Március 8-ától április 8-áig három szerzőnk írt választási naplót. Farkas Zoltán Tavaszi búcsú címmel számolt be az utolsó hónap eseményeiről. Ebből közlünk részletet. 

Március 8. A demokrácia leple alatt

Nőnap, Zoltán-nap. Az utóbbira Unicum, Merci, belga sörök.

Osztálytalálkozóra készülünk, júniusban lesz, most vesszük fel egymással a kapcsolatot, megannyi érdekesség. P. lelkesen írja, mi van vele, ám ezt is beleszövi:

„Évek óta a politika a fő tevékenységem, (…) leginkább az országos politikában vagyok érdekelt. Most Karácsony Gergő szűkebb stábtagjaként igen sok munka hárul rám. De élvezem, mert szerintem jó ügyért dolgozom, és hasznosnak érzem magam. Június elején lesz miről mesélnem…”

Postafordultával megérkezett a válasz. Egyenesen Németországból. K.-nak dizájnstúdiója van Köln mellett. Ott él évtizedek óta. Levelét betűhíven közölném, bár itt-ott rövidítve.

„P. kéretlenül politizáló és agitáló hozzászólása talán nem lett volna feltétlenül szükséges abba a pár sorba, amit az ember magáról előmenetelként leír. Úgy látszik a gátlástalanságnak nincs határa! Ezek után felmerül bennem, hogy ez az osztálytalálkozó egy “BOLSI” találkozó. Ha valaki kéretlenül és gátlástalanul ezt le meri írni, mint amit P. te írtál, ha valaki egy osztálytalálkozó alkalmával azonnal politizálásba kezd, az abból indul ki, hogy a többiek is automatikusan így gondolkodnak és egyet értenek vele. Tévedés!

Nagyon sajnálatos hogy az emberek nem tanultak a múltból, és visszamennének ugyanabba a zsákutcába, amit a komcsik harsogtak: az INTERNACIONALIZMUS-ba. Évtizedeinket tette tönkre ez a beteg eszme, de az ember remélte, hogy lassan elkopik a felszinröl! De lám az inteligens diplomás értelmiség most sem tud elszakadni töle. Talán egyeseknek túl sok volt a könnyen es igazságtalanul megszerzett juttatás az elmúlt rendszerben amiröl fájdalmas lenne lemondani. A pénz fogyóban van ezért “vissza a hatalomba” most a jelszó?!? (…)

Meg lehet hallgatni mit mond Gyurcsán, ha ö kerülne hatalomra a demokrácia jegyében. A minden színben játszó Karácsony Gergely pedig tipikus peldája ennek a hazaáruló rétegnek!! Gratulálok annak aki a szekerét tolja! Felháborító!

Mikor esik a hazaárulás megint jogosan a BTK büntetési törvénye alá?

Ha valaki nem értékeli a mai magyar helyzetet, az nézze meg nyugateuropát, a nyugat hanyatlását, az európai kultúra és erkölcs veszélyeztetését, a nők helyzetének borzalmas veszélybe sodrását, a nemzetek multi-kulti által való szétbomlasztását, a média elnyomását, Ulfkotte halálát, a közbiztonságot, gyerekeink és unokáink ellehetetlenített jövőjét………EUROPA legyengítését.”

Gimnazistaként K. helyes fiú volt, apja sokat utazott Nyugatra, egymás után hozta a Rolling Stones-lemezeket. K. kölcsönadta, sokaknak, magnóra vettük, megfogalmaztuk Murphy lemeztörvényét: valakinek vagy barátai vannak, és sercegnek a lemezei, vagy tisztán szólnak a lemezei, és nincsenek barátai. K.-nak sercegtek a lemezei. Nem kicsit. Nagyon. A többi júniusban elválik.

Március 9. Fair play

A fegyveregyenlőség jegyében itt az ideje, hogy rénszarvasok vadásszanak semjénekre. Akár helikopterekről is.

 

Március 10. Ezek ugyanazok

Olvasgatom az ellenzéki pártprogramokat, írok róluk a HVG-ben. Nézegetem, hátha kirajzolódik, hogyan fognak együtt kormányozni, ha netán csoda történik. A Jobbikénál elidőzöm. Ilyenek vannak benne:

– Közpénz-visszaszerző bizottságot kell létrehozni, „oligarchaadót” kivetni azokra, akik évente több mint 300 millióval gyarapították a vagyonukat, 2002-ig (sic!) visszamenőleges hatállyal.

– Újra kell tárgyalni az EU-csatlakozási szerződést.

– Fenn kell tartani a különadókat, a régi szintre vissza kell emelni a bankadót, és meg kell akadályozni, hogy azokat áthárítsák a fogyasztókra, ügyfelekre.

– Meg kell fontolni az államadósság átütemezését.

– Az oktatásban az integráció nem vált be, indokolt lehet a szegregáció.

– Közzé kell tenni az országgyűlési képviselők esetleges kettős állampolgárságát. „Ha olyanok döntenek a jövőnkről, akik más államnak is felelősséggel tartoznak, az legyen nyilvános adat.”

