A falunak látszó, 2013-ban várossá avanzsált Aba polgármestere, Kossa Lajos 1994 óta vezeti helyi népét, jelenleg mintegy négy és fél ezer főt. Kossa, akiről tudható, hogy várossámán, Abát „az új világ egyik mindenoldalú jövőszigetévé” kívánja fejleszteni, bármit is jelentsen ez. Erélyesen küzd a láthatatlan világból ellene áskálódó ártó szellemekkel, a testületi üléseken tibeti hangtálat kongat, gyertyát gyújt, hogy fénye elűzze a negatív szellemiségeket, és négy üres széket állíttat az asztal mellé, hogy ott üljön és döntéseiben segítse őt Széll Kálmán, Gandhi, Martin Luther King és a dalai láma. Bizonyára az ő támogatásuk, hozzá még némi boszorkányság kellett ahhoz, hogy huszonnégy éven át mindig újra megválasztották polginak Kossát. Bár lehet, hogy sokan félnek tőle, az is befolyásolhatja az emberfiát szavazáskor.
Hogy mindemellett sikkasztással vádolják, az csak megerősítette bennem a benyomást, hogy az abai polgármester hasonlatos lehet a láthatatlan világ támogatásával hatalomra jutó és azt megtartó, emellett korrupt afrikai vezetőkhöz. Még a hajdanvolt afrikai életemben hallottam, nem is egyszer, hogy elnökök, királyok, hadvezérek körülveszik magukat varázslókkal, fétisisztákkal, mágusokkal, talizmánokat és rejtelmes varázsszereket nagy hozzáértéssel használó vajákosokkal, segítségük nélkül nem is tudnák megtartani hatalmukat.
A Jeune Afrique című pánafrikai hetilap – alapíttatott a függetlenségek évében, 1960-ban, van benne politika, gazdaság, kultúra, sport, társadalom, minden, ami afrikai aktualitás – online változatában hamar rábukkantam témánkat tárgyaló írásokra. A Szaharától délre a láthatatlan világ és a politikai hatalom ma is meglehetősen elválaszthatatlan, bár ennek megállapítása nélkülözi a politikai korrektséget. Ugyanis ezzel csak erősítjük az ősi hagyományokba merevedett Afrika képét, amelyben fétisiszták, marabuk, gyógyítóemberek, más varázslók és boszorkányok uralják a képzeletet. Sőt, a valóságot. Ám nincsen ezzel Afrika egyedül, Ázsiától sem idegen a hatalom és az okkultizmus kapcsolata, sőt, és itt most François Soudant, a számos elnöki palotába bejáratos francia újságírót idézem, „noha jól őrzött titokról van szó, a beavatottak pontosan tudják, hogy Franciaországban Mitterrand és Chirac elnök is, valamint néhány nevezetes politikus a Negyedik Köztársaság idején, mint például Edgar Faure, odaadó »kliensei« voltak ennek a lebilincselő univerzumnak.” (A jól őrzött titokról már én is hallottam régebben susogni.)
Afrikában a függetlenséggel, az elektromosság és az oktatás elterjedésével nem föltétlenül járt együtt a felvilágosodás szelleme, nem tűnt el a varázslás, a láthatatlan erők hatalmába vetett hit vonzása. Az egypárti rendszerek idején egészen az 1990-es évek elejéig az olyan hírhedett zsarnokok, mint Mobutu, Eyadéma, Bokassa és mások, szemérmetlen nyíltsággal vették magukat körül fétisiszákkal és a Korán tiltása ellenére varázslással is foglalkozó marabukkal. A hatalmi, gyakran véres harcok nemegyszer sötét, láthatatlan erők elleni küzdelemnek álcázták magukat, összecsaptak a varázslók, és az ellenzéket, azaz ellenséget huhogó bagolynak, ártó kígyónak, dupla páncélú teknősbékának bélyegezve fizikailag is megsemmisítették.
