül el.
- Érvek a vegyes, képviseleti és népszavazásos rendszer mellett
- a) A részvétel ethosza
Az, hogy a lakosságnak megadatik a részvétel a kormányzásban, csökkenti a lakossági elidegenedést és a közömbösséget. A konkrét népszavazási kérdések körül kialakuló párbeszéd pedig növeli a kölcsönös megértést, és oldja a politikai pártalakulatok hívei közötti, sokszor antagonisztikusnak látszó ellentéteket. Mindez erősíti az egyének közötti kapcsolatokat, és arra készteti az állampolgárokat, hogy túltekintsenek saját szűk érdekeik mezsgyéjén. Ráadásul a részvétel lehetősége a politika becsületességéről kialakított pozitív kép fontos forrása.
Mindezt többen megkísérelték számszerűsíteni is. Alois Stutzer és Bruno Frey svájci szociológusok 2006-ban megmérték a népszavazási döntések gyakorlati hasznának hatását, másrészt a döntésben való részvétel lehetőségének hatását a Svájcban élők közérzetére [4]. Kimutatták, hogy a részvétel puszta tényéből eredő közérzeti haszon nagyobb, mint a népszavazási döntések gyakorlati haszna. A mérések két módszere: 1. a Svájcban élő, szavazati jog nélküli külföldiek és a szavazati joggal rendelkező állampolgárok közötti attitűdkülönbség kimutatása; 2. a szavazati joggal rendelkező állampolgárok közérzetét befolyásoló tények hatásának szétszálazása többváltozós regressziószámítással. Az eredmények közül a leglátványosabb, hogy a félig közvetlen demokrácia eszközeivel hozott döntések összesített (tehát gyakorlati + közérzeti) hatása az állampolgárok esetében háromszorosa a szavazati joggal nem rendelkezőknél mérhetőnek, akik csak a döntések gyakorlati hasznát élvezik.
Érdekes eredményt hozott egy másik, a kantononkénti különbségek alapján végzett felmérés is [2, p. 91.]. A felmérés készítői a kantonok között egyetlen szempont szerint tettek különbséget: hogy mely kantonokban lehetséges a kantonális költségvetés népszavazásos úton történő befolyásolása, és melyekben nem. Méréseik szerint azokban a kantonokban, ahol lehetséges, az adóhátralékok mintegy harminc százalékkal alacsonyabbak, mint ott, ahol a költségvetés népszavazással nem befolyásolható.
- b) A közpénz pazarlásának fékje
A költségvetésről tartott népszavazást biztosító és az azt nem megengedő kantonok összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a költségvetési kérdésekben tartható népszavazás fékezi a választások előtti túlköltekezést [1, p. 16.]. A közösségi költségvetés fejenkénti összege tíz százalékkal alacsonyabb [2, p. 83.]. A közeladósodás mértéke huszonöt százalékkal kisebb ott, ahol költségvetési kérdésekben is tartható népszavazás [2, p. 96.]. A közszolgáltatások is lényegesen hatékonyabbak ott, ahol költségvetési kérdésekben tartható népszavazás [2, p. 99.].
- c) Az átgondolt törvényalkotás kulcsa
A parlament által hozott törvények népszavazásos felülbírálatának lehetősége élénkíti a pártok és a közvélemény kapcsolatát. Egyszersmind arra készteti a parlamenti erőket, hogy a törvényeket közösen, a többség számára elfogadható kompromisszumokkal dolgozzák ki. A népszavazás mint hatékony eszköz teszi Svájcot a konszenzuszos demokrácia mintaországává.
- d) A politika legitimitásának járulékos záloga
Hanspeter Kriesi szerint: „A közvetlen demokrácia intézményeit kiépítő államokra jellemző nagyobb állampolgári elégedettségi szint nem csupán ezen országok jobb teljesítményéből fakad, hanem az ilyen eljárásrenden alapuló és ezért nagyobb legitimitású közpolitikai döntések közvetlen eredménye. A közvetlen demokrácia eljárásrendje alapján meghozott politikai döntések igazságosabbnak tűnnek a polgárok szemében” [1, p. 16.].