Mielőtt végleg feledésbe menne: Novák Előd és Gyöngyösi Márton 2012-ben már előállt az izraeli-magyar kettős állampolgárok listázásának ötletével, mondván, ők „nemzetbiztonsági kockázatot” jelentenek. Bár az utóbbi, vaskos zsidózással felérő magyarázat nem bukkan fel indoklásul a pártprogramban, a Jobbik nem kertel. Cukiság álarcú agresszivitás.

 

Március 11. Mester, másodszor

Megünnepeltük, hogy Mester Ákos megkapta a Pulitzer-emlékdíjat. Életmű-kategóriában. Na, az van neki. Egyszer már megkapta, 1991-ben, újságírói alkotóközösségek kategóriában, a 168 óra vezetőjeként, a Magyar Rádió főszerkesztőjeként, a hetilap alapítójaként. Abból egy morzsa, másokkal együtt, nekem is jutott. Daliás idők. Szabadságharc akkor is, most is. Momentán vesztésre állunk.

Este színház, Vecsei H. Miklós József Attila-estje a Pestiben, Mondjad, Atikám! Profán keret: a költő életútja Krisztus megfeszítésének stációi szerint. Ez rossz. Különben jó, sok kevéssé ismert szöveg. Hátborzongató.

 

Március 12. Kitagadva

Nem hagy nyugodni ez a vers. Idéztem belőle a HVG Fülszövegében, most idézném hosszabban is.

„MEGJÖTT A CIRKUSZ! ITT A CIRKUSZ! / Előadást tart a világhírű társulat / még egy ilyen apró faluban is, mint ez. / Most szenzációs produkciót mutatnak be, / a nevezetes állam-játékot. / A langaléta miniszterasszony / csörgődobot rázva táncol, / a langaléta miniszter ostort pattogtat, / de nincsenek vadállatok, / üresen maradnak a porondra helyezett ülőhelyek. / A cezaromániás miniszterelnököcskét / elefánt borotválja, / tükör előtt. / Borotválását követően ül / és fékevesztett rémuralmat tervez hangosan: / egy bomlott elméjű rablóvezér / bomlott elméjű bandájával / elfoglal egy országot, / és kirabolja, / és az tétlenül tűri. / És hálót sző a félelem. / És a rabláson kívül fő cél: / helyrehozhatatlanul tönkretenni mindent. / És hiába vallanak ellene, / sérthetetlen. / A közönség, mint egy bundás rozmárcsorda, / összeveri az első uszonyait, / megtapsolja a szereplőket.” (Bari Károly: Feljegyzések a télből. Részlet.)

Először – és mindmáig utoljára – 1970-ben Sárváron találkoztam Bari Károllyal, a Diákírók és Diákköltők Országos Találkozóján, április 17–18-án. Fehér ballonomban, amit akkor kaptam a szüleimtől, úgy nézhettem ki, mint egy eminens zsúrfiú. Bari feketében volt, petőfisre véve a fazont, és nagyon olyan volt, akár egy költő. Az volt.

Százkilencvenhatan pályáztunk, 45-en érdemeltük ki a meghívást a Baranyi Ferenc, Czine Mihály, Illés Lajos és Mezei András összetételű zsűritől. A megragadóan kedves költő, Mezei András elvitt minket egy csárdába, hosszasan beszélgetett velünk, ha bármelyik vers, regény szóba került, azt kérdezte, miért tetszett. Rendületlenül itatott minket, egyre nehezebben tudtunk válaszolni, berúgtunk rendesen. Másnap eredményhirdetés:

Vers, arany oklevél: Bari Károly. Ezüst: Földvári György, Mészáros Rózsa, Hidegh Antal és Zsoldos József. Bronz: Bakó Ferenc, Mátyás Ilona, Nagy Vera és Vinkó József.

Próza, arany: Domby Zsuzsa, Gábor Lilla, Priszter Andrea, Seress Miklós. Ezüst: Bagoly Dániel, Bába Zsuzsa, Döme Zsuzsa, Ernszt Katalin, Gulyás Ferenc, Nyerjék Katalin és Szávai István. Bronz: Farkas Zoltán, Koleszár Gábor és Tölgyesi László.

Sárvár város díját is Bari kapta. Orbán Viktor a napokban tagadta ki a nemzetből, mint bevándorlót. És épp Miskolcon. Bari oda járt gimnáziumba. Vannak változások.

 

Március 13. Szép, új világ

Ha majd a békemenetesek azt skandálják, hogy Bróker Lali, Bróker Lali,

ha majd fideszesek tüntetnek a háza előtt, hol a pénz, hol a pénz,

ha az MTV Híradója részletesen beszámol a 4,3 milliárd euróról,

de legalább az ügyben illetékes adóhatóság megteszi, amit tennie kell, akkor.

 

 

Március 14. Minden napra egy Simicska

 

Folytatólagos regény a Magyar Nemzetben. Tiborcz, Semjén, Kósa, kérem a következőt!