E hasábokon már annyi rosszat leírtam a magyar televíziózásról, most – legalább bevezetés gyanánt – álljon itt pár elismerő szó, méghozzá a tematikus csatornákról. Ezek ugyanis jó esetben valósággal képesek a nézői (rész)érdeklődést szolgálatszerűen kielégíteni: ismeretterjesztő dokumentumfilmekkel, sporttal, főzőcskézéssel vagy barkácsolással. Ebből a változatos nemből különösen az életmódcsatornák érdemelnek figyelmet, hiszen azok Rilke Archaikus Apolló-torzójához hasonlóan a „Változtasd meg élted!” eszményállító üzenetét sugallják – ha mégoly kiskereskedelmi kiszerelésben is. Például és kiválólag a kábelkínálat egyik legjobbja, a főleg importműsorokat sugárzó Spektrum Home, amely amatőr, sőt félprofi lakberendezőket, szenvedelmes kertészeket és lakásfelújítókat, valamint őstermelő biofarmereket nevel a nézőkből, vagy legalábbis felkelti bennünk a talán soha be nem teljesülő, de még így is nemesítő hatású vágyat: némi stílust és tudatosságot plántálni a létezésünkbe.

Legalábbis ilyen volt tavalyig a Spektrum Home, ám akkor az illetékesek ambiciózusan, de dőrén nekiláttak a csatornaprofil átformálásának. A hétvégi estéken már jószerint minden csatornát megjárt filmek bukkantak fel a műsorrendben, s itt kötött ki D. Tóth Kriszta autós interjúsorozata, az eredetileg netes Elviszlek magammal is, éppenséggel nem a profiltisztítás jegyében. Azután, amint az várható volt, egykettőre megérkeztek a képernyőre a saját gyártású műsorok is, váltig imponáló vállalkozó szellemről tanúskodva, hozzávetőleg a FEM3 regiszterét megcélozva.

Ennek az új iránynak, vagy ha úgy tetszik, műsorpolitikának reménydús reprezentánsa a NŐComment! című műsor, amelyet köztereken is széltében hirdet a büszke csatorna. Műsor – és állatorvosi ló ez a produkció, amelyet jószerint bármely vonatkozásban vizsgálunk is, a hazai kereskedelmi televíziózás hagyományainak legrosszabb rutinmegoldásaira, megrögzött beidegződéseire és vásott fantáziátlanságára ismerhetünk rá benne.

Kezdjük a műfajjal, a honi bulvártévézést hosszú évek, sőt szinte évtizedek óta meg-megkísértő „női Heti hetes” zsánerével! Ennek legelső, gyors és totális kudarcú példája, emlékeim szerint, Jakupcsek Gabriella TV2-s Vitriolja volt még az ezredfordulón, míg a legutóbbi a közéletibb irályú NEM gyenge a Hír TV-n. Az ilyen életre-halálra „csajos” műsorok közös jellemzője, hogy az ivari jelleget valamely megmagyarázhatatlan okból olyannyira kihangsúlyozzák és körülsatírozzák, ami „férfi”-műsor esetében elképzelhetetlen lenne. Mert amíg néhány férfi eszmecseréje egy stúdióban a sajtóklubtól a heti NB I.-es összefoglalóig szinte bármi lehet, addig ugyanez nőkkel csakis úgynevezett „női műsort” jelenthet. A főcímekben ilyenkor mintegy ráhangolás gyanánt már repkednek is a retikülök meg a rúzsok, vagy épp látjuk a sminkszobát is, ami férfiak esetében vajmi ritka műsorindító szegmens.

Nos, a programszerűen „őszinte, merész és szabadszájú” (mellesleg büszkén rossz címválasztású) NŐComment! újabb kísérlet az „ültessünk össze vagány csajokat, és abból majd biztos rém szórakoztató műsor fog kisülni” tárgykörében. S mivel az ilyen produkciók legnagyobb és egyszersmind legkényelmesebb fétise a spontaneitás, a műsor a megíratlanság jegyében fogant. Vagyis a – szigorúan politikamentes! – témairányok szétfecsegése nem negatív kockázatként, hanem épp ellenkezőleg: elvárásként jelenik meg. Dacára annak, hogy kismilliószor bebizonyosodott már, hogy a nekifutás nélküli szellemesség meg a szavakész könnyedség olyan ritka készség, amelyet alapértelmezett adottságnak tekinteni a tényekkel való makacs szembeszegülés. Hiába, a műsorkészítési folyamatban az írókon és a próbákon a legkézenfekvőbb spórolni, így aztán kontroll nélkül képernyőre kerülhetnek az olyan iránytalan tízpercek, mint például az az agyonnevetett, habár szellemtelen és összevissza műsorszegmens, amelyben öt színésznő a legkülönbözőbb hétköznapi és szakmai babonáiról adott számot: olykor az érthetetlenségig kusza, egymásra kiabált és bornírt mondatokkal. (Hogy ez a téma mellesleg fájdalmas bizonysága a ránk köszöntött új középkornak, azt most csak így, zárójelek között említsük.)