A múlt század 90-es éveinek közepén Zaire (későbbi nevén Kongói Demokratikus Köztársaság) 32 éven át uralkodó katonai diktátora, Mobutu (teljes nevén Mobutu Sese Seko Kuku Ngbendu Wa Za Banga) hatalmas összegekért hozatta Szenegálból, Maliból és Mauritániából a marabukat, akik egy teljes emeletet foglaltak el a kinshasai Hotel Intercontinentalban, miközben próbálták kigyógyítani a diktátort rákjából. Nem sikerült. Mobutu uralmának utolsó évei az egész vezető réteg számára a boszorkányság jegyében teltek: egyik minisztere például nyilvánosan bevallotta, hogy az ördöggel kötött szerződése jegyében hullákkal aludt, hogy biztosítsa magának élete végéig tárcája megőrzését.
Idáig tudomásunk szerint Aba polgármestere, Kossa Lajos soha nem merészkedett a láthatatlan erőkkel folytatott szövetségében vagy harcában; nyilván a témától függ, milyen viszonyban van az okkult hatalmakkal. Ez utóbbiak támogató jóindulata a jelek szerint érdekében áll, mert a gonosz erői, az ügyészség álorcája mögé bújva, sikkasztással vádolják és felfüggesztett börtönbüntetést kértek rá, holmi potom tízmillió forintnyi önkormányzati pénz eltüntetése ügyében. Eme ármánykodás mögött csakis „Paprikajancsi, Sunyi Róka és Páváskodó Pulyka” állhat, akik a láthatatlan világból próbálják „zavarni az értelmes, érdemi testületi munkát”, miként ezt a polgármester maga mondta a saját szájával, az Abai hírek is közzétette, így videón élvezheti az internetes ország-világ.
Erről az épületes jelenetről eszünkbe juthat az a gyakori értelmezés, hogy egyetlen magyarázat kínálkozik az afrikai állami vezetők többnyire érthetetlen, szubjektív és homályos döntéseire: az, hogy okkult erőkkel szövetkeztek. Következésképpen a kijátszásukra is okkult erőket kell mozgósítani.
Nincs közszereplő Afrikában, aki megengedné magának, hogy ne vegye komolyan ezeket a dolgokat. Különösen választások előtt vagy kormányátalakítás idején, netán államcsíny előkészítése során. Az események szereplői fölvértezik magukat: varázsitalt isznak, élő állatot temetnek a földbe, rituális bemetszéseket végeztetnek a bőrükön, akár rituális gyilkosságokat is elkövetnek, lehetőleg kisgyerekeken.
Papok, lelkipásztorok és imámok is hisznek a láthatatlan világ ártó szellemeiben, már csak azért is, mert gyakran fordulnak hozzájuk híveik, hogy segítsenek hatástalanítani a varázslatokat. Nincs könnyű dolguk, amikor olyan félelmetes jelenségeket kell ártalmatlanná tenni, mint például a juhászt, aki nappal Bibliával a kezében legelteti nyáját, éjszaka viszont varázslóként rója az utakat, vállán talizmánokkal teli tarisznyája… Az efféle borzongató hírekről beszámoló újságírók állítják, hogy még azok a politikusok is, akik nem hisznek az ilyen babonákban, kénytelenek úgy tenni, mintha hinnének, hogy megőrizzék híveik bizalmát.
A többpártrendszer és a politikai élet viszonylagos nyitása föllendítette a varázsláspiacot, mert növelte a hatalomért küzdők számát és izgalmukat a vetélkedés során. Legtöbb esélyük többnyire a hatalmon lévőknek van, mert tudvalevő, hogy a leghatékonyabb varázsszer az, amiért a legtöbbet fizetnek. A hatalmi harcban részt vevők nem sajnálják a pénzt. Varázslóikat mindig saját falujukból, saját etnikumukból választják ki, természetes, hogy bennük bíznak meg a legjobban.
