(2003. 01. 16., csütörtök)

 

Rézek 2.

 

Fél hét lesz néhány perc múlva. Ő nyitja fentről a kaput. Friss. Zöld ing van rajta, talán szürke (máskor mindig fehér). Leülünk az ablak elé, a szokásos helyünkre, ő mindig szembe a könyvespolccal, háttal az íróasztalnak és a másik szobának, amelynek nyitva az ajtaja. Nem tudom megállni, hogy megint ne dicsérjem a faltól falig ablakot.

– Szelel – mondja. – Története van. Kihívtam azt az embert, aki néhány éve csinálta. Úriember, jól öltözött vállalkozó, nagy táskával. Amikor a faltól faligot megrendeltem tőle, azt mondta, meg tudja csinálni úgy, hogy amikor kinyitom, eltűnik az ablak keretestül a falban. Akkor nem lennének ezek a…

– Rámák – mondom…

– … rámák – mondja. – A duplájába került volna. Így volt 300 ezer. Drágák az ablakok. Látod – mondja –, ha ez a kallantyú lefelé van fordítva, akkor zár, ha jobbra fordítom, nyit, ha fölfelé, akkor kibillen előre. Így szellőztetek. Most, amikor voltak ezek a nagy szelek, éreztem, hogy húz valahol ott fent. Kihívtam. Mondom neki, hogy baj van, azt mondja, megvizsgáljuk. Tele van német anyagokkal, szerszámokkal. Olyan táskával jár, mint egy orvos. Megvizsgálja ott felül, és azt mondja: ezt akkor elrontottuk. Ilyenek ezek a vállalkozók, mondom neki, javítsa meg. Szétszereli, összerakja, ugyanúgy szelel. Azt mondja, nem tudja megjavítani, így marad. Kicsit jobb, de szelel, mondja. Hát most is szelel még. Két-három fokot jelent, ha kint nagy a szél. Nagyon sokba kerül, nagy a lakás. A gáz 32 ezer forint. A telefon! Arról ne beszéljünk. Az a Holmi miatt nagyon magas. Neked milyen lakásod van?

– Hatodik kerület, első emelet, kb. 123 négyzetméter lakható terület.

– Az jó – mondja. – Három gyereked van. Mit adsz a gyerekeidnek?

– Messzi van még – mondom. – Bár a tizenhét évesnek nincs olyan messzi.

– Az három éven belül is lehet.

– Remélem, nem lehet – mondom.

– Majd férjhez megy egy gazdag férfihoz.

– Nem tudom – mondom.

– Dehogynem tudod – mondja. – Anna teherbe esett – mondja –, aztán összeházasodtak. Előbb a Margit körúton vettünk ki nekik egy szobát, aztán a József Attila-lakótelep környékén. Kétezer forintért. Mondtam Kormosnak, hogy a felével szálljon be. Hol adott ezer forintot, hol nem adott. Anna ott nagyon szeretett. Vécé, fürdőszoba nem volt. Vécé a folyosón. De érdekes emberek laktak ott. A második lányom egy állatorvoshoz ment férjhez. Szolgálati lakásban laktak, majd amikor lehetett, megvették, mit tudom én… egymillió forintért. Misi meg itt van. Majd csinálnak a lakással valamit. Nagy ez nekik, meg drága. Volt itt egy pasas, ingatlanos, akit megkérdeztem. Harmincmillió. És mit lehet vele kezdeni, kérdeztem. Azt mondja, ezt már ki lehet adni követségeknek 300 ezerért. Ide már eljönnek, mert ezek azért inkább a Rózsadombon vesznek ki lakást, főleg rezidenciának. De itt a Duna, a panoráma miatt még jó nekik. Mégiscsak egy tér ez itt. Ki lehet adni háromszázért, és százért kivenni egy nekik jobban megfelelőt, kétszázból meg már majdnem élni lehet. De nem ebben az állapotban, ezt mondta a pasas. Hát mi van ezzel a lakással, kérdeztem tőle. Ott van például egy repedés, mutatta az ajtó mellett, azt ott. Látod? Na meg a fürdőszoba. Miért, mi van a fürdőszobával, kérdem, hát az borzasztó, mondja. Mi borzasztó, a fa ülőke? Az is, mondja. Az nekem tökéletesen megfelel, én nagyon jól tudok ülni azon, mondom. De mások nem, mondja az ingatlanos. Minden tökéletes kell hogy legyen. A felújítás mai áron másfél-két millió, mondta.

– Amikor visszaadják, visszaállítják az eredeti állapotot – mondom.

– Igen, felújítják – mondja. – Megnyugodtam. Itt marad nekik, mégiscsak adok valamit.

 

– Na, mit hoztál, lássam.

Fényképeket nézegetünk. A váradiakat, ahol ő nem volt, és a műcsarnokbelieket, a két könyvbemutatóról. Tetszik neki. Mondom, hogy azokból, amelyeken rajta van, szívesen csinálok másolatokat.

– Kettő elég – mondja.

Hoztam a Mesélő képeslapok képeslapjaiból.* – Apróságok – mondom. – Elküldhetem – mondja ő.

 

– Itt a könyv – mondom. – A Költők könyvének az ötletét innen vettem. Mai magyar Múzsa.**

– Ki adta ki? – kérdi.

– A Magyar Könyvbarátok Szövetsége, 1930-ban.

– Vajthó – mondja. – Tanított. Ilyeneket csinált?! Nem ismertem. – Lapozza. – Ezeket valahonnan kivették – mondja az esszékre. – Az Estnek, lehet, hogy Az Estnek volt három könyve. Ők azt kérték, hogy küldjön be egy verset, és indokolja meg, miért éppen azt küldte. Emlékszem, volt, aki azt írta, hogy azért, mert ez az utolsó. Volt, aki azt, hogy azért, mert ez a legnépszerűbb. Volt, aki dalt küldött. Itt is van dalköltő, tessék. Micsoda nevek. Ezt nem is ismerem. Arra vagyok kíváncsi, ki írt Kosztolányiról.

– Túróczi-Trostler – mondom.

– Itt van, Túróczi-Trostler. Ismertem, engem nem tanított. Nincs benne Tóth Árpád, akkor már nem élt, és Radnóti.

– Pedig neki már megvolt, éppen ebben az évben jelent meg az első könyve – mondom.

– Gyenge könyv volt az még, nyilván azért. Vagy nem is tudtak még róla. Nagyon érdekes könyvet hoztál. Nem tudtam róla. Jó ötlet, és te hogy akarod? Kell egy lista.

– Csináltam egy vázlatot – mondom –, tessék. Petrivel, Orbánnal kezdeném.

– Baka – mondja –, Baka Pistát ne hagyd ki. Nagyon nagy.

– Nemes Nagy Ágnesre gondoltam még harmadiknak – mondom.

– Ne gondolj rá. Tíz éve, több mint tíz éve meghalt. Baka! Nagyon erős kezdés.

– A folytonosság miatt gondoltam, hogy egyértelmű legyen, honnan indul ez a költészet, és hol tartunk.

– Baka. Petritől mit?

– Hogy elérjek… – mondom…

– …a napsütötte sávig – mondja.

– Azt.

– Nagy vers. De van más is. Nem jut eszembe, egy görög vagy római név a címe, egy antik költő vagy államférfi. Az is nagy vers. Petrinek van néhány. Nagyon szeretem. Ezt elmondom neked. Elmondom, hogy született ez a vers. Egy barátja, aki nagyon szerette a verseit, meghívta Németországba. Akkor már mehetett. Mindent fizetett, felolvasóestet szervezett neki. Petri egy ilyen est után berúgott, mint a segg. Nagyon sokszor láttam részegen. Itt is egyszer. Amikor kiment az ajtón, olyan részeg volt, hogy elesett. Beleesett valami éles nyavalyába, beszakadt a feje. Na, mindegy, nem lehetett bírni vele, rémes alak volt. Berúgott. De annyira, hogy azt hitték, meghal. Orvost kellett hívni hozzá. Már levegőt se vett. Az orvosok elvitték egy kórházba, és amikor másnap, valamikor felébredt, hát szörnyű állapotban volt, ezt ő mesélte nekem. Azt se tudta, hol van. Azt látta, hogy kórházban, de hogy pontosan hol, Németországban vagy máshol, arra nem emlékezett. Nem tudott ő olyan jól nyelveket, németül se. És ahogy szép lassan magához tért, ő mesélte így, elkezdett gondolkodni azon, hogy vajon tud-e ő ebben az állapotban verset írni. Arra gondolt, hogy megpróbálja. Gyógyító söröket szerzett, ehhez mindig nagyon értett. És akkor eszébe jutott egy régi kalandja ezzel a kurvával. Leült, és megírta. Ezt, így. A költők rémesek.

 

– Álmodtam vele. Most, valamelyik nap. Bementem egy szobába, és ott ült Petri. Mondom, szervusz, Gyurka, azt mondja, szervusz. Azt kérdi: mi van veled? Mondom, meg fogok halni. Az mondja, az nem olyan nagy ügy, mindenki meg fog halni. Na de nem mindegy, mikor, meg hol, mondom neki. Az mindegy, mondja ő. És nem igaza volt? Hát nem mindegy? Ő aztán tudta. Szarok vagyunk. Hát nem szarok vagyunk mindannyian? Mindenki ott, ahol van, ott szar. Szívószállal szívta dobozból a sört. Nyelni, kortyolni pohárból már nem tudott, annyira fájt a torka. Ezt is megírta, Mihályra és Dezsőre, Babitsra és Kosztolányira emlékeztette a saját sorsa, még abban a vonatkozásban is, hogy mind a hárman gégerákkal kezdték. Erre én is hivatkoztam a temetésén. Ragaszkodott hozzá, hogy én mondjak beszédet. Sokat szenvedtem azzal a szöveggel, és amikor készen voltam, éreztem, hogy nincs megemelve a vége. Akkor megint szenvedtem, és arra gondoltam, hogy ezt beleírom, ezt a párhuzamot, amit ő maga állított, és ami valahol azért jogos. Elmondtam a beszédemet, utána odajött a Mari, és azt kérdezte, hogy ugye komolyan gondoltam. Elmondtam, mondtam neki. De ugye komoly?, kérdezte megint. Hát elmondtam, én csak ennyit tudok. Nem értette.

 

– Van néhány nagy verse, de nyelvet nem teremtett. Nem úgy, mint az igazán nagyok. Arany, de még előtte Berzsenyi.

– Petőfi is, Szabó Lőrinc is – mondom neki.

– Igen – mondja –, de Petri nem.

– Ha csak nem azzal – mondom –, hogy ebben a beszélt nyelvben elment talán a végsőkig.

– Igen, nagyon durva – mondja.

– Ott van a Brezsnyev-verse – mondom. – Sokan azt sorolják még a nagyon nagy versek közé.

– Igen, de nem az. Durva. Én azt nem szeretem. Nagy vers, de nem szeretem. Nézd meg azt az antik költőst, nem jut eszembe a név. Az nagy vers. Végtelenül egyszerű és nagy.

– Volt bátorsága ilyen egyszerűen – mondom.

– Hát ez az – mondja. – Nyelvet, költői nyelvet nem teremtett, és emiatt ki tudja, mi marad meg belőle ötven év múlva.

 

– Rakovszky benne van? – kérdezi.

– Benne – mondom.

– Oravecz? Őt nem szeretem, de nem lehet kihagyni.

A fejemhez kapok. – Én szeretem, látod, és mégis kihagytam.

Már nincs a kezében a lista, maga elé tette az asztalra. Hátradőlve ül a fotelben.

– Tóth Judit, Párizs. Nem lehet kihagyni.

Előrehajol, ceruzával beírja. – Horváth Elemér, láttam, benne van, az jó. Varró benne van? – Előrehajol.

– Benne – mondom.

Visszazökken. – Székely Magda?

– Nem szeretem, már nem olvasom.

– Legyen benne – mondja.

– Írd föl – mondom.

– Majd meglátod – mondja ő.

– Most jut eszembe, látod – mondom neki –, Faludyt kihagytam.

– Nem baj – mondja ő.

– Hát ez az – mondom.

Legyint a kezével.

– Én amatőrnek, dilettánsnak érzem.

– Ripacs – mondja ő. – Csak ripacs. Nem dilettáns.

– Beletennéd, vagy nem tennéd bele?

– Tedd bele. Vagy inkább mégse. Imre Flóra nincs benne, ideírom. Nem igazán jó, Lator kedvence, de jó a formakultúrája. Dobait én nem tenném bele, te is megkérdőjelezted. De benne hagynám Görgeyt. Miért ne?

– Mert miniszter.

– Zalán. Minek? Én nem szeretem. Harsány. Dobait húzd ki. Te is megkérdőjelezted. És Peer Krisztián se olyan jó már.

– Az ő neve mellé nem tettem kérdőjelet – mondom.

– Nem – mondja ő. – Én már nem szeretem. Te olvastad ezt a falloszos könyvét?

– Beleolvastam – mondom.

– És milyen?

– Nem jó. Olyan, amilyennel egy költő pénzt akar keresni – mondom.

– Elég jó interjút adott.

– Olvastam – mondom –, a Magyar Hírlapban.

– Ott – mondja –, jó interjú. Tud valamit az a gyerek, de nem az igazi. Térey?

– Benne van – mondom.

– Láttam – mondja. – Látod, itt van a könyvedben, a Mai Múzsák könyvében, amit hoztál. Itt van az a Térey Sándor, akitől (el)vette a nevét. Tőle vette el, ettől a Térey Sándortól. Ő is debreceni, azt tudod, ugye?

Bólintok.

– Térey tehetséges. És tud dolgozni. Nagyon fontos, hogy tudjon dolgozni, ha már tehetséges.

Belelapoz a Mai Magyar Múzsák könyvébe. – Szép Ernőről mit írt Kosztolányi? Azt még meg akarom nézni. – Megtalálja a könyv vége felé.

– Ezt a szöveget nem ismertem. De igen, erre a mondatra emlékszem. –Rámutat az ujjával.

* Péter I. Zoltán Mesélő képeslapok – Nagyvárad 1885–1915 című könyvét 2002-ben adtuk ki a Várad, villanyváros című, általa tervezett sorozatban. A könyvet Nagyváradon a bábszínházban, Magyarországon a Műcsarnokban mutattuk be, mindkét helyszínen óriási érdeklődés mellett. Ez utóbbin ő is jelen volt. A sorozat minden egyes kötetében mellékletként postázható képeslapok voltak elhelyezve.

 

** Az 1930-ban a Könyvbarátok Szövetsége kiadásában megjelent könyvről van szó, amely az általam összeállított Költők könyve (2003) című könyv mintájául szolgált. A kötetben 93 vers, portré és (ön)életrajz, valamint a műveket elemző miniesszé szerepel, Peti Péter készítette a szerzők portréit. A kortárs költők előtt Baka István, Orbán Ottó és Petri György egy-egy verse, rövid életrajza és egy elemzés olvasható.