- e) A gazdasági haszon
A pénzügyekben népszavazást engedő kantonokban az egy keresőre jutó termelési érték – ceteris paribus, azaz minden más tényező egyezése mellett – 3,6 százalékkal magasabb, mint azokban, amelyekben ez nem lehet népszavazás tárgya [2, p. 105.].
- Érvek ellene – avagy az aggályok
- a) Káosz és jogbizonytalanság?
Nem, mert „a svájci demokrácia intézményi berendezkedése és a politikai elitek mobilizálási és kommunikációs stratégiái előzetesen strukturálják a választók elé kerülő alternatívákat” [1, p. 17.]. Jellemző és tanulságos, hogy a felülbírálható törvények hét százalékára írtak ki népszavazást [3, p. 175.], amelyeknek töredéke bírálta felül eredményesen a megtámadott törvényt. Eszerint az összes törvény alig egy-két százalékát változtatták meg népszavazással [1, p. 7.]. A népi törvénykezdeményezések (az iniciatívák) sem sokkal eredményesebbek: mindössze hat százalékukat fogadták el a népszavazáson.
- b) Kompetens-e a nép?
Hogyan hoznak megalapozott döntéseket a viszonylag tájékozatlan állampolgárok? 1. A résztvevők a tájékozottabbak közül kerülnek ki (ez az „alkalmatlanok önszelekciója”). 2. Kriesi: „A közvetlen demokrácia gyakorlása nem támaszt túlzott követelményeket az állampolgárral szemben” [1, p. 12. és p. 17.]. 3. Sok esetben komplett, kidolgozott törvényjavaslatok kerülnek a szavazók elé, nemcsak igennel vagy nemmel megválaszolható kérdések, mint itthon. Ám az utóbbi esetekben összefoglaló, tájékoztató anyagok is készülnek – sokszor a svájci szövetségi parlament, kormány, illetve a megválasztott kantonális parlament révén – a konkrét kérdés érveléssel történő eldöntéséhez.
- c) Belefáradás a politikába?
Igen, még ha lassan is. A részvétel huszonöt-negyvenöt százalékos, és az utóbbi hatvan évben csökkenő tendenciát mutat – akárcsak az általános választásokon. Összehasonlításul ez utóbbi, tehát a parlamenti választáson való részvétel aránya Németországban nyolcvan százalék, Nagy-Britanniában pedig hetvennégy százalék körüli, és nem csökken. Svájcban a célszerűség kedvéért összevont szavazásokat tartanak, egyszerre három-négy kérdésről is. Ezenkívül lehetséges levélben és interneten is szavazni.
- d) Érdekcsoportok áttörési lehetősége?
Gerber nyomán [5]: „a gazdasági érdekcsoportok képesek lehetnek megakadályozni olyan javaslatok elfogadását, amelyeket elleneznek, de saját javaslataikat már nemigen tudják elfogadtatni”. A népszavazások során „a civil érdekvédő szervezetek hatékonyabbak a status quo megváltoztatásában, míg a gazdasági érdekcsoportok annak megtartásában”.
- Miért nincs mindenhol ez a fajta „vegyes” berendezkedés?
Talán mert Svájc fejlődése egy fontos szempontból kivételes. Svájcban a történelem fejlődése nem az önkényuralomtól haladt a demokrácia felé – mint szinte mindenütt a keresztény világban –, hanem közösségi irányítású kantonok szövetségeként jött létre. Ők tehát hétszáz éven át finomítgatták azt, amit a világ többi országában csak a legutóbbi időkben harcoltak ki: a demokratikus, de legalábbis a közösségi döntéshozatalt.
A történelmi fejlődésnek ez a sajátossága valószínűleg perdöntő, mert az Amerikai Egyesült Államokra, a másik olyan országra, amelynek életében – még ha nem is szövetségi szinten – fontos szerepet játszanak a népszavazások, ugyanez a fajta kivételes történelmi fejlődés jellemző. A függetlenségi háború óta ők sem kellett legyőzzenek semmilyen császárt, cárt, királyt, tehát a Ranke német történész által még a 19. század közepén is Istentől valónak gondolt uralkodót, hogy a hatalmat – közösségi irányítású régiók („államok”) szövetségét működtetve – a kezükbe vehessék.