A műsorvezető Ábel Anita. Alighanem ezzel a közléssel kellett volna kezdenünk, hogy a műsor állatorvosiló-jellegét már az első pillanatban megkérdőjelezhetetlenné tegyük. Merthogy alkalmasint keresve sem találhatnánk napjainkban olyan „tévés személyiséget”, aki ennyire eklatánsan, mondhatni, korjellemző módon jelképezhetné számunkra a magyar bulvártévézés fantázia- és kockázatkerülő gyakorlatát, mint éppen Ábel Anita. A hajdani bájos gyerekszínész az ezredforduló után az RTL Klubnál vált a reggeli műsorok hajnalcsillagává, s azóta bérelt helye van a képernyőn, hol költséghatékonyabb kiszerelésű Liptai Claudia-pótlék gyanánt, hol meg a saját jogán. Jóllehet a nem alábecsülendő, de azért nem is abszolutizálható jelentőségű kamerarutinon túl Ábel igazából sohasem bizonyított érdemi tévés erényeket. Csípős humora inkább csak csípős, mint humor, a világból szinte kizárólag saját maga érdekli, és sohasem mond vagy kérdez semmi fontosat vagy meglepőt. Csakhogy benne van a neve és a telefonszáma a legkülönfélébb csatornamuftik mobiljában, s ez a tény meg a harsányan és kiszámíthatóan érdektelen (a tévés fogalomzavar szerint: rutinos) műsorvezetői teljesítmény a jelek szerint még sokáig megkerülhetetlen jelenséggé teszi a színésznőként ehhez képest már réges-rég észszerűen beárazott Ábelt.

Most a NŐComment! adásait is úgy vezeti, hogy abból legfeljebb csak róla derülnek ki újabb és újabb dolgok – a közérdeklődésre csak igen mérsékelt alappal számot tarthatva. A június 23-i műsorban például kipakolta elénk a retiküljéből mindazokat a szerencsehozó csecsebecséket (egyebek közt két Szűz Máriát), amelyek a világban való mindennapi boldogulását támogatják. „Nekem ez egy nagyon fontos pillanat az életemben – jelentette ki Ábel még a tavaly novemberi első adásban –, olyan, mint az első szerelem”, s ennek szellemében műsorvezetői modorát és az egész műsort a csinált infantilizmus uralja. Így aztán az „Atyaég! Az anyám bepasizott” (figyelik ezt a fiatalos hangütést?) fölvetésétől a „trottyos (avagy trutyis) pizsiig” sok mindenféle bölcsességérlelő téma szóba került a műsorban, amelyben az Ábel körül vetésforgóban cserélődő asztaltársak közül talán csak Falusi Mariann és egyszer-egyszer Kovács Patrícia volt képes igazándiból megfelelni annak a (minden jel szerint csupán a nézőben felmerülő) igénynek, hogy a megszólalásai érdemiek és frappánsak legyenek. No meg Hajós András, a visszatérő férfivendég, aki még azzal együtt is rendre üdítő színfoltnak bizonyul, hogy az önfroclizást itt is szinte mindig túlhajtja: ha önbizalomhiányának akár csak a tizede őszinte lenne, alighanem már az első néhány képernyős bukása után kikéredzkedett volna a kereskedelmi televíziózás világából.

Könnyű és hálás feladat lenne nagyobb csokrot kötni a NŐComment! első két évadának csacskaságaiból, vagy éppen kielemezni a mindig fegyelmezett és szép, de rendíthetetlenül érdektelen Dobó Kata meg a saját színésznői státuszát és nagy hírű szüleit majd minden megszólalásába gondosan beleszövő Balázsovits Edit stúdiószemélyiségét, ám ez éppoly fölösleges szószaporítás lenne, mint maga a műsor. Amely jelenleg vasárnaponként valósággal szétrobbantja a Spektrum Home adásrendjét: az életmódcsatorna üzenetét legfeljebb olyan közlésekkel gazdagítva, hogy a férfiak mind nagy gyerekek, a környezettudatosság pedig jó dolog. Import kertápoló és álomházépítő programok között egy darab profin kisminkelt, körültekintően bevilágított és zenekarral kísért, mégis megszépíthetetlen magyar tévés valóság.

Spektrum Home, június 23.

 

 

 

Kép forrása: http://www.spektrumhome.hu