 

A  teljes szöveg a Mozgó Világ 4-es számában érhető el.

Szereplők:

Nő

Ügyvédnő

Mama

Ingatlanos

 

Színhely:

Iroda. Balról ajtó. Két fotel, előtte dohányzóasztal. Odébb szemétkosár üresen. Íróasztal, rajta notebook lezárva, kisebb nyomtató, telefon. Az asztal mögött karosszék.

 

 

Első jelenet

(Ügyvédnő – ötvenes – a széken ül, telefonál.)

ÜGYVÉDNŐ       Odalent ki vagyok írva, 14-es kaputelefon, de az is ki van írva… Holnap tizenegykor? Remek, addigra mindenképpen ideérek… Akkor várom… Viszontlátásra.

(Leteszi a telefont. Előveszi a táskáját, kiveszi a tükröt, megnézni magát, nincs megelégedve. Rúzsoz. Kopognak az ajtón.)

ÜGYVÉDNŐ       Igen? Tessék! (Visszateszi a rúzst és a tükröt.)

(Bejön Nő, ötvenes.)

NŐ    Jó napot…

ÜGYVÉDNŐ       Jó napot…

NŐ    Nem volt senki az előtérben…

ÜGYVÉDNŐ       A titkárnő már hazament. – Te vagy az?

NŐ    Akkor tényleg te vagy az!

ÜGYVÉDNŐ       (feláll) Nahát, még ilyet!

NŐ    Szia!

(Ügyvédnő kijön az asztal mögül, összeölelkeznek.)

ÜGYVÉDNŐ       Hát ez hihetetlen!

NŐ    Hát ez tényleg!… Mentem az utcán, felnéztem, és a nevedet látom!… Gondoltam, ez csak te lehetsz… Éppen nyomtam volna a gombot, de jöttek kifelé, én pedig benyomultam…

ÜGYVÉDNŐ       Ülj le, mivel kínálhatlak…

NŐ    De nem akarlak zavarni…

ÜGYVÉDNŐ       Éppen végeztem mára…

NŐ    Nem akarlak feltartani…

ÜGYVÉDNŐ       Van valami piám, én nem iszom, mert vezetek, de te nyugodtan…

NŐ    Nem szoktam, köszönöm… Nem vezetek, nincs kocsim, de nem iszom… Ez nem igaz, nem szoktam erre járni, te mióta?

ÜGYVÉDNŐ       Elég régen… Eleinte béreltem, aztán megvettem… A többi szobában is ügyvédek vannak, bérlik tőlem… Úgyhogy ez már saját… Nem jó, ha otthon dolgozik az ember, jobb, ha el kell járni valahová…

NŐ    Puritán…

ÜGYVÉDNŐ       Nem a külcsín számít, hanem a belbecs…

NŐ    A Cvetók!…

ÜGYVÉDNŐ       Azt mondta, hogy ez sajnálatos módon kimaradt Az ember tragédiájából.

NŐ    Azt mondta, hogy Arany ezt is beleírhatta volna Az ember tragédiájába. A külcsín meg a belbecs…

(Nevetnek.)

ÜGYVÉDNŐ       Mi van veled? Mi volt veled? Mesélj!

NŐ    Semmi különös… Nem is tudom… Hülyén alakult…

ÜGYVÉDNŐ       Hülyén szokott alakulni…

NŐ    Kár, hogy sose volt osztálytalálkozónk.

ÜGYVÉDNŐ       Nincs, aki megszervezze. Nekem nem volt kedvem hozzá.

NŐ    Bennem néha felmerült, de nekiállni, összegyűjteni a címeket, a telefonokat… Úgyhogy nem… Persze ha lett volna mivel büszkélkednem…

ÜGYVÉDNŐ       A lakónyilvántartóban kellene kutakodni… www.nyilvantarto.hu.

(Kis csönd.)

NŐ    Azért az utcán felismertelek volna!

ÜGYVÉDNŐ       Á, hol vagyok én már magamtól… Sok idő ez… Több mint harminc év…

NŐ    De, tényleg, felismertelek volna, csak nem szoktam erre járni… – Azt tudtam, hogy ügyvéd lettél…

ÜGYVÉDNŐ       Te a nyelvekkel… Gyerekek?

NŐ    Van egy gyerekem… Iszonyúan édes… Még kicsike… Nekem nem lett, és hol volt pali, hol nem volt pali, de éppen volt pali… Úgy döntöttem, hogy ideje örökbe fogadni… Kicsit tiltakozott, neki a puncim kellett, nem a gyerek, de végül belement… Akkor aztán elkezdtünk ügyintézni…

ÜGYVÉDNŐ       Azt mondják, idegőrlő…

NŐ    Több mint egy évig tartott… Mire megkaptuk a papírokat, és a miénk lett, a pasasom lelépett… Így is, úgy is elment volna, a gyerek csak meggyorsította… Életem legjobb döntése volt… Addig egyik döntésem se jött be, de ez a kicsi kölök voltaképpen megoldott mindent…

ÜGYVÉDNŐ       Ja, a gyerekek. Csak aztán felnőnek. És annyi.

NŐ    Mondták, hogy neked több is van.

ÜGYVÉDNŐ       Három darab. Három apától. Felnőttek, úgyhogy most már végképp mindegy.

NŐ    Három gyerek!

ÜGYVÉDNŐ       Két fiú, egy lány.

NŐ    Az enyém fiú. Iszonyú édes.

(Kis csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       Kétszer voltál férjnél, igaz?

NŐ    Igen.

ÜGYVÉDNŐ       Ismerem az ügyvédeidet…

NŐ    A tied is kicsi szakma lehet. Érthető, hogy nem hozzád fordultam…

ÜGYVÉDNŐ       Hát persze.

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       (nevet) Amikor a Suhajda az oroszóra elején elkezdett pakolni… Megvárta, amíg bejött a tanárnő, akkor fogott hozzá… A Suhajda felvette a kabátját, hangosan azt mondta, hogy „Csókolom, tanárnő”, és hazament!

NŐ    A tanárnő nem merte észrevenni… Fel se mert nézni… Azt válaszolta, hogy „Szervusz, fiam”…

ÜGYVÉDNŐ       És a Suhajda már ott se volt!

NŐ    Egyszer se jött vissza az órára… A tanárnő még percekig belebújt az osztálykönyvbe… Fel se nézett, csak a mutatóujját emelte fel: látlak!

ÜGYVÉDNŐ       Látlak ott hátul, Kamcsatkán!

(Nevetnek.)

NŐ    És amikor a Cvetók megfogta a kilincset, amelyik lejárt, belülről… És levette…

ÜGYVÉDNŐ       És kidobta az ablakon!

NŐ    Előtte megkérdezte: „Kidobjam?” Mire az osztály: „Tessék kidobni!”

ÜGYVÉDNŐ       És kidobta! És lakatost kellett hívni, hogy kimehessünk a teremből!

NŐ    A Cvetók kiabált le az udvarra, hogy „szerezz egy lakatost, fiam!”…

(Nevetnek.)

NŐ    Emlékszel a Galántaira?… Mindenki bele volt zúgva… Te is…

ÜGYVÉDNŐ       Én nem annyira…

NŐ    Dehogynem, egész éjszakákat mászkáltál a háza előtt… A felesége még ki is kiabált néha, hogy hess, picsába, kurva macskák…

ÜGYVÉDNŐ       Ki is öntött valamit… Ti meg, hülyék, huhogtatok, ahelyett, hogy nyávogtatok volna!

NŐ    Találkoztál vele aztán? A Galántaival?

ÜGYVÉDNŐ       Valamikor később összefutottunk… Volt valami ügye.

NŐ    Szép volt, okos, jó szagú… A Galántai… Hogy bele voltam zúgva… Évekkel később is álmodoztam róla.

ÜGYVÉDNŐ       Annyira nem volt jó szagú a Galántai…

NŐ    Mi van vele? Hol él? Mit tudsz róla?

ÜGYVÉDNŐ       Azóta egy vén fasz lehet. Mennyi most, hetvenöt? hetvenhat? De már akkor egy vén fasz volt, a Galántai.

NŐ    Még évek múlva is eszembe jutott…

(Csönd.)

NŐ    (feláll) Én csak egy fél percre… Megláttam a névtáblát, gondoltam, hátha te vagy az…

ÜGYVÉDNŐ       Én vagyok.

NŐ    Jó, akkor én megyek is.

(Ügyvédnő is feláll.)

NŐ    Szóval ügyvéd lettél… Azt tudtuk, hogy jogi karra jársz…

ÜGYVÉDNŐ       Favágás. Évekig válópereket vittem, pár éve ingatlanban nyomom… De az is csak favágás. Semmi kreatív. Nem kell gondolkozni.

NŐ    Ingatlan? Kéne nekem egy ingatlanos.

ÜGYVÉDNŐ       Dunát lehet velük rekeszteni.

NŐ    Nem ismerek egyet sem.

ÜGYVÉDNŐ       Olyat kérdezz, akinek jók a tapasztalatai. Rengeteg a csaló.

NŐ    Hát persze. Mint mindenütt és mindenben.

ÜGYVÉDNŐ       Isteni, hogy beállítottál… Biztos összefutunk valahol…

NŐ    Neked nincs egy ingatlanosod? Épp cserélni akarok… Vagy ha nem is cserélni, azt mondják, az nem szokott összejönni, de venni és eladni.

ÜGYVÉDNŐ       Igen, a csere, az nem nagyon megy.

NŐ    Tényleg! Ha ingatlannal foglalkozol, te biztosan tudsz ajánlani…

ÜGYVÉDNŐ       Biztosan tudok, de neked hogy ajánlanék, osztálytársnak, barátnőnek! Mi barátnők voltunk…

NŐ    A legjobb barátnők… Nem is nagyon értem, miért lett vége.

ÜGYVÉDNŐ       Más egyetem, más közeg…

NŐ    Attól még nem kellett volna.

ÜGYVÉDNŐ       Vidéken szültem.

NŐ    Nem mondták.

ÜGYVÉDNŐ       Nem volt könnyű nekem akkoriban… El akartam bújni.

NŐ    Aztán hallottam, hogy feltörtél.

ÜGYVÉDNŐ       Az csak a pénz.

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       Nagyon jó, hogy bekopogtál! Tényleg! – Szia!

NŐ    Szia!

ÜGYVÉDNŐ       Itt megtalálsz. Vagy a neten. A nevem egybe, és gmail.com. Vagy a skype-on, elöl a keresztnév.

(Összecsókolóznak.)

NŐ    (kifelé indul, megáll) Kéne nekem egy ingatlanos. Mondjál már nekem valakit.

ÜGYVÉDNŐ       Nem merek én ajánlani senkit. Miért, nem férsz el a gyerekkel? Lett egy pasi?

NŐ    Nincs pasi, és elférek a gyerekkel… De az van, hogy abban a lakásban történt meg velem minden hülye kapcsolat… Még a szüleim fizették be, ott lakom huszonöt éve… És unom…

ÜGYVÉDNŐ       Más lakásban ugyanaz történt volna. Miért, rossz környék?

NŐ    Jó környék, szép lakás… De én mégis szabadulni akarok… Ott ment el az életem… Legalább vénségemre… És hátha lesz még másutt valami… Valaki… Érted…

ÜGYVÉDNŐ       Olyankor költöznek a leggyakrabban, amikor már megromlott a kapcsolat, hátha az új helyen rendbe jön… És akkor születik a legtöbb gyerek. Hogy majd a gyerek megoldja. Nem oldja meg.

NŐ    Hát persze, tudom én…

ÜGYVÉDNŐ       Ne költözz te sehová. Örülj, hogy fedél van a fejed fölött. Nagyon könnyű elveszíteni. Mindjárt felnő a gyerek, te így is, úgy is ott maradsz egyedül…

NŐ    Jó, hát nyilván…

ÜGYVÉDNŐ       Két-három évente költöztem nagyobb házba… ilyen medence, olyan edzőterem, erkély, terasz, kacsaláb… Ilyen kert, olyan kert… Ilyen kilátás, olyan panoráma… Hegyvidék, dombvidék… De az ember két hét múlva sehol se néz kifelé az ablakon, akár be is lehetne falazni… A vakablakra ragasztott tájképes tapéta ugyanannyit ér… Hathavonta új tájkép, és a költözés meg van oldva… Kétévente cseréltem a kocsimat nagyobbra, hogy végképp ne tudjak parkolni a városban… Egy darabig elvan az ember azzal, hogy berendezi, de aztán egyszer kész lesz… Semmire se megoldás. Fél pillanatig bírok csak örülni, ha nagyot kaszálok, de aztán semmi…

NŐ    Nagymenő lettél, mi?

ÜGYVÉDNŐ       Akkor nem itt ülnék, hanem Sausalitóban szivaroznék.

NŐ    Az hol van?

ÜGYVÉDNŐ       San Franciscó-i öböl, a Golden Gate túlpartja. Egy kaliforniai Szentendre. Tiszta giccs az egész, a turistáknak.

NŐ    De jártál ott?

ÜGYVÉDNŐ       Hol nem jártam? De nem ott élek. Ahhoz be kellett volna szállni a privatizálásba, tanácsadónak a pártokhoz… nyelveket kellett volna tudni, hogy odakint moshassam a pénzüket…

NŐ    A Cvetók elég jól megtanított minket angolul.

ÜGYVÉDNŐ       Rá kellett volna feküdnöm, már nem hiányzott sok, de lusta voltam, és jöttek a gyerekek… Ki kellett volna menni Brüsszelbe, mert csak ott lehetett igazán nagyot kaszálni…

NŐ    Most mondtad, hogy csak pillanatokra tudsz örülni a pénznek.

ÜGYVÉDNŐ       De nem mindegy, hogy mennyinek!

NŐ    Az a Brüsszel is undorító lehet.

ÜGYVÉDNŐ       Miért, az nem undorító, hogy átverem az ügyfeleimet? Ráadásul apróért… Kisstílű lettem… Sokszor gondoltam rá, hogy ha nincs a te kóros ambícióhiányod, más lett volna a pályám…

NŐ    Miattam nem lettél gazdag?

ÜGYVÉDNŐ       Annyi a pénzem, mint a pelyva, de lehetne százszor több is… Úgyhogy nem lettem nagymenő…

(Csönd.)

NŐ    Ha lenne egy vidéki ház, akár felújítandó, nagy kerttel, vagy telekkel, jó levegőn, ami jót tesz a gyereknek…

ÜGYVÉDNŐ       Miért, beteg?

NŐ    Nem, hála istennek.

ÜGYVÉDNŐ       Akkor minek?

NŐ    Persze a kék busz vonalán, mert nem tudok vezetni… Hogy kint is legyünk, bent is legyünk… Lehetne kutya, macska… A gyereknek… Minden, ami nekem nem volt… Hinta a kertben… Libikóka a kertben… Nincs ilyen ház a kínálatodban? Úgy harminc-harmincöt millióig el tudnék menni, ha eladom a lakásomat, persze… Jó környék, most magasak az ingatlanárak… Nem tudsz ilyen házat?