- Az átmenet lehetséges útja
Magyarországon a demokrácia svájci típusú megreformálása égetően fontos volna, hiszen az elmúlt huszonhat év megmutatta: képviseleti demokráciánkban egyik, a választásokon győztes párt sem képes a hatalommal tartósan, visszaélések nélkül, tehát erkölcsösen élni. Széles körű korrupció, eltérített eredményű pályázatok, hatalmi önkény és kivételezés jellemzi a magyar közéletet, immáron huszonéve. A baj pártfüggetlen, a mérték pedig egyre erősödő – úgyhogy a hibát a rendszerben kell keresnünk, és ez a keresés sürgős.
„Magyarországon pártot csak párt hozhat létre” – mondta Lányi András, még az Élőlánc egyik vezetőjeként. Nos, nem kell feltétlenül új párt a fenti új eszmékhez. Létezik ugyanis itthon legalább két formáció, amely mélyen érdekelt a hazai demokrácia megújításában. Egyikük a nevében hirdeti, hogy Lehet Más a Politika – kitalálni azonban kevés olyat tudott, ami valóban újdonság lenne. Ritkábban – vagy talán egyáltalán nem – törvénytelenkedtek, mint a nagy pártok, az igaz; de az is igaz, hogy ez kevésnek bizonyult az üdvösséghez. Most éppen négy százalékon állnak… Ha ők felvállalnák a demokráciának ezt a kiemelkedően sikeres válfaját, akkor valóban másképpen politizálnának, mint a mindenkori kormányzati hatalom korrupcióban szügyig gázoló birtokosai. Biztosra vehető, hogy az új, tisztességesebb rendszerre való törekvést, mint a javukra szóló különbséget, méltányolná a publikum.
Létrejött továbbá egy másik formáció, a Momentum Mozgalom. Ők egy sikeres népszavazási kezdeményezésnek köszönhetik az ismertségüket, amelyet két, további népszavazás elindítási szándékával erősítettek meg. Újabb kérdéseiket azonban a Nemzeti Választási Bizottság, ez a végső soron a kormány által jelölt tagokból álló testület, alkalmatlannak nyilvánította.
Ha van olyan politikai erő, amely létezésével érdekelt a svájci típusú népszavazás magyarországi intézményesítésében, akkor ez a két párt, az LMP és a Momentum, bizonyosan az. A demokrácia fentebb röviden ismertetett „svájci modellje” azonban nem csupán e két formáció számára jelenthet előnyt. A felmérések azt mutatják, hogy a magyar közélet megítélése mind itthon, a hazai választók körében, mind külföldön, lesújtó. Az a politikai erő, amely bevezeti a svájci modellt, mindennél hitelesebb módon bizonyítja törekvését a tisztességre és elkötelezettségét a mai áldatlan helyzet korrigálására. Ezzel nem csupán gyökeresen újat, de egy olyan demokratikus döntési formát honosítanának meg, amely stabilizálná, korrupciómentessé, kulturálttá és takarékossá tenné a törvényhozást és a magyar állam működését. Svájc példája – ahol a maihoz hasonló, vegyes rendszer (a képviseleti és a közvetlen demokrácia elegye) százötven éve létezik – egyértelműen ezt bizonyítja.
Bibliográfia
- 1. Hanspeter Kriesi: Közvetlen demokrácia. Svájc esete. Megjelent: Enyedi Zsolt (szerk.): A népakarat dilemmái. Budapest: DKMKA – Századvég, 2009.
- 2. Gebhard Kirchgässner, Lars P. Feld, Marcel R. Savioz: Die direkte Demokratie. Basel, Helbing und Lichtenhahn, 1999.
- 3. Bakó Bea: Mennyit rólunk, nélkülünk? Iustum Aequum Salutare IX. 2013. 3., 167–185.
- 4. Alois Stutzer, Bruno S. Frey: Political participation and procedural utility: An empirical study (2006). European Journal of Political Research 45: 391–418.
- 5. Elisabeth Gerber: The Populist Paradox. Princeton, NJ: Princeton University Press, 1999. Az erről szóló könyvismertetés: http://press.princeton.edu/titles/6750.html
A megállapítások forrásai:
– a stabilitásról l.: http://info.worldbank.org/governance/wgi/#home
– a versenyképességről l.:
– a tisztességességről l.: http://www.transparency.org/news/feature/corruption_perceptions_index_2016
Kép forrása: http://www.dailymail.co.uk