Fontos dolog a védekezés, különösen választási kampány idején, amikor tartani lehet az ellenfél fétisisztáinak sokasodó manővereitől. A legutóbbi választáson Kongó-Brazzaville-ben ez volt a recept: kis szertartás kinn a természetben, el kell fogyasztani egy keserű italt (titok az összetétele) féltucatnyi gyógyfüvekből, pálmaolajból és kókuszdióból gyúrt gombóc társaságában, miközben a varázsló fehér krétával bekeni a védelmet kereső homlokát és orcáit. Ha az ügyfél nemcsak védelmet akar, de kettőzött erővel vissza is küldené a mágiát, szolgálnia kell a vetélytárs fotójával, továbbá egy hozzá tartozó tárggyal, legjobb, ha az néhány hajszál vagy levágott köröm. Ehhez persze az is kell, hogy legyen egy cinkosa az ellenfél táborában… A művelet ára egyébként 30 ezer CFA frank (kb. 45 euró).
A boszorkányság demokratizálódott – mondja egy kameruni antropológus, François Bingono Bingono. Nagyvállalatoknál és minisztériumokban egy kinevezett vezető csak akkor foglalja el elődje irodáját, ha már a saját fétisisztája „fertőtlenítette”. Jobb elővigyázatosnak lenni, mert nem alaptalan a feltételezés, hogy az előd fétiseket rejtett el a helyiségben, amivel továbbra is biztosítaná a hatalmát. Egy közmunkákat felügyelő csoport vezetője követelte, hogy mielőtt elfoglalja, cseréljék ki az iroda teljes bútorzatát. Egy rendőrfőnök hasonlóképpen, miután meglátta, hogy elődje egy koponyát helyezett el az íróasztalán.
Elefántcsontparton egy erősen vitatott elnökválasztás után 2011-ben a végül győztes elnök hívei a palotából kidobálták és megsemmisítették a vesztes és letartóztatott elnök összes fétisét (sok volt neki), majd még aznap dübörögtek az utcán az új hatalom buldózerei, és lerombolták az addig érvényes emlékműveket. (Mennyivel kifinomultabbak vagyunk, hogy csak szoborparkba szállítva dugjuk el, ami a múltra emlékeztet.) Az új elnök, Alassan Ouattara, azóta is hatalmon van, a saját fétiseit akarta. Katonái amulettekkel, talizmánokkal, varázsgyűrűkkel és kagylókkal aggatták tele magukat. Fétiseik biztosították a győzelmet a csatamezőn, és hitük szerint védelmezték őket a golyók ellen.
Gabonban az Egyesület a rituális bűntettek elleni harcért félelmetes számokat tesz közzé: több tucatra tehető minden évben a rituális gyilkosságok gyerek és felnőtt áldozatainak száma. A legkeresettebb szervek: a nyelv, a szemek, a fülek és a nemi szervek, lehetőleg a még élő áldozatokról levágva. „Minél nagyobb a szenvedése, annál nagyobb lesz a hatalma annak, aki az így megszerzett testrészt birtokolja” – magyarázta nemrégiben egy varázsló a Canal+ tévécsatornán. Szenegálban egy kórházi ápoló szerint igen jó árat kínálva gyakran kérnek tőlük placentát, körülmetélt kisfiúk előbőrét, holtan született csecsemők fejét.
Maliban van egy messze földön híres fétisiszta, aki egyenesen Sátánnak hívatja magát. Képviselőket, pártvezéreket, hadurakat és hadvezéreket fogad, legtöbben a láthatatlanná tevő gyűrűért és a golyókat elhárító varázsszerért keresik fel. Nincs fix ára a szolgáltatásainak, adományt kell neki adni kinek-kinek a lehetőségei szerint. De ha ahhoz képest keveset ad, jelzi fenyegetőleg Sátán, bármikor visszavonhatja munkája eredményét…
Lám, milyen jó nekünk, hogy Európában vagyunk, és felelős vezetőink ellenségei csak paprikajancsik, sunyi rókák, akármilyen pulykák – ebből azért nagy baj nem lehet. Nem folyik vér. Nem is fog, hiszen Gandhi figyel egy üres székről.
Kép: Csurka Eszter