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       De tudok.

NŐ    Na ugye! Mondom én! – Hát ha ez nem a végzet, akkor semmi! Megyek az utcán leszegett fejjel, véletlenül felnézek, és mit látok? A nevedet! – Van ilyen ház!

ÜGYVÉDNŐ       Van. (leül)

NŐ    (leül)

ÜGYVÉDNŐ       De mondom, nem jó, ha barátnak vagy családtagnak… A foglalkozást és a magánéletet ajánlatos elválasztani…

NŐ    Hol van? Mekkora?

ÜGYVÉDNŐ       Már éppen mentem volna… Adok egy névjegyet, gyere vissza máskor, előtte egyeztetjük…

NŐ    Csak van rám még két perced.

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       Közvetlenül a városhatárnál. Szinte alpesi levegő. A kék busz öt perc gyalog. Nagy ház, persze meg kell csináltatni, mert gazdasági épületnek épült. Csöveket, villanyt, mindent… Mókusmező.

NŐ    Hol van az?

ÜGYVÉDNŐ       Megmutatom a térképen, ha akarod. Nyissam ki a notebookot?

NŐ    Ha már éppen mentél volna, akkor majd eljövök máskor… Hivatalosan…

ÜGYVÉDNŐ       (elővesz egy névjegyet) Hívjál fel, és megbeszéljük, mikor… Kiviszlek kocsival, és megmutatom… Persze talán jobb, ha busszal mégy ki, hogy mennyire van messze…

NŐ    Nyugodtan vigyél ki, mert ha megtetszik, akkor úgyis sokat fogok buszozni…

ÜGYVÉDNŐ       Igaz.

(Nő elveszi a névjegyet, elteszi. Feláll.)

NŐ    Akkor felhívlak.

ÜGYVÉDNŐ       Jó.

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       Nem puszilkodunk, mert ügyfél lettél.

NŐ    Hát persze. Akkor hívlak! (kimegy)

ÜGYVÉDNŐ (áll, hezitál, majd a mobilján tárcsáz) Szia. Kapás van. Mókusmező.

(Kikapcsolja a notebookot, lezárja, felveszi a táskáját, kimegy.)

 

Második jelenet

(A szín üres. Kisvártatva bejön Nő és Ügyvédnő.)

NŐ    Mindig amerikai konyhát szerettem volna, mint a filmekben… nagy tér, látni, ahogy süt-főz valaki, odakint meg a kert… Nekem olyan pasas kell, hogy ülök a hatalmas ebédlőasztalnál, ő kötényben süt-főz, sürgölődik, és én nézem… Mint a moziban…

ÜGYVÉDNŐ       Kötényben?! A pasas?

NŐ    Igen… Pucéran…

(Nő leül a bal oldali fotelbe, Ügyvédnő az asztal mögötti székre, kinyitja a notebookot, bekapcsolja.          )

NŐ    Az a jó, hogy mindent meg lehet tervezni, még a falakat is… Hogy ennyire üres… Kéne majd egy tervező, aki micsoda, az is egy szakma…

ÜGYVÉDNŐ       Épületgépész.

NŐ    Az, az! Biztos van neked épületgépészed.

ÜGYVÉDNŐ       Van. De nem nagyon olcsó.

NŐ    Nem minden évben csináltatok terveket. – Még valami, nagyon fontos. Nekem ne baráti alapon intézd ezt a dolgot. Hadd fizessem meg az ügyvédi díjat.

ÜGYVÉDNŐ       Ne viccelj már, felvet a pénz.

NŐ    Akkor is. Baráti alapon ne.

ÜGYVÉDNŐ       Neked egyáltalán nem kéne csinálnom… Van egy csomó ügyvéd, tudok ajánlani.

NŐ    Ne sértsél meg, jó? Meg fogom érdeklődni, hány százalék az ügyvédi díj, és megkapod. Nem mondod meg?

ÜGYVÉDNŐ       Nem.

NŐ    Jó. Akkor megérdeklődöm.

(Csönd, Ügyvédnő velünk szemben a képernyőt tanulmányozza.)

ÜGYVÉDNŐ       Azért van egy csomó hátránya… Nincs alápincézve, úgyhogy elég hideg… Melléképület volt, istálló vagy cselédház, meg nem mondom…

NŐ    Jó, majd szigeteltetek… Padlófűtést is lehet csináltatni… Lehet, nem?

ÜGYVÉDNŐ       Biztosan lehet…

NŐ    Mezítláb fogunk közlekedni a házban, a gyerek meg én…

ÜGYVÉDNŐ       Érdemes lenne kutat ásatni, és szippantót hívni, olcsóbb, mint a vizet bevezetni… A kútásás is engedélyköteles ugyan, és meg is adóztatják, méghozzá évente, de így is megéri…

NŐ    Vezessék csak be a vizet. Mit tudom én, milyen lenne az a kútvíz, arzénes vagy fekáliás, jobb, ha bevezetik.

ÜGYVÉDNŐ       A vezetékes víz is engedélyköteles… Mint minden… Azért egy ilyen vadregénynek megvannak a hátrányai…

NŐ    De a kilátás!… körben a hegyekre… egy lanka közepén… Hihetetlen… Ennyire közel Pesthez…

ÜGYVÉDNŐ       A busz csak negyedóránként jár, este félóránként…

NŐ    De jár, és közel a megálló! Egy kis erdei séta…

ÜGYVÉDNŐ       Éjszaka egyedül nem nagyon kellemes…

NŐ    Nem kell éjszaka egyedül mászkálni.

ÜGYVÉDNŐ       Ott már nincs is közvilágítás.

NŐ    Viszek zseblámpát. Vagy világítok a mobilommal. – A végállomáson van közért és patika!…

ÜGYVÉDNŐ       Befelé csak egy útvonal van, bedugulhat.

NŐ    Nem muszáj csúcsforgalomban közlekedni…

ÜGYVÉDNŐ       A gyerek iskoláját meg kell majd oldani…

NŐ    Biztos van a környéken – és mindenért kárpótol a levegő! – Utánanéztem, mi volt ez a Mókusmező régen. Úgy hívták, hogy Eichelwiese… Láttam a neten egy 18. századi térképet… Ebből lett a Makkosmező… És amikor a hatvanas években parcellázni kezdték, a Makkosmező nem volt nekik elég elegáns, akkor lett Mókusmező, hogy ne a röfögő disznóra gondoljanak a népek, hanem a helyes kis mókusra…

ÜGYVÉDNŐ       Mindig mindenkit át akarnak verni. Nem is feltétlenül rossz szándékból, hanem ösztönből. Csak úgy. Általában sikerül.

NŐ    A gyereknek nem is merem megmutatni, szóba se hozom, amíg nem a miénk… Mert mi van, ha mégse sikerül, de ő már megszerette…

ÜGYVÉDNŐ       Ne is mutasd meg neki, persze. – Talán nem ártana, ha megnézné egy statikus.

NŐ    Minek? Jó állapotban van.

ÜGYVÉDNŐ       Nem tudom, például hogy nincsenek-e vályogtéglák beépítve, ilyenek…

NŐ    Á, nem, akkor nem maradt volna fenn… És nem is akarok emeletet ráépíteni, elég nekünk az a százhatvan négyzetméter… Kilencvennel több, mint a mostani lakásom… Őrület! És micsoda álomszép helyen!

ÜGYVÉDNŐ       Szerencse kell, hogy ilyet találj…

NŐ    Ja! (a táskájából kivesz egy szerencsepatkót) Emlékszel?

ÜGYVÉDNŐ       (kis csönd) Az enyém is megvolt sokáig, de annyit költöztem, hogy…

NŐ    Én csak egyszer. Most fogok másodszor. – A tiéd.

ÜGYVÉDNŐ       Köszönöm, de inkább maradjon a tiéd…

NŐ    Neked hoztam. Én már eleget láttam.

ÜGYVÉDNŐ       Köszönöm. (átveszi a patkót, leteszi az asztalra) Akkor kaptuk, amikor ballagás után utoljára felmentünk az osztályterembe… Lelki fröccs is volt…

NŐ    „Sose feledjétek: azért olvassatok sokat, hogy…”

(Innentől kórusban.)

NŐ, ÜGYVÉDNŐ         „…ne váljék kietlenné a lelketek!”

(Nevetnek.)

NŐ    Mondtam anyámnak, hogy felbukkantál… Borzasztóan örült… Tudod, mennyire szeretett!… Kérdezte, hogy mi van veled… És üzeni, hogy látogasd meg…

ÜGYVÉDNŐ       Köszönöm szépen.

NŐ    De tényleg, boldoggá tennéd!

ÜGYVÉDNŐ       Persze, örömmel, csak be kell osztani…

(Csönd. Kint lépések, balról bejön Ingatlanos, negyvenes férfi.)

INGATLANOS    Szia!

ÜGYVÉDNŐ       Az ingatlanos.

INGATLANOS    Csókolom!

NŐ    Jó napot.

INGATLANOS    (leveti magát a szemközti fotelbe, kigombolja a bőrkabátját) Nem akartam késni, szerintem nem késtem…

NŐ    Nem késett.

INGATLANOS    Na szóval, csókolom, meg tetszett nézni, ugye? Hogy tetszett?

NŐ    Nagyon.

INGATLANOS    Isteni hely. És ilyen árért!… Amikor minden ingatlan csak megy fölfele!… Ha jól vagyok értesülve, gyerek is van… Hát az a gyerek odalesz… Egy privát állatkert… Etetheti a vadmalacokat, amikor ott vonulnak át… Csak arra kell ügyelni, hogy a kerítés elég magas legyen, különben átugrálnak az őzek, és lezabálják a fakérget… – Az árat mondtad, ugye?

ÜGYVÉDNŐ       Mondtam.

INGATLANOS    Nem kell rögtön az egészet, a fele ráér kulcsátadáskor…

NŐ    Erről még nem beszéltünk.

INGATLANOS    Hát pedig alapvető, kezicsókolom. Ilyen árért és ilyen fizetési feltételekkel!… Csak az eleje sürgős… És készpénzben…

NŐ    Mármint hogy mi a készpénz?

INGATLANOS    A foglaló. Az legyen készpénz.

NŐ    A foglaló?

INGATLANOS    Négy milla. Kápé. És az elég sürgős, mert a többi ingatlanomnál van, ahol éppen be kell fizetni, meg ki kell fizetni, a vállalkozót, az anyagot, az ilyen-olyan engedélyeket…

NŐ    Négymillió?

INGATLANOS    Készpénzben. Foglaló. – Elmondtad neki, mi a foglaló?

ÜGYVÉDNŐ       Még nem.

INGATLANOS    A foglaló, kezicsókolom, az nem előleg, hanem a komoly szándék alátámasztása. Általában a vételár tíz százaléka szokott lenni. Ha nem lesz az üzletből mégse semmi, akkor a duplája jár vissza, tehát magának nem a négymillió, hanem nyolc. Mármint ha a mi hibánkból nem jön létre az üzlet. Ha viszont a maga hibájából nem jön létre, akkor az a négy milla nálam marad. És magának elúszott.

NŐ    Ja, a foglaló, az ilyen, hallottam róla. Igen.

INGATLANOS    Mert a foglaló, az nem előleg. Az előleg nem jár duplán vissza, ha bármi történik. Jó ezt előre tisztázni. És a foglaló nem is a törlesztés első részlete. Én mindig mindent előre tisztázok. És hát a foglaló, az kápé, mert a többi várhat még a számlán, de a foglaló, az nem tud várni.

NŐ    Igen.

ÜGYVÉDNŐ       A foglalót általában ügyvédi letétbe szokták helyezni.

INGATLANOS              Óvatosságból. De hát ahogy hallom, közöttünk nincsen óvatosság, mert jó ismerősök tetszenek lenni…

NŐ    Osztálytársak voltunk.

INGATLANOS    Hát az tényleg, igazán! – Osztálytársak!

NŐ    Harminc éve ismerjük egymást… Harmincöt…

INGATLANOS    Az már egy dolog! Nekem is pár éve lett volna a húszéves érettségi találkozóm, de elmaradt, úgyhogy majd néhány év múlva lesz megtartva… Addig nem öregszünk, vagy csak nagyon visszafogottan… Építőipari szakközép… Már egy csomóan nem is élnek, halálra itták magukat… (nevet) Mi elég korán kezdtük… Na szóval, a foglaló nekem elég gyorsan kéne, csókolom, mert nagyon sok végén égetem a gyertyát, itt is kell egy-két milla, ott is kell egy-két milla, aztán persze minden megvan, persze, de van úgy, hogy az egyik helyről pár napra kölcsönadok magamnak a másik helyre… kamatmentesen… Mindenki ezt csinálja, hogy menjen a szekér…

NŐ    Ismer maga épületgépészt? Aki megtervezi a csöveket, a fűtést, a vizet…

INGATLANOS    Ismerek, hát hogyne ismernék, kezicsókolom, tudok én hozni szakembert, amennyi csak kell… Igényes vevőnek igényes munkát.

ÜGYVÉDNŐ       Nem árt azért körülnézni a piacon.

INGATLANOS    Az sosem árt. Annyira semmi se lehet sürgős. Csak a foglaló. Vannak más érdeklődők is, tetszik tudni, akik letennék a foglalót…

NŐ    Nem is mondtad.

ÜGYVÉDNŐ       Nem mondtam.

INGATLANOS    Csak azért említem, mert van, amelyik öt millát perkálna le azonnal…

NŐ    Ötmilliót?

INGATLANOS    Hát persze, mit tetszik gondolni, egy ilyenért?! Az ilyet veszik, mint a cukrot!

NŐ    Ötmilliót, készpénzben?

INGATLANOS    Persze, kezicsókolom.

NŐ    Ha ilyen nagy az érdeklődés, miért nincs már eladva?

INGATLANOS    Hát ez az, kezicsókolom, nagyon jó a meglátás, az éleslátás kitűnő! – Mert csak most került a piacra! Azért!

NŐ    Ez annyira új?

ÜGYVÉDNŐ       Nemrég örökölték.

INGATLANOS    Az a helyzet, kezicsókolom, hogy én örököltem. Most a múlt héten.

NŐ    Huh. A magáé?

INGATLANOS    Az enyim. Én árulom.

NŐ    Azt hittem, maga a közvetítő, aki jutalékért…

INGATLANOS    Általában hogyne, ahogy tetszik mondani. De ez most nem általában, ez a kivétel. Úgyhogy ez után én nem is kapok jutalékot. Magamtól? Egyik zsebemből a másikba? Á, nem. Úgyhogy ez a kivétel. Különben olyan négy-öt százalék lenne, vagy akár tíz-tizenöt, megállapodás szerint. Nem én vagyok a piacon a legdrágább, tessék nekem elhinni.

NŐ    Ilyet örökölni!… A szülei?

