Káldi Katalin műveiről

 

Elsőnek jött létre Khaosz, majd Gaia követte,

szélesmellű Föld, mindennek biztos alapja.

Hésziodosz: Istenek születése

 

Az Arisztotelésztől származó lételmélet szerint a világot anyagra (hülé) és formára (morfé) lehet bontani, minden létező ezeknek valamilyen kombinációjából épül fel. Az anyagot itt nem a modern természettudomány szerint kell érteni; az elemek (föld, víz, tűz, levegő) alkotják az alapját, egyedi keveredésük adja a mindennapi tapasztalatainknak megfeleltethető anyagokat. A forma a megfelelő geometriai testek és alakzatok rendjéből – az elmélet szerint – levezethető, hiszen ezek a legjobban meghatározottak, és így leginkább maradandók.

 

Káldi Katalin művei ezt az eredetet keresik és állítják elénk. A színhasználat szándékosan egyszerű és a szó eredeti értelmében primitív. Káldi színelmélete egyben színtörténet is: az első három színnév megjelenési sorrendje minden nyelvben azonos: először a fekete és a fehér, majd pedig a piros színek nevei alakultak ki […] Egy idő múltán a másik cselekvő szín, a sárga is előkerült.

 

A formák hasonlóan redukáltak: átlók által négy részre osztott téglalap, háromszögek, egyszerű térbeli testek (henger, kúp) alkotják az eszköztárat. Az egyszerű elemekből azonban bonyolultabb konstellációk állnak össze: a kúpok csúcsa összeér, és egy hiányos hatszöget formáznak (Három függőón) vagy hat henger egy képzeletbeli középpontból divergens sugarak részleteként jelenik meg (Hatékonyság). Ez a redukció azonban nem teljes értékű: az elrendezések túlmutatnak az egyszerű geometrián, a szigorú és egységes perspektivikus szerkesztés a projektív geometria szabályai szerint elválasztja a kép felületét és a megjelenített teret. Ez különleges következményekkel jár: megjelenik egy pont, ami nem része a képtérnek, de mégis ott van a kép síkján, ami felé a szerkesztővonalak tartanak. Különösen szembetűnő ez a jelenség a Pont II. című képen, ahol a horizonton összetartó vonalak egy alagút vagy naplemente illúzióját keltik, mint egyszerű csúcsuknál összeillesztett háromszögeket.

 

Ezzel megjelenik a képeken az irányultság: a formák nemcsak vannak, hanem környezetük szerint irányulnak valamire, széttartó és összetartó elemek, amik sajátos állandó mozgásban vannak, mint Newton elméleti testjei, amelyek nyugalomban lévőnek tekinthetők addig, amíg egyenes vonalú egyenletes mozgást végeznek. Ennek a mozgásnak különleges esete a pörgés, amikor egy test önnön tengelye körül forog, dialektikusan egyesítve ezzel a nyugalom és a mozgás követelményeit. Káldi képein ez a jelenség a turbulencia, ezeken a képeken a körök, gyűrűk rajza szemlélteti a végtelen, önmagába visszatérő mozgást.

Anyag (szín), forma és mozgás: ennél visszafogottabb eszköztárral talán nem is szemléltethetők.

Gárdonyi László