INGATLANOS    A feleségem. Meghalt szegény. Vagyis én most özvegy vagyok.

NŐ    Őszinte részvétem.

INGATLANOS    Nem sok időt voltunk együtt. A kórházban vettem el a halála előtt három nappal, másnap végrendelkezett, két nap múlva meg is halt.

(Csönd.)

NŐ    Talán nem illik, de mi baja volt, hogy ilyen fiatalon?

INGATLANOS    Annyira nem volt fiatal, hetvenéves. Élhetett volna még, de hát azért ez már kornak számít, ugye.

NŐ    Hetvenéves?

INGATLANOS    Hát igen. A hetvenegyedikben. Még él az anyja, az kilencven múlt, és nagyon eleven.

NŐ    De maga mennyi? Negyven?

INGATLANOS    Olyasmi. Ez már nekem a negyedik özvegységem, kezicsókolom. Mindegyik feleségem idősebb volt nálam. Engem az ilyenek vonzanak. Nem vagyok pedofil, éppen ellenkezőleg, hogy is hívják az olyat, ami én vagyok?…

ÜGYVÉDNŐ       Gerontofil.

INGATLANOS    Az, az! Hozzájuk vonzódom, hát mit csináljak? Bűn ez? Nem bűn! És soha semmilyen bíróság nem talált kivetnivalót, pedig mindig bepereltek a rokonok, persze, és mégse! Hát mi közük van hozzá, hogy három napot éltünk házasságban, vagy ötöt, vagy éveket? Én mindet látogattam, különben nem írják alá, tanúk előtt, a végrendeletüket! És hiába támadták meg, soha nem sikerült nekik! Mindegyik feleségem észnél volt, amikor aláírta! Sok ám a rosszakaró, ha örököl az ember. Nem bírják elviselni, hogy mért nem ők! Hát mert nem ők! Azért!

(Csönd.)

NŐ    Ez a mókusmezei ház, ez egy hetvenéves asszonyé volt?

ÜGYVÉDNŐ       Ez is, meg még néhány ingatlan… Mindegyik elég jó helyen… De azok téged szerintem nem érdekelnének…

(Csönd.)

INGATLANOS    Én csak kettőt örököltem, a másik négyet az anyjára hagyta, mégis be akar perelni… Kilencvenéves múlt, és még pereskedni akar! Megüzente! Mi? Hát nem egy jó fej? Na de hát tudjuk, hogy nem az a vénséges hülye néni akar pereskedni, hanem a maffia. A nénit tolják előre, de a lakásmaffia akarja megszerezni, az egyik a sok közül. Az egyik nemzetközi. Vannak, tetszik tudni, a hiénák. Mindenért nyomulnak. Nincs az a lerobbant sufni, ami ne kellene nekik. Meg is értem. Le kell hajolni, fel kell szedni, arany vagy csikk, mindegy. Szóval jó, ha gyorsan tetszik adni foglalót, mert akkor igazságosan tudom eldönteni, hogy magának-e, vagy a másiknak-e. És akkor nem lehet azt mondani, hogy én részre voltam hajolva.

(Csönd.)

NŐ    És mikor kéne?

INGATLANOS    Hát, ha nem is most azonnal, de két napon belül.

NŐ    Honnan szedjek össze két nap alatt négymilliót, készpénzben?! Nekem nincsen pénzem! Ez kétévi nettó fizetésem!

INGATLANOS    Értem én, kezicsókolom, én akkor megyek is, nagyon örültem a találkozásnak… (ülve marad)

NŐ    Úgy gondoltam, hogy meghirdetem a lakásomat, és ha az érte járó összeget átutalják, utána tudok utalni én… Vagy ilyen nincsen?

ÜGYVÉDNŐ       De van. Persze hogy van.

INGATLANOS    Ilyen a többség. Nem is kell most a teljes összeg, csak a foglaló.

NŐ    Csak! Négymillió készpénzben, két nap alatt!

ÜGYVÉDNŐ       Nehogy azt hidd, hogy rábeszéllek. – (Ingatlanoshoz) Kétévi fizetése.

INGATLANOS    Hát igen…

(Csönd.)

NŐ    Én nem vagyok jómódú. Megélek, de nem vagyok jómódú. Műszaki fordításból élek, azt nem fizetik agyon.

INGATLANOS    Ja, hogy fordító tetszik lenni… Nyelvek! Jó lehet.

(Kis csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       (Nőhöz) Nagyon szép telek, de lesz még ilyen.

INGATLANOS    Most ugye a feleségem rokonai perelni akarnak, és ha lesz erről döntés, akkor széljegyzetbe kerül… Mármint hogy az ingatlan per alatt van.

ÜGYVÉDNŐ       Perfeljegyzés, úgy hívják.

INGATLANOS    De ez nem megy olyan gyorsan. És aki megveszi, mielőtt a széljegyzet rákerülne, az jóhiszemű vásárló, és az övé marad.

ÜGYVÉDNŐ       Lehet ilyen szerződést kötni, csak rizikós… A vevő ráfázhat… Persze perelhet… A perfeljegyzési bejegyzés nem akadálya az elidegenítésnek. Az elidegenítési tilalmat a felperesnek külön kell kérelmeznie.

(Csönd.)

NŐ    Ha elég gyorsan lefizetem a foglalót, az enyém lesz?

INGATLANOS    Meg tetszett érteni. Nem mindenki ilyen gyors felfogású. Elismerésem.

(Csönd.)

NŐ    Honnét vegyek én négymilliót? Két nap alatt?! Anyám háromévi nyugdíja! Nekem kétévi fizetésem!

INGATLANOS    Az a helyzet, hogy az ötmillió jobb lenne. A másik ügyfél annyit bír letenni. Foglalónak.

NŐ    Hát az már szinte mindegy, négymillió vagy ötmillió.

ÜGYVÉDNŐ       Az már tényleg mindegy, ha nincs rá esély…

(Csönd.)

INGATLANOS    Vannak mindenféle konstrukciók… Hitelkonstrukció, tetszik érteni. A volt feleségem ilyeneket intéz egy bankban.

NŐ    Ő is meghalt már?

INGATLANOS    Nem, ő él, csak rég nem lakunk együtt. Ő annyi idős, mint én vagyok. El vagyunk válva. Úgyhogy tőle nem örököltem, sőt én fizettem őneki… Megkérdezhetem tőle, van-e valamilyen kedvező kölcsönkonstrukció… aránylag alacsony kamatozású, sok évre… Hívjam fel?

ÜGYVÉDNŐ       Ne hívd fel, mert saját erő úgy is kéne… És az nincs, ha jól értem.

NŐ    Hát nem nagyon van. Máról holnapra élünk…

INGATLANOS    Ilyen a többség, értem én. Ezért kell a személyi hitel.

NŐ    Nem lehetne várni, hogy átgondoljam?

ÜGYVÉDNŐ       Nincs sok értelme. Az ilyesmi nem átgondolás kérdése. De legalább tudom, hogy milyen házra vágysz, és ha legközelebb lesz, majd szólok.

INGATLANOS    (kigombolja a kabátját) Ilyenkor adják el a dugi ékszert, vagy vágják be a zaciba. Ki szokott derülni, hogy mégis többet ér, mint gondolták. A becsüs sem mindegy, van ilyen is, meg olyan is. Szólhatok egy havernak, negyven évet húzott le a szakmában, látott már minden csudát. Egyszer egy valódi Tintorettót vittek hozzá, nem hitt a szemének… Hívta a szakértőket, nézték, hát nem egy Tintoretto?! Na akkor gyorsan el is adta, nehogy már betörjenek hozzá, mert az ilyesminek híre megy, úgyhogy a harmadik vevőtől lopták csak el, bár addigra kiderült, hogy mégse Tintoretto, hanem csak a műhelye, de így is négyszázszorosára ment fel az ára…

(Csönd.)

NŐ    Két nap nem lesz elég.

ÜGYVÉDNŐ       Nem kell erőltetni, ha nem megy könnyen. Ne verd magad adósságba egy életre. Valami készpénzed maradjon, mert bármikor bármi beüthet. Betegség, baleset…

NŐ    Igen, de annyira szép hely…

ÜGYVÉDNŐ       Bánom már, hogy kivittelek.

NŐ    De nem, nagyon hálás vagyok, az ilyet látni kell!

ÜGYVÉDNŐ       Sok a négymillió, belátom…

INGATLANOS    Inkább öt. Egy napig se marad nálam, szét kell rögtön osztanom ide meg oda… De mondom, egy jó kis személyi hitel, és meg van oldva…

ÜGYVÉDNŐ       Esetleg én is segíthetek…

NŐ    De nem, nem, szó se lehet róla! Az üzlet meg a barátság két külön dolog!

INGATLANOS    A személyi hitel lenne a legegyszerűbb… Minden bankban vannak olyan konstrukciók, amik nem nyilvánosak… A haveroknak, a politikusoknak, a családnak, ilyeneknek… Mondom, a volt feleségem ezzel foglalkozik, és az engem nem mer átvágni, mert elharapom a torkát…

NŐ    Nem tudom, mi nem szoktunk adósságot csinálni…

INGATLANOS    Maradinak tetszenek lenni, pedig az a legjobb üzlet, adósnak lenni! Meg tetszik venni azt a házat Mókusmezőn, és két hét múlva tovább tetszik adni ötven százalék felárral! Rengetegen ebből élnek! Őszinte leszek, én is ebből élek… Ebből van a bőrkabátom, miért, nem jó? És van még otthon ugyanilyen három! Egy közepes érettségivel!…

NŐ    Az nem úgy van, hogy ha valaki eladja az ingatlanát, adózni kell utána?

ÜGYVÉDNŐ       Ha a szerzést követő öt éven belül adja el. De az adó a nyereség után évente progresszíve csökken… És öt év múlva nulla.

INGATLANOS    És ha nagy a különbözet a vételi ár meg az eladási ár között, és persze az eladási a nagyobb, a felét nem kell bevallani, annyit még elnéznek, a másik fele meg bőven belefér! És tovább tetszik lépni egy drágábba, és így tovább! Mennek fel az árak, amíg ilyen vacak a kamat! És ha még fel is tetszik újítani egy kicsit, akkor aztán még nagyobb a felár. – Na mindegy. Akkor én most megyek is. (feláll, gombolkozik) Szia, csókolom!

NŐ    Várjon egy kicsit…

INGATLANOS    Tessék csak nyugodtan tűnődni, van rá két nap… És mindent meg tetszik tudni beszélni nélkülem is az ügyvédnővel, én megbízom benne… (kimegy)

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       A két nap tényleg nem reális.

(Csönd.)

NŐ    A magamét már meghirdettem… A Mókusmező éppen kijönne belőle, ha egyben kifizetik… Aztán valahogy ellaknánk, amíg megcsinálják, lavór, ásványvíz, spirituszfőző… Elég nagy ház, egy-egy sarokban meg lehetne húzódni, és fokozatosan megcsináltatni… A gyerek biztos élvezné… Azt biztosan lehet, hogy pont aznap utalnak nekem, amikor én is utalom… A teljes vételárat a vevőm is, meg én is…

ÜGYVÉDNŐ       Azért beletelik egy-két nap, amíg átmegy a rendszeren…

NŐ    De a foglalóra nem gondoltam…

ÜGYVÉDNŐ       A foglaló nem kötelező…

NŐ    De ha mások megelőznek?…

ÜGYVÉDNŐ       Ezért mondom, hogy lesz még ilyen… Ne lovald bele magadat pont ebbe…

NŐ    De nem, ez nekem pont jó! Éppen ilyenről álmodtam! Illetve nem is mertem volna ilyenről álmodni… De ez a ház az! És van benne valami végzetes, hogy pont erre jártam, és hogy pont itt van az irodád… Megtörténhetett volna, hogy nem veszem észre! És akkor elszalasztom! Rossz belegondolni!

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       Nem kell minden szavát elhinni, nagy hóhányó…

NŐ    Látszik rajta.

ÜGYVÉDNŐ       Én nem bíznék meg benne. Lehet, hogy nincs is másik vevője.

NŐ    Miért ne lenne? Csak a telek maga is megéri, ezen az áron!

ÜGYVÉDNŐ       Na most amit mondott a széljegyzetről… Vagyis a Cé lap… A perfeljegyzés… Nincs az a végrendelet, amit meg ne lehetne támadni. Én nem tudom, mije volt annak a hetvenéves nőnek, és ki mindenkit hagyott hátra, de bármi van is a végrendeletben, az egyenes ági rokonoknak jár a köteles rész. Az anyjának is. Én nem tudom, hogy az mennyi. Nem tudom, voltak-e gyerekei. De minden végrendelet megtámadható.

NŐ    Hát persze.

(Csönd.)

NŐ    De hát ha én jóhiszemű vevő vagyok? Nem ezt mondta?

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       Az az autószalon, ahol a legutóbbi néhány kocsimat vettem, alig használt terepjárókat árul. Németországból hozzák be, eredetvizsgálat, törzslap, minden tiszta, és mégis előfordul, hogy már ők lopott kocsit vettek a német partnerüktől, és hiába volt rendben minden, és hiába volt a magyar vevő jóhiszemű, sőt a magyar autókereskedő is jóhiszemű, és nem vette észre, hogy a motorszámot átütötték, ha kiderül, hogy lopták a kocsit, mert akkor az utolsó tulajdonostól veszik el. Aztán lehet perelni az összes közvetítőt évekig, volt kocsi, nincs kocsi.

NŐ    Még jó, hogy nincsen terepjáróm.

(Csönd.)

NŐ    Tőled is elvették?

ÜGYVÉDNŐ       Tőlem nem tudják elvenni, mert én mindig új kocsit veszek.

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       Nagy kókler ez, hidd el nekem, egy szörnyeteg, egy házasságszédelgő… Behízelgi magát a haldokló vénasszonyoknál, akik azt se tudják, mit írnak alá.

NŐ    Hát én nem leszek olyan hülye, mint azok az öregasszonyok… Én inkább egyedül maradok… Már most is egyedül vagyok, és kibírom…

ÜGYVÉDNŐ       Én a hatóság helyében kivizsgálnám, mivel veszi rá a vénasszonyokat, hogy az utolsó hetekben hozzámenjenek feleségül… Négy egyforma eset azért már feltűnhetne nekik…

NŐ    Á, azok a rablásokat se vizsgálják, a betöréseket se… A gyilkosokat se képesek megtalálni…

ÜGYVÉDNŐ       Hát igen.

(Csönd.)

NŐ    Jó, hát nem tudom… Talán az anyám…

ÜGYVÉDNŐ       Csókoltatom… Még mindig ott lakik?

NŐ    Ott. Neki egyedül túl nagy, de nem akarom kiszakítani a közegéből… Ott élte le az egész életét…

ÜGYVÉDNŐ       Szép lakás. Megér most vagy negyvenet… Többet is…

NŐ    Nem tudom…

ÜGYVÉDNŐ       Persze nem szerencsés, hogy egy idős asszony megtakarítását…

NŐ    Nem tudom, hogy lehetne… – Jó, megyek a gyerekért… Hívlak… Most még ne adjátok oda másnak…

ÜGYVÉDNŐ       Nem adjuk oda.

(Nő el.)

 

Harmadik jelenet

(Jön Ügyvédnő, Ingatlanos.)

INGATLANOS    Ha tényleg összeszedte, akkor van ott még több is! Hajtsunk rá, ne álljunk le… Mondjuk, a másik vevő ráígért plusz kétmilliót…

ÜGYVÉDNŐ       El nem tudom képzelni, honnét vette.

INGATLANOS    A személyi hitelt se ejtsük…

ÜGYVÉDNŐ       (leül az asztalhoz) Kínos az egész, hogy régi barát…

INGATLANOS    (leül a szemben lévő fotelbe) Miért, a többi nem volt sajnálni való? Tiszteletre méltó személyek egytől egyig, ők is egyenlőnek és szabadnak születtek, megvoltak az emberi jogaik, aztán mégis hogy ráfáztak! Jól kinéznénk, ha az érdemeik szerint válogatnánk közülük! Vegyük figyelembe a szociális helyzetüket? Hogy mennyire hasznosak a társadalomnak? A szívem szakad meg némelyikük láttán, de mégis erőt veszek magamon! Nagy pénzt csak a szegényekből lehet kifacsarni, mert a gazdagok attól gazdagok, hogy nem hagyják magukat megkopasztani! Mindig így volt, mindig így lesz! Te is tudod, ebből élsz! Hát akkor?!

(Jön Nő és Mama.)

NŐ    Jó napot. Szia.

MAMA       Szervusz, édes lányom! Hadd nézzelek! Te se lettél fiatalabb!

ÜGYVÉDNŐ       (feláll) Csókolom! Még ilyet!

INGATLANOS    (feláll) Kezicsókolom!

MAMA       Jó napot. – Mondom a lányomnak: én is megyek, ezt látnom kell! Nem örült, úgyhogy bocsássák meg neki, hogy itt vagyok, nem ő tehet róla…

ÜGYVÉDNŐ       De nem, én örülök…

MAMA       Én nem szólok bele semmibe, ti csak tegyétek a dolgotokat! – Maga is csinálja, amit kell!

INGATLANOS    Csinálom én, kezicsókolom.

MAMA       Ne zavartassa magát!

INGATLANOS    Nem zavartatom. – Tessék már leülni, kezicsókolom. Kávét, vizet? Valami rövidet?

MAMA       Nem, nem, semmit, nem akarok zavarni. (leül) De hát nem hagyhattam, hogy ennyi pénzzel egyedül mászkáljon az utcán… Kifigyelik a bankban, aztán az utcán kitépik a táskát a kezéből… Mégis más, hogy ketten… Nincs mivel hozzáláncolni a testéhez a táskát… Az első felét tegnapelőtt vittük be a bankba, a második felét tegnap… Mert mind a kétszer vele mentem… Mondom neki: édes lányom, te intézed, a te életed, de én még ez egyszer vigyázok rád… Elvégre jórészt az én pénzem… Meg a lovagomé. Lett nekem a férjem halála után, te emlékszel a férjemre, ugye, lányom, lett egy rajongóm… Mindennap felhív… A lakásomba nem engedem be, azt már nem, de naponta beszélünk… Megnézettem a neten, melyik az állami bank, hogy oda vigye – egy magánbank még képes, és abban a két napban megy csődbe… Az udvarlóm is ezt javasolta… És ne hagyja, hogy a pénztáros lebeszélje azzal, hogy magas a kezelési költség… Annyit a biztonság megér… Nem is lehet aludni ennyi készpénzzel a lakásban…

NŐ    Én kibírtam volna.

MAMA       Én nem bírtam volna ki.

NŐ    Az én lakásomban lett volna a pénz.

MAMA       Én akkor se bírtam volna nyugodtan aludni! – Mert az ő lakásába is betörhetnek, épp amikor készpénz van otthon, nem? Nemcsak az enyémbe! És ahhoz is ragaszkodtam, hogy amikor ma kivesszük, csatoljon fel néhány övet… Mert még én se vagyok garancia, hogy el bírom hajtani a támadókat… Én is adtam két övet… Gyűrje be a pénzt… Az ostrom után anyám is ezt csinálta, minden fiatal nő… És szénnel kenték be az arcukat, ne szúrjanak szemet az oroszoknak… És kabátot is vegyen fel, azzal nem kelt feltűnést… Mint a strandon, amikor a törülköző alatt öltözik át az ember… – Előveheted.

NŐ    Bocsánat, ha elfordulna…

(Ingatlanos elfordul. Nő kikapcsolja a szoknyáját, egymás után öveket vesz le magáról, amelyek a borítékokat szorították a testéhez. A borítékokat az asztalra teszi. Visszaöltözik.)

NŐ    Remélem, nem számoltuk el.

INGATLANOS    Hát, kezicsókolom, minden elismerésem a maguké… Ilyen rövid idő alatt, csókolom, ez magyar rekord… De legalábbis ifjúsági…

MAMA       Aranyos ember. Számolja meg. – Számold meg te is, édes lányom! Mi is ketten számoltuk meg! És a bankban is leszámolták!

ÜGYVÉDNŐ       Akkor biztos megvan…

MAMA       Mindenkit mozgósítottam… A lovagomat is… Ettől még nem fog megnőni a szarva, a lakásomba továbbra se léphet be, de még akkor hiányzott több mint félmillió… Amikor mondta a lányom, mennyi kéne, és hogy reménytelen, énbennem azonnal felment az adrenalin. Mi az, hogy reménytelen?! Mi ahhoz voltunk szokva, én meg a férjem, hogy mindent nekünk kell megoldani, és meg is oldottuk. Eltartottuk a szüleinket, magunkat, a gyerekeinket – nekünk csak egy gyerek jött össze, de most a generációról beszélek… A lakást mi vettük nekik, mert ők nem lettek volna képesek összekaparni… Valahogy annyira gyámoltalanok!… Persze nem olyanok az idők… De mégse bírnak önállósulni, nem bírnak leszakadni…

INGATLANOS    Azért ne tessék az egész generációra általánosítani… Ismerek egy csomó havert, akik a farkastörvények között is helytállnak!

MAMA       Aranyos ember. Maga biztos jól keres.

INGATLANOS    Nem panaszkodhatok, kezicsókolom.

MAMA       De nyilván meg is dolgozik érte. – És persze kikérdeztem, mi ez a ház, hol van, megéri-e… Már menekült volna, de én még kérdeztem, kérdeztem… – Ugye?

NŐ    Kérdeztél…

MAMA       Na akkor mondom neki: vigyél tőlem, kislányom, bármit, ha annyira akarod, ha ez tenne boldoggá, ha ez az életed álma… – Az győzött meg, hogy te intézed, édes lányom. Akkor a legjobb kezekben vagyunk… Máskülönben halálra aggódnám magam, és bele se mentem volna, de így te vagy a garancia…

ÜGYVÉDNŐ       Én igazán…

MAMA       A jegygyűrűmet nem fogadta el, a bolondos gyerek… De a képeket igen… Annyira megszokta őket, hogy eszébe se jutottak volna magától… Nekem viszont eszembe jutottak. Odanéztem a falra, és rögtön eszembe jutottak. És adtam neki egy szemeteszsákot, amibe belefértek, olyan nagy feketét, a spájzban van egy csomó… Ott maradt a helyük a falon, a képeknek, kérdezte, nem fogom-e elsírni magam, ha odanézek… Én pedig azt mondtam neki, hogy mindig örülni fogok, ha odanézek, mert az jut az eszembe, hogy neki jó… Áldozatot hozni gyönyörű dolog. A legszebb. Ahogy eddig is erről szólt az egész életem, az ő boldogságáról, amit ő nem talált meg. – De te megtaláltad a számításodat, édes lányom, ugye? Hány gyereked is van, három?

ÜGYVÉDNŐ       Három.

MAMA       Három saját?

ÜGYVÉDNŐ       Három saját.

MAMA       Mert neki egy nem saját van. De édes gyerek, nem mondhatom, hogy nem édes. Csak még kicsike, és ha én nem leszek, akkor tényleg nem tudom, hogy mi lesz velük. – Nem könnyű ez ebben a világban. A tieid már felnőttek, édes lányom, mi?

ÜGYVÉDNŐ       Fel.

MAMA       Akkor te már szabad vagy… – A ház a magáé, ha jól tudom…

INGATLANOS    Én öröklöm. Igen.

MAMA       Na és te hogy laksz, mint laksz, édes lányom?

ÜGYVÉDNŐ       Nem panaszkodhatok.

MAMA       (Ingatlanoshoz) Nagyon helyes volt kislánynak, nekem elhiheti. És illedelmes. Mindig megitta a kakaóját, nem úgy, mint ez. Őneki nem volt túlcukrozva. És akkor beszélt, ha kérdezték. Kerek mondatokban. Nemcsak hogy mmm meg mmm. Ezt nehéz elérni a maiakkal. Az a kiskölök is, hát nem könnyű, és ki tudja, milyen géneket örökölt, hogy mi van benne, hogy majd mi tör elő belőle, azt élő ember meg nem mondja. Ez az egy. Ettől lehet félni. Ezeknek a vérükben van – nem mindegyikben, de – különben… Na, szóval mindent összeszedtünk. Mindent. A lovagom is beszállt, de neki fogjuk visszaadni legelőször. Kérdezte, hol van a ház, amikor felhívtam, mondtam: Mókusmező, erre mit mond? hogy ismeri a környéket, oda kirándult a szüleivel gyerekkorában! Mármint az apjával, aki természetjáró volt, baloldali… Egy barátnőm ajánlott egy uzsorást, egyéves lejárat, tizenöt százalék… Azt fogjuk bírni… Én mindig a fogamhoz vertem a garast, és ha én nem spórolok, semmi se lett volna, a lakásodat se bírtuk volna összeszedni, pedig apád nem keresett rosszul, de takarékoskodni nem bírt… Ugye akkor még csak az önrészt kellett, mennyi volt az akkor? Hetvenezer, talán, és nagy OTP volt rajta… Azt már te nyögted ki, elismerem… – Ma is abban lakik, abban laknak, a gyerekkel. Egy pasas is elférne, de pasas, az nincs. – Neked van pasasod? Kivel is jártál akkoriban, érettségi előtt? Magas, fess fiú volt, itt van a neve a számon… Ő még nem járt senkivel, legalábbis nem mondta… Neked biztos előbb mondta, mint nekem… Csak aztán nehogy az legyen, hogy megcsináljuk a házat, és hirtelen megjelenik egy pasas, és beköltözik, anélkül, hogy egy szalmaszálat keresztbe tett volna… Engem a guta ütne meg.

NŐ    Számolja meg, számold meg!

INGATLANOS    Megszámolom… Akkor ez azt jelenti, kezicsókolom, nem kell a személyi hitel?

NŐ    Nem kell. Látja, megvan.

INGATLANOS    De én hátha mégis tudok egy jobb konstrukciót. – (Mamához) Tessék idehallgatni. Felvesz a lánya kölcsönt jóval kisebb kamatra, és az uzsorásnak a magas kamatozású hitelt úgy tetszenek visszafizetni… Az állam is ezt csinálja, amikor tőzsdézik… Biztos van abban a hitelszerződésben, amit az uzsorással tetszett kötni, olyan klauzula, hogy az előtörlesztésért kedvezmény jár…

MAMA       Én ezeket a dolgokat nem értem. Nem is az én kompetenciám.

INGATLANOS    Ez most mennyi, amit össze tetszett gyűjteni, hatmillió?

NŐ    Milyen hatmillió? Négymillió!

INGATLANOS    Nem mondtam? – Nem mondtad? – A másik vevő hatmilliót tesz le, holnapra ígérte… – Nem mondtuk?

NŐ    Négymillióról volt szó!

MAMA       Én is négymillióról tudtam.

ÜGYVÉDNŐ       A négymillió bőven elég, és már itt van. Aki előbb teszi le, azé a ház. Én is négymillióra emlékszem.

INGATLANOS    Jó, akkor az én hibám, tényleg azt se tudom, hol áll a fejem, annyi minden. A kivitelezők, a tervezők, a vevők, az eladók… (feláll) Jó, akkor én mindjárt viszem is, csak aláírom az átvételi igazolást…

NŐ    A pénz nem marad itt?

INGATLANOS    Nem, kezicsókolom, hát éppen ezért készpénz, és nem utalás, mert nekem fizetnem kell mindenfélét… De az átvételről a drága ügyvédnő mindjárt kinyomtatja az elismervényt, én aláírom, és el tetszenek tenni…

ÜGYVÉDNŐ       Talán nem említettem, hogy elromlott a nyomtatóm. Vis maior.

INGATLANOS    Nem baj, megírom kézzel, az ugyanolyan érvényes. (kivesz egy papírt a nyomtató tálcájából, elvesz egy tollat, lehajol, állva írni kezd) „Átvételi elismervény foglalóról”. (felnéz) Nekem nagyon szép ákombákom betűim vannak, nyomtatott nagybetűkkel írok, azt remekül el lehet olvasni.

NŐ    Tanú is kell?

INGATLANOS    Majd az ügyvédnő drága. Ma már elég egy tanú is.

NŐ    Nem két tanú kell?

INGATLANOS    Az régen volt, kezicsókolom, ma már egy is elég.

NŐ    De akkor rendben van a négymillió?

INGATLANOS    Rendben, ha az ügyvédnő drága akarja… Nekem ugyan kikaparja a szememet az a boszorkány, akinek szintén kéne a Mókusmező, de hát isten neki…

ÜGYVÉDNŐ       Nem kell kínlódni a kézírással, az internetről le lehet tölteni a formanyomtatványt, és ha megjavítják a nyomtatómat, utólag kitöltjük. – Rosszul tudod, hogy egy tanú elég, mert továbbra is két tanú kell. Majd szerzek másik tanút utólag.

NŐ    Nagyon köszönöm! Az jó lesz…

ÜGYVÉDNŐ       Mégis komolyabb, ha ki van nyomtatva, és nem egy összefirkált sajtpapír!

MAMA       Komolyabb, hát persze! Komolyabb!

INGATLANOS    (abbahagyja az írást, felegyenesedik) Jó, hát ahogy tetszenek akarni… Ha az én írásom nem elég jó… Ugyanolyan érvényes, mint a nyomtatott! Végrendeletet is lehet kézzel írni! Nekem ebben van tapasztalatom!

ÜGYVÉDNŐ       A nyomtatott formanyomtatványban minden rubrika benne van, az eladóé, aki a foglalót kapja, a vevőé, aki a foglalót adja, és az ingatlan adatai is szabadon vannak hagyva… Megvan a gépben. Kitöltöm, és amint megjavítják a nyomtatót, kinyomom.

INGATLANOS    Jó, hát akkor megyek is. Ha ki lesz nyomva, aláírom. Akkor viszem. (a táskájába tömi a borítékokat)

NŐ    Számolja meg, könyörgök!

MAMA       Igen! Tessék megszámolni! Nehogy aztán utólag!…

INGATLANOS    Ha nem működik a felek között a bizalom, kezicsókolom, akkor megette a fene az egészet. Én így vagyok beállítva, nekem nem a papírmunka az erényem, hanem az emberismeret. Az van nekem. Akiben én megbízom, abban meg lehet bízni. – Én a kedves lányában az első pillanattól megbíztam. Azt persze nem hittem, hogy össze tudja szedni időre, nem tudtam, hogy maga van a háta mögött, és hát nem úgy néz ki, már ezer bocsánat és elnézést, mint aki ennyit össze bír kalapozni, de én mégis megbíztam benne, megérzés, és mit tesz isten, be is jött. Az ilyen ártatlan embereknek szoktak kölcsönt adni, és megbíznak bennük, hogy ha törik, ha szakad, visszatérítik. Csak a határidő volt most nagyon rövid. De hát sikerült, és ennek én örülök a legjobban. (Elkapja és megcsókolja Mama kezét. Kezet fog Nővel, hosszan rázza a kezét, odaint Ügyvédnőnek, megáll.) Nagyon fontos: ha a vevő hibájából nem jön létre az ügylet, akkor a foglaló teljes összege az eladónál marad! Ha pedig az eladó hibájából hiúsul meg az ügylet, akkor a vevőnek a foglaló kétszerese jár!

NŐ    Tudom!…

INGATLANOS    Csak hogy ne legyen tévedés. (el)

(Csönd)

MAMA       Milyen kedves fiatalember. Neki halt meg a felesége?

NŐ    Neki.

MAMA       Szegény ember. – Hát akkor…

ÜGYVÉDNŐ       Azt is lehet, hogy amíg rossz a nyomtatóm, átküldöm neked a fájlt, kinyomtatod, behozod, kitöltjük a rubrikákat kézzel, mert úgy is érvényes, ha olvasható, és én aláíratom a tanúkkal…

NŐ    Ráér, amikor megjavítják.

ÜGYVÉDNŐ       De mintha némi kétely merült volna fel.

MAMA       Nekünk te vagy a garancia, édes lányom. Az nekünk bőven elég!

NŐ    Úgy tudtam, hogy ilyenkor az ügyvédnél marad a pénz… Hogy hívják az ilyet…

ÜGYVÉDNŐ       Ügyvédi letét.

NŐ    Igen. Azt hittem, hogy itt marad letétben.

ÜGYVÉDNŐ       Persze, így is lehet. De ahhoz le kell papírozni. Megcsináljuk, amikor csak akarod. Mondom, nyomtasd ki, amíg az én nyomtatómat megjavítják… Vagy hívjam fel a mobilján, hogy jöjjön vissza a pénzzel?

NŐ    Nem, dehogy…

MAMA       Mi nem vagyunk gyanakvók. Én bizalmatlan vagyok, mert megtanított az élet, de gyanakvó, az nem vagyok. Minél tovább él az ember, annál több gonoszságot tapasztal, de a reményt sose szabad feladni. Ez az én alapelvem.

ÜGYVÉDNŐ       De szívesen visszahívom, még nem jár messze. Nem kerül semmibe.

NŐ    Ne, az most már megalázó lenne.

ÜGYVÉDNŐ       Elég régen csinálja, nemigen lehet megbántani…

MAMA       Édes lányom, gyere majd fel hozzám, elbeszélgetünk… Ha akarod, csinálok neked kakaót.

ÜGYVÉDNŐ       Köszönöm szépen, kakaót inkább ne.

MAMA       Akkor kapsz tejszínhabos kávét. Nekem nem szabad, de neked csinálok.

ÜGYVÉDNŐ       Köszönöm szépen!

MAMA       Akármikor megfelel… Odaszólsz, ha van egy félórád, és fogadlak. Én mindig ráérek.

ÜGYVÉDNŐ       Köszönöm szépen.

MAMA       Te is jöhetsz, de ha dolgod van, elleszünk mi kettesben.

NŐ    Nem, én nem feltétlenül…

MAMA       Nem nagyon látogat, ez az igazság.

NŐ    Dehogynem.

MAMA       Unja az anyját. De hát ez az öregek sorsa. – Add meg neki a számomat, én nem tudom kívülről. – Bármikor jössz, odacsöngetsz fél órával előbb, és lesz minden. A kiskölöknek úgyis csinálok mindenfélét. – Akkor én nem is akarok tovább zavarni, a pénz át lett adva, úgyhogy én csak emiatt… Örülök, hogy semmit se változtál. Édesem, adhatsz egy puszit! Ide az orcámra!

(Ügyvédnő arcon csókolja Mamát.)

ÜGYVÉDNŐ       Ne tessék még menni, annyira régen…

MAMA       Én nem akarok a ti üzleti ügyeitekbe beleszólni, az idős ember neve hallgass. Ennek így kell lennie. – Milyen szimpatikus fiatalember! Jó lett volna egy ilyen a családban…

NŐ    Anyuka!

MAMA       Szerintem még mindig nem késő. Az a pár év, amivel fiatalabb nálad, nem sokat számít… – Jól néz ki még, nem?

ÜGYVÉDNŐ       Jól néz ki.

MAMA       Az ember a közepén néhány évtizedig kortalan… Te is letagadhatsz tíz évet…

ÜGYVÉDNŐ       Ugyan…

MAMA       Szerettem volna unokát, egy igazit… Nem biztos, hogy késő, ma már vannak mindenféle hormonkezelések… Én folyton mondom neki. Akkor legalább tudnám, hogy azok az én génjeim, az mégis jobb… – Ne vágj pofákat! Ez a szimpatikus fiatalember nagyon nézett téged… szinte bámult…

NŐ    Öregasszonyokban nyomja, az olyanokban, mit te vagy!

(Csönd.)

MAMA       Jó, akkor megyek. Szervusztok, gyerekek! Jó volt megint így látni benneteket!

(Mama el. Csönd.)

NŐ    Hát igen. – Az a per, amiről szó volt… Hogy még nem is az övé az ingatlan…

ÜGYVÉDNŐ       Holnap reggel azzal kezdem, hogy bemegyek a földhivatalba, és kérek a tulajdoni lapról másolatot. Bárki kikérheti, engem ott ezer éve ismernek, úgyhogy pillanatok alatt ki fogják adni… A másolat az ingatlan legutolsó érvényes állapotát tükrözi. Kinek a tulajdonában van, meg van-e terhelve kölcsönnel, van-e rajta valakinek zálogjoga, ilyenek. Az is be van jegyezve, ha per alatt áll. Ha az ingatlan tiszta, nyugodtan meg lehet venni. Gyere be holnap reggel, hozd magaddal a kinyomtatott megállapodást a foglalóról, és ha a tulajdoni lap rendben van, kitöltjük. És szerzek két tanút, azzal nem kell törődnöd.

NŐ    Köszönöm szépen! Nagyon jó. Hányra jöjjek?

ÜGYVÉDNŐ       Azok a Budafoki úton fél nyolckor kezdenek… Mire ideérek, lesz olyan negyed kilenc – fél kilenc… Inkább fél kilenc… Nyitásra ott leszek.

NŐ    Borzasztóan aranyos vagy… Az öröklés, a köteles rész… Ha kiderül, hogy más örökös is van… Az engem hogy fog érinteni?

ÜGYVÉDNŐ       Úgy tudom, hogy két ingatlant örökölt, és a másik a nagyobb értékű. Ez a Mókusmező akkor is megmarad neki, ha az örökség felét elperelik tőle. De majd megkérdezzük tőle. Addig nem is írjuk alá.

NŐ    De a foglaló…

ÜGYVÉDNŐ       Ha valamiért nem írjuk alá, akkor visszaadja. Több mint tíz éve dolgozunk együtt, de olyan még nem fordult elő, hogy foglalót vagy előleget vissza kellett volna adnia. Soha nem adott vissza foglalót. Soha.

NŐ    Akkor jó. – És ha közben elköltötte?

ÜGYVÉDNŐ       Nem megy az olyan hamar. És ha már kiadott belőle, pótolja máshonnét.

NŐ    Jó. Akkor holnap reggel. Kösz!

(Kimegy. Sötét.)

 

Negyedik jelenet

(Ügyvédnő az íróasztalnál. Jön Nő.)

NŐ    Szia!

ÜGYVÉDNŐ       Szia! Kikértem a tulajdoni lap másolatát. Ez pedig a megállapodás a foglalóról, kitöltöttem, és az összes aláírást megszereztem, a két tanúét is, meg ővele is összefutottam reggel, és ő is aláírta… Már csak neked kell. A te adataidat most pótlólag írjuk be.

NŐ    Remek. Megjavult a nyomtatód?

ÜGYVÉDNŐ       Reggel megcsinálták. De még este buliban voltam, ott nyomtam ki, mert elküldtem magamnak a formanyomtatványt e-mailen, és a társaságban szereztem tanúkat… (kis csönd) Tessék, a tulajdoni lap. (nyújtja)

NŐ (elveszi, leül a fotelbe, tanulmányozza) Cím, helyrajzi szám… „Gazdasági épület”…

ÜGYVÉDNŐ       Mondtuk, hogy az.

NŐ    Igen.

ÜGYVÉDNŐ       Nincs rajta széljegy.

NŐ    Nincs.

ÜGYVÉDNŐ       Akkor aláírhatod a foglalóról… Három példány. (feláll, odaviszi, átadja, Nő visszaadja a tulajdoni lap másolatát)

NŐ    Kösz.

(Ügyvédnő visszaül az aszal mögé.)

NŐ    Ezek a tanúk?

ÜGYVÉDNŐ       Igen. Ott voltak a buliban.

NŐ    Én még alá sem írtam.

ÜGYVÉDNŐ       Hát persze, különben most nem kéne aláírnod.

NŐ    És a te neved hol van?

ÜGYVÉDNŐ       Az én nevem nem kell. Majd az adásvételi szerződésen. Nem én vagyok az eladó, hanem az ingatlanközvetítő, aki most egyébként nem közvetítői minőségében van jelen, hanem tulajdonosként. Ti ketten állapodtatok meg a foglalóról. Ez megfelel az igazságnak.

NŐ    Ja. (csönd) Te nem is vagy benne?

ÜGYVÉDNŐ       Én nem kellek hozzá. Annyiban kellettem, hogy kora reggel ő is bent volt a földhivatalban, és akkor aláírattam vele is. A tanúkkal még az este… De én mint ügyvéd nem kellek hozzá… Ügyvéd nem kell szinte semmihez, ügyvéd vagy közjegyző nélkül is érvényes megállapodást lehet kötni az ilyen ügyekben. – Nyugodtan írd alá. Ha miatta nem jön létre a dolog, visszakapsz a négy- helyett nyolcmilliót.

NŐ    Tudom, ilyen a foglaló. (aláírja)

ÜGYVÉDNŐ       A személyazonosságid számát is írd oda…

NŐ    Nem tudom kívülről… (kotorászik a táskájában, előveszi)

ÜGYVÉDNŐ       Nem árt, ha nyomtatott betűkkel is aláírod mind a három példányt, mint ő is, meg a tanúk is…

NŐ    Igen… (beírja, leteszi az asztalkára, csönd)

ÜGYVÉDNŐ       Akkor ezzel megvagyunk… (rámosolyog)

(Csönd.)

NŐ    Anyám lovagja lediktálta, mi mindent kéne még megkérdeznem…

ÜGYVÉDNŐ       Csak tessék.

NŐ    Máris! (előveszi a papírt, kiteregeti)

ÜGYVÉDNŐ       Tekintélyes listának látszik.

NŐ              Az öregúr ideges lett, amikor meghallotta, hogy az eladó elsétált a foglalóval… Ő ugyan nem jogász, de főmérnökként sok mindenhez ért… Kiabált velem a telefonban.

ÜGYVÉDNŐ       Vannak ilyen öregurak.

NŐ    Röstellem, hogy most kezdem firtatni… Ezek nem is az én kérdéseim…

ÜGYVÉDNŐ       Te csak kérdezz nyugodtan, amire tudok, válaszolok.

NŐ    Ha nem tudom átutalni a teljes vételárat határidőre, mert az én lakásomért nem fizetett valaki, akkor mi van? Bukom a foglalót?

ÜGYVÉDNŐ       Előfordulhat. Olyan reális határidőt kell szabni, ami alatt megveszik a lakásodat, és minimum annyiért, amennyit neked kell fizetned. Persze valamennyi készpénz plusz részletfizetés szokott lenni… Az egészet ritkán teszik le, és akkor sem a ti köreitekből, már bocsánat… Te sem az egészet fogod azonnal kifizetni, és a te lakásodat sem készpénzért veszik meg egyben… hitelt kérnek, ilyen-olyan állami támogatást… A hitelszerződést be kell mutatniuk a banknak… Széljegy kerül a tulajdoni lapra, ami majd lekerül, amint kifizették… Te is kérj foglalót, mondjuk ugyanannyit.

NŐ    Négymilliót?

ÜGYVÉDNŐ       Ha megadják?! És ha a vevőd hibájából nem tudod eladni a lakásodat, illetve a Mókusmezőt az eladó hibájából nem szerzed meg, akkor nyersz a dolgon négy- plusz négymilliót…

(Kis csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       Az nyolc. Szoktak ezzel trükközni. (kis csönd) Persze te nem fogsz trükközni…

NŐ    Hát nem. (kis csönd) Még nem kérdeztem meg, hány százalék az ügyvédé.

ÜGYVÉDNŐ       Attól függ. Baráti alapon szerény a százalék.

NŐ    Mégis, mennyi?

ÜGYVÉDNŐ       Ha azt is én csinálom, legyen egy százalék.

NŐ    Huszonötmillióból kétszázötvenezer?

ÜGYVÉDNŐ       Olyasmi. A Mókusmező is annyi lehet…

NŐ    Félmillió a kettőért?

ÜGYVÉDNŐ       Ha mindenáron ügyvédi díjat akarsz fizetni. Én felajánlottam, hogy megcsinálom ingyen, barátságból.

NŐ    Nem, nem, a barátságot ebből ki kell zárni.

ÜGYVÉDNŐ       Akkor félmillió.

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       Azt is lehet, hogy ő veszi meg a te lakásodat. Szokott ilyet csinálni. Vagyis cseréltek. Az ő ingatlana lesz a tiéd, és a te lakásod az ő nevére kerül. Pénz nem is mozog. Ha azonos az érték, akkor vagyonszerzési illeték sincs…

NŐ    Csere?

ÜGYVÉDNŐ       Persze. Megnézi a lakásodat, és ha megfelel neki, akkor cseréltek. Még az is lehet, hogy a tiéd az értékesebb, és akkor te kapsz pénzt tőle. Az ilyesmit el szoktuk hallgatni, hogy ne kelljen adót fizetni utána. A foglaló pedig be lesz számítva a vételárba, ahogy kell.

NŐ    Ez nincs felírva a kérdések között…

ÜGYVÉDNŐ       Még egy fifikás főmérnök se gondolhat mindenre.

(Csönd.)

NŐ    Mi ebben nektek az üzlet?

ÜGYVÉDNŐ       Nekem az ügyvédi díj. Nem mindig vagyok olyan olcsó, mint neked. Ha ő hozza a vevőt, jutalékot kap. Ha ő a vevő, felújítja, és úgy árulja, nagyot lehet kaszálni rajta. Megvannak a mesterei, neki olcsón dolgoznak, és nincsenek bejelentve. Románok, ukránok… Bár ma már a magyarok is… Az ellenőrök, akik a feketemunkát jelentik fel hivatalból, nem kerülnek sokba… Egy huszonötmilliós lakást felújít másfél millióért, és eladja harminckettőért. Persze nem annyi szerepel a szerződésben, mint amennyit kap érte, mondjuk csak huszonhat, azt el szokták fogadni, vagyis alig fizet illetéket. Több mint ötmillió nyereség egyetlen lakáson, két-három hónap alatt, és persze nem egyetlen lakással foglalkozik egyszerre.

NŐ    Miért nem vagyok én vállalkozó?

ÜGYVÉDNŐ       Mert téged kinyírnának.

(Csönd.)

NŐ    Nem vagyok elég okos?

ÜGYVÉDNŐ       Hát nem nagyon.

(Nevetnek.)

NŐ    Végig kitűnők voltunk, mi ketten! De ahelyett, hogy rivalizáltunk volna, jóba lettünk… Hogyhogy nem vagyok elég okos?

ÜGYVÉDNŐ       Mert téged a leghülyébb is átver. Nem bírsz annyira primitíven gondolkozni, mint ők. A legvacakabb trükköket is beveszed.

NŐ    Én?

ÜGYVÉDNŐ       Az egy másik világ. Felírhat a mamád lovagja még húsz ravasz kérdést, és lehet három diplomája, lehet hites könyvvizsgáló, gyanakvó, rosszhiszemű, lehet ő maga is csaló, de őt is azonnal átveri az első idióta. Ti értelmiségiek vagytok. Úgyhogy fogalmatok sincs.

NŐ    És te honnét ismered ezt a világot?

ÜGYVÉDNŐ       Szakma. Szemlélet. Elég sokáig tartott, amíg leküzdöttem magamat odáig.

NŐ    És érdemes volt?

ÜGYVÉDNŐ       Nem annyira unalmas, mint más foglalkozások. Vadászat. Pótlék sok minden egyéb helyett.

(Csönd.)

NŐ    Én is, ezzel a házőrülettel…

ÜGYVÉDNŐ       Eléggé belelovalod magad.

NŐ    Anyám hódolója is óvott.

ÜGYVÉDNŐ       Lehet, hogy már késő.

NŐ    Lehet.

(Nevetnek. Jön Ingatlanos.)

INGATLANOS    Csóóókolom, szia! Kicsit késtem, de nem is voltunk megbeszélve…

NŐ    Nem…

INGATLANOS    Hát akkor ugye minden rendben, a kivonat rendben, a foglaló rendben, reggel aláírtam…

NŐ    Nem tudtam, hogy már reggel aláírta, mert nekem azt tanácsolták, hogy nagyon nézzem meg, amikor aláírja…

INGATLANOS    Tessék akkor engem jól megnézni, csókolom, mert én írtam alá.

NŐ    Tanúk jelenlétében, személyesen kell aláírni, a pénz átadásakor…

INGATLANOS    Aláírjam még egyszer?

(Csönd.)

INGATLANOS    Jó, én aláírhatom… De akkor két aláírás lesz rajta. Az szabályos? De akkor új tanúkat is kell szerezni, hogy a jelenlétükben… Nem két tanú, hanem négy tanú… Ennyire nem tetszik bízni bennünk?

NŐ    Nem arról van szó…

INGATLANOS    Nem gondolom, kezicsókolom, hogy ekkora mértékű rosszhiszeműségre okot adtunk volna.

NŐ    Nem azt mondom…

ÜGYVÉDNŐ       Jó, akkor ezt tépjük el, itt van az az üres megállapodás, amit a barátnőm hozott magával, kitöltöm, aláírod a jelenlétében, ő is aláírja, és szerzek tanúkat valahol…

INGATLANOS    Nehéz ekkora bizalmatlansággal megküzdeni, főleg lelkileg. Pedig én éppen azt akartam mondani, hogy megveszem a maga lakását, és akkor maga megveheti az enyémet. Cserélünk, és minden eljárás le van rövidítve. De hát nem muszáj.

ÜGYVÉDNŐ       Ezt már én is felvetettem.

INGATLANOS    Ugye. Elég észszerű. Bármit veszek is, úgyis felújítom, és a pénzemnél vagyok. Előtte azért persze megnézném, mert ki tudja. Nagyszoba kilátással a tűzfalra, vécé a folyosó végén… Volt nekem még magánál is ártatlanabbul néző kuncsaftom, akiről aztán kiderült, hogy bizony-bizony! – de nem akarom még ezzel is megbántani…

(Csönd.)

NŐ    Engem megölnek, ha nem teszem fel a kérdéseket…

ÜGYVÉDNŐ       Hát persze… – A jövendő mostohapapa kérdéseket állított össze…

INGATLANOS    Csak tessék.

NŐ    A legfontosabb: hogy nem létezik foglaló önmagában, csak a teljes szerződés részeként.

INGATLANOS    Igen. És?

NŐ    Mi még nem is szerződtünk a házra. A szerződésben mindennek benne kell lennie… Hogy mikor kötöttük, mi a tárgya, mennyiért, milyen ütemezéssel fizetek… Helyrajzi szám, cím, tulajdonos adatai… És hogy tehermentes-e, vagy van rajta széljegyzet…

ÜGYVÉDNŐ       Ezt valójában perfeljegyzésnek hívják, ami merőben technikai lépés… A széljegy minden olyan eljárási kérelem, ami a tulajdont illeti. Lehet tulajdonjog fenntartás, ami nem teljes védelem, lehet függőben tartás, ha részletfizetés történik, ez csak hat hónapig védi a tulajdonjogot…

NŐ    A lényeg az, hogy az ingatlanon van-e teher.

ÜGYVÉDNŐ       A jelzálogjog külön ügy, ahhoz járulhat az elidegenítési tilalom, bár nem mindig, csak ha a felperes kérelmezi. De itt van a tulajdoni lap kivonata, ma reggel kértem. Tehermentes, és nem esik elidegenítési tilalom alá.

NŐ    És ő a tulajdonos? – Maga a tulajdonos?

INGATLANOS    A tulajdonos igazándiból én vagyok, mert végrendeletileg rám hagyták… Ha tetszik kérni, legközelebb elhozom a végrendeletet…

ÜGYVÉDNŐ       A tulajdon még az elhalálozott nő nevén van, aki azonban személyesen írta alá a végrendeletet… amit majd elhoz…

NŐ    Megnézhetem?

ÜGYVÉDNŐ       Tessék.

(Nő elveszi a kivonatot, amelyik egyszer már volt a kezében. Most alaposabban megszemléli.)

NŐ    Ez női név…

INGATLANOS    Még jó! A legutóbbi feleségemé! Erről beszéltünk. Meg tudom mutatni a házassági anyakönyvi kivonatot. Legközelebb azt is elhozom. A végrendeletet is el fogom hozni. A halotti bizonyítványt bemutattam a közjegyzőnek. Azt is el tudom hozni, hacsak nem maradt nála.

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ:      Hogy világos legyen: létezik végrendeleti öröklés, és van törvényi öröklés. Utóbbinak a kedvezményezettjei az egyenes ági rokonok… Gyerekek, unokák, szülők, ha még élnek… A teljes vagyon ötven százaléka az övék, ha követelik… Nem is mindig szokták követelni… Jelen esetben nem tudjuk, hogy az mennyi, mert nem csak az a ház van a hagyatékban.

INGATLANOS    Lehet, hogy pont az a ház nem érdekli őket.

NŐ    Itt az van nekem felírva, hogy „hagyatéki eljárás”… Az már megvolt?

INGATLANOS    Mi az hogy! Erről beszélünk! A néni mamájának a jogi képviselője úgy nekem támadt a közjegyzőnél, hogy a fal adta a másikat! Hogy a végrendelet hamis, hogy én kiforgatom az ügyfelét a vagyonából, hogy megöltem a feleségemet, és ilyenek. És a feleségem testvérei közül is ott volt három aggastyán… Nem tetszik tudni elképzelni, mi volt ott! Majdnem ökölre mentek! A közjegyző az asztal alá bújt félelmében! (nevet)

ÜGYVÉDNŐ       A hagyatéki eljárás nincs még lezárva, ezért van a néni nevén az ingatlan. A néni az, aki meghalt, mint feleség. Nem mondtuk? De mondtuk. Ettől még a végrendelet érvényes. A jog szerint el lehet adni a várományt is, jelen esetben az örökölt ingatlant, erről érvényes szerződést lehet kötni; ha a váromány per alatt van, akkor függő jogi helyzet jön létre, ami nem ritkaság. Feltételhez köti a szerződés a tulajdonszerzést, ha beáll ez meg az… Felfüggesztés jön létre, a tulajdon még nem az eladóé, és még nem a vevőé, de a szerződés él, és annak a vevőnek, aki előbb kötötte meg a szerződést, más vevőkkel szemben előnye van… Ha az öröklés életbe lép, az első vevő viszi… És ha perlik, ő fogja megnyerni…

(Csönd.)

NŐ    Visszatérek oda, hogy a foglaló átadásakor kell aláírni a szerződést, és mindenki akkor és ott írja alá, a tanúk is.

ÜGYVÉDNŐ       Ez így életszerűtlen. De hát itt van a megállapodás a foglalóról, már csak a te aláírásod hiányzik.

INGATLANOS    Vagy azt tetszik akarni, hogy hozzam vissza a négymilliót, számoljam le, írjuk meg a szerződést, írjuk itt alá, hozzunk fel két járókelőt, ők is írják alá, és akkor én is számoljam meg, és úgy vigyem el? Ezt tetszik akarni?

NŐ    Ez lenne a legjobb.

(Csönd.)

INGATLANOS    Hát persze. Nincs is semmi akadálya, csak hát én már azt a pénzt elköltöttem, ahogy előre megmondtam. – Megmondtam, igaz? Nem árultam zsákbamacskát. – Úgyhogy néhány napig várni kell.

(Csönd.)

NŐ    Nem volt felelőtlenség azonnal elkölteni?

INGATLANOS    De, biztosan az volt. De kérdezem én, kezicsókolom: nem volt felelőtlenség odaadni nekem? Belenyomni az enyves mancsomba? Minden papír nélkül?

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       Azt javaslom, hogy lépjünk tovább.

INGATLANOS    Én szívesen továbblépek, de meg kell mondanom, hogy a gyanúsítás nem esik jól. Mivel szolgáltam rá? Három nappal ezelőttig nem is tetszett engem ismerni. A létezésemről sem tetszett tudni. És máris csaló vagyok? Miért, mitől? Árulok egy ingatlant. Ennyi. Miért, maga nem lehet csaló? Honnét tudjam, hogy nem azok küldték-e magát, akik az én várományomat akarják kifacsarni a kezemből? Akik képesek azt állítani, hogy veréssel kényszerítettem ki a feleségemből a végrendeletet? Akit áldozatosan ápoltam majdnem egy teljes hétig, és ott halt meg szinte a kezeim között! Ott se voltak, nem is látták! Hogy agyba-főbe vertem, és ezért halt meg! Hogy kiloptam a kórházból! Hogy nem is volt a tudatában, mit ír alá! Lehet, hogy maga is azt fogja állítani, hogy erőszakkal szedtem el a pénzét! És úgy követeli vissza tőlem! És azt fogja hazudni, hogy mind a négy öregasszonyt ismerte, akik a javamra végrendelkeztek, és hogy mind a négyet vertem, mint a répát! Hogy személyesen látta! Ott volt! Mind a négyszer!

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       A végrendelet érvényes, és még csak most fogják megtámadni. Illetve a közjegyzőnél már megtámadták, ezért nincsen még hagyatéki végzés, emiatt nem lehetett az új tulajdonost bejegyezni. A felperes keresetlevélben fogja kérni a perfeljegyzés beírását, amikor a pert is megindítja, vagy már kérte is. Néhány nap eltelik, amíg az ügy eljut a bíróságra, akkor a bíró kitűzi a tárgyalást, vagy tárgyalást egyáltalán nem is tűz ki, mindenesetre előbb-utóbb végzést hoz, ez néhány hét vagy hónap is lehet, és ő, a bíró küldi el a végzést a Földhivatalba. Ott aztán bejegyzik vagy a végrendeleti tulajdonost, vagy a felperest, aszerint, ahogy a bíró döntött. (csönd) Persze ezt is meg lehet támadni. Mindent meg lehet támadni.

(Csönd.)

NŐ    Azt hiszem, jobb lenne, ha visszahozná azt a pénzt… És visszacsinálnánk ezt az egészet. Meggondoltam magam. Vissza lehet lépni egy szerződéstől, nem?

INGATLANOS    Jó, tépjük el a megállapodást, úgyis hamis rajta az aláírásom, hogy ne legyen érvényes. (csönd) Maga szerint. (csönd) A tanúk azt se tudták, mit írnak alá. Nyilván. És nem is létező személyek. Rendben van. Én becsületszóra visszaadom a pénzét, de nem azonnal, hanem amikorra összekaparom. Én ezt megígérhetem, aztán vagy tartom a szavamat, vagy sem. Maga szerint nyilván nem tartom, mert én egy csaló gazember vagyok. Nem lep meg, hogy ezt gondolja rólam, de nem esik jól. Csak azért, mert én proli vagyok. Rég megszoktam, hogy az olyanok, mint maga, lenéznek és megvetnek. Mit mondott, mi maga, fordító? Az én apám is fordító volt! A vasútnál! El is csapták, és nem azért, mert részeg volt! Fél kézzel már nem tudott dolgozni, csak a piát emelgette… Az apám, a fordító!…

(Csönd.)

NŐ    Fordítok látástól vakulásig. Favágás az egész életem. Én is proletár vagyok! Lehet, hogy a maga apja járt jobban!

INGATLANOS    Hát az ki van zárva, hogy az én apám bárkinél jobban járt volna, a vasútnál! Magának fingja sincsen, kezicsókolom!

NŐ    Unom, hogy mindenki a származásával jön – a nehéz gyerekkorával – bőven volt idejük ledolgozni!

ÜGYVÉDNŐ       Túlérzékeny, lelke van neki. A zord külső érző szívet takar.

INGATLANOS    Annyit azért hadd mondjak el, kezicsókolom, hogy az ingatlanbetyár nem úgy néz ki, mint én. Az ingatlanbetyárok bemennek a kocsmába, és akinek már nincs pénze, annak fizetnek néhány rundot, aztán adnak neki kölcsön háromszázezer forintot, csak egy aláírást kérnek érte, hogy az illető háza a fedezet. Azok két-három hét alatt elverik a kölcsönt, van, aki két-három nap alatt, és már költözhetnek is a házukból a családjukkal kifele. Négy-ötmilliós házak. Azt is csinálják, hogy betesznek valamit az italukba, és úgy íratják alá a szerződést. Aztán perelhet az illető, sose kapja vissza a házát. Csak úgy mondom, kezicsókolom, hogy ezek a módszerek. Egyszerűek, de hatékonyak. Talán van valami kis különbség köztük és köztem. (felkapja a foglalószerződést, széttépi) Most aztán újra lehet írni, én itt írom alá, az ügyvédnő lesz az egyik tanú. Tessék kimenni a lépcsőházba, tessék fogni valakit, az lesz a másik tanú.

ÜGYVÉDNŐ       Még egyszerűbb, ha a mamád udvarlójának is eleget teszünk, igaza van, írjuk meg a teljes szerződést, hogy a foglaló abba legyen belefoglalva, a legszabályosabban. Csere, te a lakásodat adod a mókusmezei házért, és egyetlen fillért sem kell fizetned, és ha nem a te hibádból jön létre, kapsz nyolcmilliót. Mindjárt kinyomtatom.

NŐ    Én nem tudom a lakásom árát…

ÜGYVÉDNŐ       Jó környék, a ház állaga közepes, a lakások négyzetmétere átlag négyszázötvenezer forint.

NŐ Honnét tudod?

ÜGYVÉDNŐ       Az ügyvédek letölthetik a tulajdoni lapot.

INGATLANOS    Jó, legyen a négyzetmétere négyszázhetvenezer. Hetven négyzetméter az harminckét millió. Felújítom, és eladom ötszázharmincért. (csönd) A maga házát is fel kell újítani. Léteznek olyan kedvezményes hitelkonstrukciók, amiket nem szoktak reklámozni, a volt feleségem tud ilyet szerezni… Ezt már mondtam. És akkor elfelejtem, hogy olyan csúnyán tetszett velem beszélni.

(Csönd.)

NŐ    De amíg felújítom, hol lakom a gyerekkel?!

ÜGYVÉDNŐ       Azt mondtad, meghúzódtok egy sarokban… Miért, a mamádnál nem lehet? Bőven elfértek a gyerekkel, két szoba cselédszoba hall… És nem kell örökké…

NŐ    Én nem túrom ki az anyámat a saját lakásából!

ÜGYVÉDNŐ       Ő kimegy a cselédszobába, nektek marad a két szoba. Jó nagyok. Ha pedig a mamád ki akarna jönni, rá kell zárni az ajtót.

NŐ    Az én anyámra?! Széthasítja!

ÜGYVÉDNŐ       Akkor meg kell kötözni.

NŐ    Kicsodát?! Csak nem fogom száműzni az anyámat a cselédszobába!? A saját lakásában!

ÜGYVÉDNŐ       Akkor te mégy a cselédszobába. Mindig szerény voltál és önfeláldozó – és akkor kifogásod is lesz, miért nem lehet pasasod – mert nem férne be a cselédszobába… és amíg ez a helyzet fennáll, addig legalább megnyugszik a lelked.

NŐ    Milyen jól ismersz.

ÜGYVÉDNŐ       Mindig gyáva voltál élni. – A Galántai óta. Azt hitte a Galántai, hogy vagány csaj vagy, mert jól néztél ki, és merészen szövegeltél – de csak a komplexusaidat rejtegetted a vagánysággal, a riadtságodat – Jobb is neked a cselédszoba – jobb mindent a külső körülményekre hárítani – a ház, az bátor lépés lett volna – de az nem a te stílusod.

INGATLANOS    Tudok segíteni. Nem kell sokáig kibírni anyukát. Két hét alatt mindent megcsinálnak az embereim, és jutányosan. Víz, villany, burkolás, minden meglesz. Tessék csak rám bízni, én ebben utazom. A sittet nem is kell messzire vinni, rögtön ott le lehet rakni az erdő szélén, ahol szokták… Úgyhogy anyuka még észbe se kapott, hogy hisztiznie kéne, máris el tetszettek költözni!

(Csönd.)

NŐ    (Ügyvédnőhöz)     Te az én lakásom adatait is kikérted? Még nem is adtam megbízást! Hogyhogy?!

ÜGYVÉDNŐ       Bárki betekinthet, ha kéri.

NŐ    De én nem kértem!

ÜGYVÉDNŐ       Érdekelt, hogy van-e rajta teher, vettél-e fel kölcsönt, amit szoktak mostanában. Nem akarunk bonyodalmakat, mi csak tehermentes ingatlannal foglalkozunk.

NŐ    Én a pénzemet akarom vissza. Nem akarok házat, semmit! A négymilliót akarom vissza!

(Csönd.)

INGATLANOS    Tessék felfogni végre, hogy az a pénz már nincs meg. Nem is igen lesz meg. Én bizony nem mászkálok ennyi készpénzzel, még elköltöm valami baromságra. Rögtön odaadtam a melósoknak, akiknek tartoztam, azok meg biztosan rögtön elitták. Úgyhogy a négymilliót soha nem tetszik visszakapni, kezicsókolom. Kizárólag akkor tetszik visszakapni, ha meg tetszik venni a házat, mert annak az árába be lesz építve. Ez az egyetlen módja.

(Csönd.)

NŐ    Átadtam tegnap négymilliót! Nem is a dupláját kérem vissza! Nem is volt szabályos a szerződés! Még a hamis elismervényt is összetépte – hogy képzeli?! – Hogy képzeled?! Letagadjátok?!

ÜGYVÉDNŐ       Nem tagadtuk le.

INGATLANOS    Magának mi nem tagadunk le semmit. Mi csak mások előtt fogjuk letagadni. És ha tetszik hozni hamis tanúkat, mi is hozunk. Mi ebből élünk, kezicsókolom. Kemény világ ez, tetszik tudni, a farkastörvényeivel.

ÜGYVÉDNŐ       Akkor jársz a legjobban, ha elengeded azt a rongyos négymilliót. Akkor nem megy rá a lakásod is. Megmondtam előre.

NŐ    Ugye viccelsz?

ÜGYVÉDNŐ       Persze hogy viccelek. Mindjárt visszaadjuk a pénzedet.

INGATLANOS    Ne már!

NŐ    Otromba vicc. Nem a te stílusod.

ÜGYVÉDNŐ       Add vissza neki, ne sírjon, aztán lépjünk tovább.

(Csönd.)

ÜGYVÉDNŐ       (Ingatlanoshoz) Most összeszartad magad, mi? (Nőhöz) Nincsen ma már színvonal, a viccet sem értik. A legnagyobb vicc az, hogy lefoglalóztál valamit, ami nincs is az eladó nevén… Az ilyesmi az én praxisomban is ritka.

NŐ    De hát bíztunk benned!

ÜGYVÉDNŐ       Nem én akartam. Én óvtalak.

NŐ    Hogy lehetsz ennyire aljas?! (csönd) Nem voltál te aljas!

ÜGYVÉDNŐ       Becsületes voltam. De ledolgoztam.

INGATLANOS    Hogy tetszik ezentúl a kedves mama szemébe nézni, kezicsókolom? A gyereke szemébe, a kedves mama udvarlójának a szemébe? El tetszett herdálni a megtakarításukat! A múltjukat, a jövőjüket! A bizalmukat! Micsoda dolog ez?! Az ember esze megáll!

(Csönd.)

NŐ    Elképesztő! Hihetetlen!

ÜGYVÉDNŐ       Ha nagyon szívózol, majd egybehangzóan tanúsítjuk, hogy öngyilkosságot akartál elkövetni a jelenlétünkben. Kihívjuk a mentőt, megmutatjuk magunkon a harapásod nyomait, addigra lángolni fognak. Bevisznek, odabent leszedálnak, úgyhogy nem leszel magadnál, amikor kiszáll a bíró, aki szóban felolvassa a végzést. Fellebbezni nem tudsz, mert még mindig nem leszel magadnál, és benn maradsz. Újra meg újra leszedálnak és bezárnak, mert kevés az ápoló. Nincs az az isten, aki néhány hónapon belül ki tudna hozni.

(Csönd.)

NŐ    De hát te nem ilyen voltál! Okos voltál, kedves, tehetséges, a legjobb barátnőm! Az egyetlen! Mi voltunk a Cvetók kedvencei! És soha nem kellett megjátszanunk magunkat egymás előtt, adhattuk azt, akik voltunk!

ÜGYVÉDNŐ       Én most is azt adom, ami vagyok. Te is azt adod. A csaló legyen csaló, az áldozat legyen áldozat.

NŐ    Rablók! Gazemberek! Feljelentést teszek!

ÜGYVÉDNŐ       Jó, most már húzzál el. Nekem drága az időm. Itt gatyázunk órák óta – mit gondolsz, mennyi időm van nekem egy ügyfélre? Feljelentesz!? Mi is megtehetjük! Kinek fognak hinni?

INGATLANOS    Az van, kezicsókolom, hogy nagyon könnyű előzetesbe vitetni akárkit. Nekünk tetszett esni késsel, vagy lövöldözni tetszett az irodában, és kész. Hiába tetszik majd rikoltozni, hogy keressék meg a golyónyomokat, azoknak ilyesmire nincs idejük. Aztán ott lehet üldögélni az előzetesben a kábítósok meg a kurvák között, és a vizsgálati bíró nem hívja be hónapokig. A bírót pedig nem lehet ám kényszeríteni. Mit tetszik gondolni, hányan rohadnak az előzetesben ártatlanul, anélkül, hogy lett volna tárgyalásuk? Tessék megtippelni. Tessék bátran megtippelni.

ÜGYVÉDNŐ       Negyven százalék teljesen ártatlan. Több mint a harmaduk.

INGATLANOS    Bizony ám.

NŐ    Folyjék ki a szemetek, dögöljetek meg kínok kínjával…

ÜGYVÉDNŐ       Neked még az ügyvédi díjat is elengedem, mert nekem van szívem. Bárki máson behajtatnám.

(Nő kirohan. Csönd.)

INGATLANOS    Na. Ezt most egész simán megúsztuk. Szerinted följelent?

ÜGYVÉDNŐ       Nem fog följelenteni.

INGATLANOS    Nem áll lesben, hogy hátba szúrjon?

ÜGYVÉDNŐ       Nem kerülhet börtönbe, mert intézetbe viszik a gyereket. Uzsorahitelt vesz fel, az anyjának meg a pasasnak rögtön megadja az adósságát, azt fogja hazudni, hogy mégse tetszett neki a ház, és halálra dolgozza magát, hogy becsülettel törlesszen. Nincs az az áldozat, amit meg ne hozna a gyerekért, az meg úgy fogja gyűlölni, mintha a vér szerinti anyja lenne.

(Kis csönd.)

INGATLANOS    Ki az a Cvetók?

ÜGYVÉDNŐ       Jó fej tanárunk volt. Angol–orosz. A Blum. Mi Cvetóknak hívtuk, ami oroszul virágot jelent, akárcsak a Blum németül… Mi voltunk a Cvetók palántái. (magyarázza) A virágpalánták. Mi ketten. Szép jövőt jósolt nekünk.

(Csönd.)

INGATLANOS    Na, megyek a kórházba, fogtak nekem egy vénasszonyt, rózsadombi özvegy, nem akarom kihagyni.

ÜGYVÉDNŐ       Van itt még valami.

INGATLANOS    Ja! (előveszi a pénzes borítékokat) Számolj le kétmilliót, a maradék az enyém.

(Ügyvédnő kiveszi a pénzt a borítékokból, és az asztalon számolni kezdi a pénzt.)

INGATLANOS    Két-kétmillió három nap alatt, nem rossz teljesítmény.

ÜGYVÉDNŐ       Ismerős volt, azért tartott ilyen soká. (számol, oszlopokba rakja a húszezreseket)

INGATLANOS    Haverok szerint az állam kétnullás leértékelésre készül.

ÜGYVÉDNŐ       Ezek bármire képesek. Förtelmes ország. (számol, egyszerre megdermed, csönd)

INGATLANOS    Mi van?

ÜGYVÉDNŐ       Mindegyiknek hetvenhét a vége… Mindegyiknek… (felugrik, visszaül, vizsgálja a bankjegyeket) A többi szám is azonos… Mindegyik darabon… Hamis! (felugrik) Hamis pénzt adtak neki a bankban! Hamisat!

INGATLANOS    Muti?!

(Ügyvédnő dermedten ül. Ingatlanos vicsorog.)

INGATLANOS    Hú basszák meg! – Az rendben van, hogy mi, de hogy az állam is, hogy még az állam is! Ilyen pofátlanul!? (csönd)

ÜGYVÉDNŐ       A rohadt életbe.

INGATLANOS    Nem a mama udvarlója volt? A régi vágású úriember?

ÜGYVÉDNŐ       Hülyék azok hozzá! – Rábasztunk.

INGATLANOS    A kurva életbe. – Ők azért még jobban rábasztak.

(Csönd.)

INGATLANOS    Mennyire résen kell lenni ma már, hogy de mennyire résen kell lenni! Hú, de milyen embertelen világ ez ma már! – Figyelj, apránként el tudjuk passzolni.

ÜGYVÉDNŐ       Veszélyes. Ezen nem fogunk lebukni. Annyira nem nagy összeg.

INGATLANOS    De bassza a csőrömet. Mi van, ha eladom az egészet féláron? Vannak ukrán vevőim, átveszik valódi hrivnyáért. Vagy rubelért, az biztosabb.

ÜGYVÉDNŐ       Nem. Hazaviszem, elégetem.

(Csönd.)

INGATLANOS    Nem egy jó nap. – Na, megyek.

ÜGYVÉDNŐ       Én is mindjárt megyek, csak egy telefon.

INGATLANOS    Akkor szia! Majd szólj, ha van valami.

ÜGYVÉDNŐ       Oké. Szia!

(Ingatlanos el.)

ÜGYVÉDNŐ       (tárcsáz) Csókolom, a Mókusmező ügyében… Igen, meg lehet nézni… Az iroda címét tetszik tudni? Az, az! Odalent ki vagyok írva, 14-es kaputelefon, de az is ki van írva… Holnap tizenegykor? Remek, addigra mindenképpen ideérek… Akkor várom… Viszontlátásra.

(Leteszi a telefont. Röviden rúzsoz, a rúzst és a tükröt visszateszi a táskába. A pénzt is a táskába gyömöszöli. A szerencsepatkót gesztusok és érzelmek nélkül kidobja a szemétkosárba. El.)